Pünkösdvasárnap

Milyen kár, hogy Karácsony és Húsvét mellett Pünkösd csak harmadrangú ünnep az életünkben. Az Atyaisten szemszögéből éppen, hogy Pünkösd a legnagyobb ünnep, az igazi Karácsony, hiszen ekkor születtünk az ő gyermekeivé, valóságos kis Krisztusokká, s az igazi Húsvét, amikor — meghalva a bűnnek — a Szentlélekben új életre támadtunk.

„Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam.” Mi emberek szavakkal tanúskodunk. Tanúságunk akkor igaz, ha megfelel a valóságnak, illetve tetteinknek. A Szentléleknek nincsenek szavai: Ő úgy tanúskodik, hogy a valósággal, az igazsággal szembesít egy sajátos, belső, személyes megvilágosítás által. Erre a megvilágosításra utalnak a lángnyelvek. Mindenkit külön-külön világosít meg: vagyis szembesít a végső valósággal. Ránk bizonyítja a bűnt, élesen és fájdalmasan megnyilatkozó evidenciával: ugyanakkor Jézusról is feltárja a végső igazságot, hogy Jézus az Örök Isten öröktől születő Fia, aki értünk, éppen bűneink bocsánatáért halt meg, és a jövendőt is hirdeti: nem szavakkal, hanem azzal, hogy örömteli, tiszta, meg nem csaló reménységet ébreszt bennünk testünk feltámadása és az örök élet iránt. A mi tanúságtételünk már kettőt jelent: tetteket és szavakat. Egyiket sem vagyunk képesek megtenni, csak a Lélek által. A Lélek tusakodni kezd bennünk a test ellen, vagyis az istengyermeki, tiszta, örökkévalóságra nyitó vonzás kikezdi a bűnös önzés önmagába gravitáló irányulását.

Az a kemény harc, amely bennünk folyik a szeretetért, mely Istentől való, a Lélek gyümölcse, igazolja, hogy találkoztunk a Szentlélek benső, csendes, de mindennél nagyobb bizonyosságot adó tanúságtételével.

Ha vállaljuk azt a harcot, amelyről Szent Pál ír a mai szentleckében, akkor képesek leszünk hitelesen tanúskodni szavainkkal is, szintén a Szentlélek által, hiszen senki sem mondhatja magától: „Jézus az Úr, csak a Szentlélek által”.

E háromszintű tanúságtételre küld minket a Szentlélek most, hogy belépünk az évközi idő mindennapjainak egymásutánjába. Tudatosítanunk kell, hogy a Szentlélek küld a ránk bízottakhoz. A házasság szentségében férj és feleség arra kapnak küldetést, hogy egymásnak és gyermekeiknek a szeretet állandó pünkösdjét ajándékozzák. A papság lényege is pünkösdi valóság, hiszen a pap a Szentlélektől kapja küldetését a szentelésben. S Pünkösd a szerzetes élete is, mert fogadalmai által a Szentlélek tulajdonává válik, s prófétai odaadása által szívében hordozza és közvetíti Pünkösd titkát.

Világban való létünk tehát nem áll ellentétben istengyermeki, szentlelkes életünkkel. Magának a létezésnek is pünkösdi struktúrája van. A Szentlélek az a kapocs, aki Istenhez köt bennünket, ugyanakkor őbenne fordulhatunk tanúságtételünkkel a világ felé.

Barsi Balázs

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu