A boldogság nem függ
a sikerességtől

Balczó András tusái

Sport, politika és hit. Ezzel a címmel tartott előadást Balczó András tizenkétgyermekes apa, Tolnán. Az olimpiai és világbajnok öttusázó a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi csoportjának meghívására érkezett a városba. Gyorsan a figyelmébe ajánlották, hogy a szomszédos Fácánkerten él egy húszgyermekes család, tehát van még mit „behoznia”, amire a hatvankét esztendős Balczó úgy reagált, hogy „a kolléga biztosan hamarabb kezdte”. Nem úgy mint ő, aki harmincnyolc évesen lett először apa. Gondolatai — melyekből az alábbiakban csipegetünk — nagy tetszést arattak.

Akarás

Úgy gondoltam, ha nyerek egy világbajnokságot, én leszek a legboldogabb. És amikor 1969-ben megnyertem az ötödik vb-t, még mindig nem éreztem igazi örömet... Ennyi volt? Ijedten kezdtem keresni az elveszett akarást.

Hit

Lelkészi család gyermekeként persze, hogy jártam templomba. Ahogy kamaszodtam, már inkább a karzaton ültem végig az istentiszteleteket; ott jobban lehetett lazítani. Mikor a fővárosba kerültem, teljesen biztos voltam benne, hogy nincs Isten. Egyszer, 1962-ben, a Duna-parton sétáltam. Jött egy ismerős, motorcsónakkal. Felkiabálta, hogy meghalt édesapám. És akkor, két perc alatt világossá vált előttem, hogy Isten létezik. Tudtam. Mint egy megfellebbezhetetlen igazságot. Nem látszik, mégis valóság. Akár a szerelem.

Templom

Éltem az élsportolók átlag életét. Küzdelem az eredményekért, seftelés a vámnál; volt egy válásom is. Versenyeredményekért imádkozni nem mertem. Azt gondoltam, ha úgy nyerek, az Isten olyan számlát nyújt be, amit nekem semmi kedvem kiegyenlíteni. Hű hívővé kell válnom. Olyanná, mint azok, akik mise után túlmosolyogják magukat az utcán. Ma már tudom, hogy a templomba járás a hithez képest annyi, mint mikor valaki éneklés előtt megköszörüli a torkát.

Boldogság

Találtam egy mondatot a Bibliában, amit számtalanszor olvastam már azelőtt, de csak az elveszett akarás kétségbeesett keresésekor értettem meg. „Aki megtartja az ő életét, elveszíti azt, aki elveszti az ő életét énmiattam, megtartja azt” (Lk 9,24). Vagyis: ha valaki azt képzeli, hogy Isten nélkül is meg tudja oldani az életét, hogy a céljai elérése majd boldogítja, nagyot téved. A boldogság nem függ a sikerességtől. A nem nyerés félelme állandóan gátolja az örömérzetet. De amikor már nem akar mindenáron nyerni, abban a pillanatban szabaddá válik.

Alkalmasság

Aktívan 1973-ig versenyeztem. Aztán mindenféle képesítést megszereztem, és az 1-es számú bilétámmal vártam, hogy beszólítsanak. Reméltem, hogy a fiatalabb sportolóknak átadhatom azt, ami szükséges, amiben hiányt szenvednek. Nemtelen eszközöket — pártba lépés, ügynökké válás — nem akartam alkalmazni az előrejutáshoz, mert féltem, hogy elveszítem a jogomat, hogy tisztességes sportembereket nevelhessek.

Lemondás

Tíz évig vártam arra, hogy megbízzanak. Belovaglóként dolgoztam az öttusaistállónál. Ez amolyan csicskási állás. Mindenki látja, hogy nem odavaló a fickó, de mit lehet tenni... Aztán egy nap vettem egy demizson bort, szétosztottam a szerszámaimat a kollégák között, és zsebemben a munkakönyvemmel elbúcsúztam.

Liberalizmus

A demokrácia felnőtt emberekre van kitalálva, nem félrevezetett emberekre. Nekünk minden eddigi kormányunk, kívülről irányított bábkormány volt. Megesz bennünket a Nyugat, nem tudunk kikeveredni az adósságcsapdából, a privatizáció felülvizsgálatára nincs mód. Hódít a lazaság, az erkölcstelenség, a liberalizmus. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Magyarországon már nincs mit lopni. Mindenki összevissza hangoskodik, hiányzik a közös nevező: Jézus. A jó, Istenben koncentrálódik. A liberalizmus viszont az istentagadás fedőneve.

Abortusz

Egy hazugság árán — hogy nehezek az anya körülményei — elkapartatható a gyermek. Szégyenletes az abortusztörvényünk. Ha tiltva lenne a magzatgyilkosság, az gondolkodásmódbeli változást hozna. Egész másképp viselkedik egy nemzedék, egy nemzet, ahol van kit felnevelni.

Család

Önuralom hiányából származóan lettem sokgyerekes családapa. Úgy látszik, korábban annyi önuralmat gyakoroltam, hogy elfogyott. Az első házasságomban nem született gyerek, aztán kilenc évig nőtlen voltam, s 1975-ben ismét megnősültem. Négy-öt kis Balczót akartunk, de jött a hatodik, és jött mindig egy utolsó. A tizenkettedik két és fél éves. Mondogattam én sokszor, hogy köszönöm Uram, rendes vagy, de még rendesebb, ha most már hagysz egy kis pihenőt... De persze örömmel elfogadtuk a piciket.

Lejegyezte: Wessely Gábor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu