|
„In memoriam Boksay János” (1874-1940) A gödöllői Kastély templomban április 2-án a Budapesti Görög Katolikus Kórus Boksay János A-dúr liturgiáját énekelte. A zeneszerzőről, Kárpátalja neves szülöttéről halálának 60. évfordulóján emlékeztünk meg rokonaival és a nagy számban jelenlévő hívekkel. 1874. július 6-án Huszton, Máramaros megyében született, mélyen vallásos görög katolikus családban. Gyermekkorában szülei magántanárokkal oktatták zenére, amelyet középiskolai és teológiai tanulmányai során is folytatott. Firczák Gyula püspök szentelte pappá 1898-ban, és szolgálatát Lipsán, egy Huszt melletti faluban kezdte segédlelkészként. Egy évre rá a püspök kinevezte az Ungvári Tanítóképző és a Teológiai Főiskola zenei vezetőjévé, amely a híres katedrális kórusának karnagyi állását is magában foglalta. Tízévi szakadatlan munkálkodás egész Magyarországon ismertté tette őt egyházzenészi körökben. Az Oktatási Minisztérium 1909-ben Budapestre kérte őt. A középiskolák hitoktatási szakfelügyelője lett, s emellett feladatul kapta a pesti görög katolikus egyházközség zenei életének, kórusának szervezését, valamint az ószláv nyelvű liturgia magyarítását. Három évi budapesti tartózkodása alatt a konzervatórium egyházzenei szakára is járt. 1912-ben viszszahelyezték Kárpátaljára, s ettől kezdve élete végéig híven szolgálta az ottani görög katolikus lelki és egyházzenei életet, Huszt parókusaként és az ungvári katedrális karnagyaként. Legfontosabb zeneszerzői munkái között a tíz Aranyszájú Szent János liturgiát kell megemlítenünk. Természetesen más motettákat, sőt ruszin nyelvű világi kompozíciókat is írt. Mindemellett a ruszin és a magyar görög katolikusság neki köszönheti az Egyházi Közénekek című irmológiont, énekgyűjteményt, mely mindmáig az egyetlen hivatalosan kiadott kottáskönyv, amely a Kárpátok-vidéki görög katolikus dallamokat tartalmazza. Munkában gazdag földi élete, mely jelentős zenei örökséget hagyott az utókorra, 1940. április 24-én ért véget. Bubnó Tamás
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|