= A HITTERJESZTÉS MŰVE a felnőtt hívek körében a MISSZIÓS LELKÜLET kialakításáért, a katolikus VILÁGMISSZIÓK LELKI ÉS ANYAGI TÁMOGATÁSÁNAK megszervezéséért és mindkét nembeli MISSZIONÁRIUSOK képzéséért felelős.

= A MISSZIÓS GYERMEKSÉG TÁRSULATA egy-egy ország gyermekeit mozgósítja a világ más tájain élő PAJTÁSAIK MEGSEGÍTÉSÉRE, hogy azok megismerhessék Jézust, a világ Megváltóját, és földi szükségleteikben se szenvedjenek hiányt.

= A SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE a missziós országok BENNSZÜLÖTT PAPSÁGÁNAK képzését támogatja.

= Végül a PÁPAI MISSZIÓS UNIÓ a PAPSÁG ÉS A SZERZETESSÉG mozgalma, mellyel kegyelmileg és anyagilag ŐK IS SEGÍTSÉGET NYÚJTANAK a misszióknak.

A négy Pápai Missziós Műnek államonként az ORSZÁGOS IGAZGATÓ a vezetője. MUNKATÁRSAI pedig az egyes ÁGAZATOK FŐTITKÁRAI, az EGYHÁZMEGYEI MISSZIÓS IGAZGATÓK, a SZERZETESRENDEKBEN és az egyházi INTÉZETEKBEN működő MISSZIÓS TITKÁROK. A PÜSPÖKI KONFERENCIA is képviselteti magát az Országos Missziós Tanácsban EGY PÜSPÖK kinevezésével.

A Hitterjesztés Kongregációja LEGFELSŐBB TANÁCSA évente tartja konferenciáját Rómában.

Az idén elhangzott beszámolókból néhány gondolatot ismertetek.

J. TOMKO BÍBOROS: AZ IDEI JUBILEUM MISSZIÓS ÜNNEP IS: fölmérése annak, hogyan teljesítettük az elmúlt 2000 év folyamán JÉZUS MISSZIÓS PARANCSÁT. SÜRGETŐ KÖTELESSÉGÜNK: mindenhová eljutva HIRDETNÜNK KELL AZ EVANGÉLIUMOT ÉS KRISZTUSI ÉLETRE NEVELNI AZ EMBEREKET.

MGR. B. PRINCE FŐTITKÁR: Föl kell ráznunk keresztény testvéreink lelkiismeretét. Ébredjen föl bennük a missziós lelkület, hogy MINÉL TÖBB EMBERHEZ ELJUSSON AZ EVANGÉLIUM, AZ AZ ÖRÖMHÍR, HOGY AZ ÉRTÜNK MEGHALT ÉS FÖLTÁMADT KRISZTUS ÁLTAL VAN SZABADULÁS TESTNEK ÉS LÉLEKNEK NYOMORÚSÁGÁBÓL, ha egymást szeretjük és megsegítjük. A legfontosabb segítség a missziókért, missziós hivatásokért fölajánlott IMA, JÓCSELEKEDET, ÁLDOZAT, amit azoktól is elvár az Egyház, akik adományaikkal nem tudják segíteni.

A missziók ANYAGI TÁMOGATÁSÁNAK sokféle szükséglete és lehetősége van. Pl.

– egy HITOKTATÓ 4 évi kiképzése költségének vállalása;

– egy KISPAP évenkénti nevelési költségének vállalása (lelki örökbefogadás);

– egy GYERMEK évenkénti ellátási költségének vállalása (lelki örökbefogadás);

(pl. azok részéről, akiknek nincs gyermekük)

– egy KATEKUMEN (HITTANULÓ) 2 évi oktatási költségének vállalása;

– bármekkora összegű ADOMÁNY felajánlása;

– FŐTISZTELENDŐ ATYÁK részéről – főképp, ha rendszeresen 2-3 szentmisét is kell végezniük –, a missziók támogatására szolgáló intenciók vállalása stb.

A rászorulók iránti szolidaritásnak kiemelkedő példáját mutatta INDIA (!), ahol tavaly az előző évinél 10%-kal több adomány gyűlt össze. (I. SILUVAI ig.) Egy angol ügyvéd özvegye pedig milliós összeget juttatott férje utáni örökségéből a misszióknak. (MGR. J. CORCORAN ig.)

Egy-egy egyházi közösség missziós lelkülete és segítő szolidaritása azonban nemcsak külmissziók lelki-anyagi támogatását szolgálja. MAGÁNAK AZ ILLETŐ KÖZÖSSÉGNEK IS ÉRDEMES ISMERNI, HOGYAN ÉPÜLNEK, ÉLNEK, DOLGOZNAK MISSZIÓS EGYHÁZAK, mert mindebből SOKAT TANULHATNAK, hasznosíthatnak a saját megújulásuk érdekében. Ezért, amikor a PMM szervezetét létrehozzuk és fejlesztjük, A HELYI EGYHÁZNAK IS SEGÍTENI AKARUNK A MISSZIÓS TAPASZTALATOK ÉS MÓDSZEREK ÁTADÁSÁVAL, pl. munkatársak kiképzése, a hitoktatás stb. terén. Erre 1-2 példa: „Képzeljétek el: a püspök összehívja papjait. A buszt, amelyen együtt utazunk, baleset éri és mindnyájan meghalunk. Mi történik a pap nélkül maradt egyházzal? Az is meghal?!” – tette fel a kérdést a mexikói Samuel Ruiz García püspök, amikor ez év február 2-án 103 állandó diakónust szentelt föl és 53 diakónusságra készülő lelkipásztori kisegítőnek adott át szolgálati megbízást. Még e tragikus lehetőséggel is számolva a San Cristóbal egyházmegye nem kell, hogy féljen a meghalástól. Püspöke mottója: „Ami jó volt az ősegyházban, az hasznos lehet a mi korunkban is.”

Ezért főpásztorsága idején 60 papja és 116 szerzetesnővére munkájának segítségére 400 diakónust és közel 8000(!) hitoktatót képzett ki, akiknek szolgálatával a legeldugottabb helyen is biztosított a rendszeres vallási képzés és az istentisztelet. (MGR. J. MEJÍA ig.)

– Személyes emlékként említhetem: Argentínában elsoberbiói missziós állomásunkhoz 42 őserdei közösség tartozott. Ezeknek lelkipásztori ellátását a 2 páter és a 4 nővér munkáját segítve 2 bennszülött diakónus, valamint 52 katekéta és cooperador (lelkipásztori kisegítő) szolgálata tette lehetővé.

Az előadások, beszámolók után következett a ránk váró nehezebb feladat: AZ ADOMÁNYOK SZÉTOSZTÁSA a rászorulók között. Hiszen jóval nagyobb volt a kérelmek összege, mint ami rendelkezésünkre állott. A cameruni DOUALA érsekének kéréséről fél óráig vitáztunk, hogy kb. 5000 gyermek iskoláztatásához tudunk-e valami segélyt juttatni. Végül a Missziós Gyermekség főtitkárának javaslatára a 2 vaskos kötetben 1510 oldalon összegyűjtött ÖSSZES KÉRELMET ÚJBÓL ÁTÉRTÉKELTÜK. Ahol lehetségesnek láttuk – építkezés, renoválás – ott a már megítélt támogatást csökkentettük, hogy így VALAMI JUSSON MINDENHOVÁ, ahol élelmezésre, beteggondozásra vagy oktatásra fontosabb a segítség. A missziós papképzés főtitkára elcsukló hangon kért a Salamon-szigeteki szeminárium számára segítséget, ahol A PÜSPÖK MÁR 22 PAPNAK JELENTKEZŐ FIATALT KÉNYTELEN VOLT ELUTASÍTANI, mert a szükséges anyagiak híján nem tud róluk gondoskodni...