csönd kövek belsejében
Oromra lépő bükkös vándora
Magaslat-lépcsők barlanghomály
hol tüzeket gyújthat az alkonyat
Most mégis a hajnal —
Várakozásban kövek is
zúgnak a csöndjük harsona
Virágok szirma tűzszínű pázsit
Vándorló léptek derű-gyámola
Fáradtnak pihenés megtörtnek nyugalom
Míg elvesző utak rejtélye kísér
a messzeség zenéje házakra telepszik
zúgásból koncertek nyitány-harmónia
Belül a termekben meglepett férfiak
Hallásuk tiszta szemükben fénygerezd
Lángokban az Ige —
Lélekbe öltözött
azóta bársonyos pázsitja a Földnek
Madarak kék ege
föléje költözött
Egyetlen fának fészek sugarába
menekvő szárnyak verdeső reménye
Ki fogadja egyszer átütve oldalán
seb-rózsát égetett szívek pecsétjére.
