|
Az 1925-ös szentév magyar „sikere” A szentévi mérleg és kínálat Az idei évben Rómát felkereső külföldi zarándokok jelentős része nem Nyugat-Európából érkezik az örök városban, hanem a közelmúltban szabaddá vált Közép- és Kelet-Európából. Május végén Budapesten sajtótájékoztató keretében mutatkozott be a hazánkhoz legközelebb lévő olasz megye — Gorizia — idegenforgalmi vezetése. Az ő becslésük szerint a külföldről Rómába tartó zarándokok körülbelül egyhatoda (négy millió ember) a volt kommunista országokból érkezik. Trieszt, Udine, Tarvizio térsége felkészült arra, hogy a nagy átmenő forgalmat fogadni tudja és olcsó — leginkább kolostorokban kialakított szálláshelyekkel segítse a zarándokokat. Egy internetes honlapot is bemutattak — www.giubileo. fvg.it — amely részletesen tájékoztat a húsz-harmincfős zarándokházakról. Az ár éjszakánként 20-30 német márkának megfelelő összeg. A zarándokok nagy számát hallva, kíváncsi lettem, hogy vajon mi magyarok hol tartunk, hány fővel vesszük ki részünket a nagy népvándorlásból. Madari Gyulához, a Makrovilág zarándokiroda vezetőjéhez fordultam információért, mivel a Makrovilág a hivatalos szervezője az októberi római nemzeti zarándoklatnak és Magyarországon kizárólag az ő segítségükkel lehet beszerezni rendkívül hasznos római zarándokkártyát, és a különböző római eseményekre is náluk lehet jelentkezni. Madari Gyulának sincsenek pontos adatai a magyar részvételről, de az általuk segített zarándokok száma mégis eligazító értékű. Közreműködésükkel a szentév megnyitásán, vagyis karácsony vigiliáján mindössze két tucat magyar zarándok vett részt. A februári országos szentföldi zarándoklaton nyolcszázan voltak. A márciusi velencei Szent Gellért zarándoklaton háromszázan, míg az áprilisi medjugorjei zarándoklatukon 500-an vettek részt. Májusban Veres András püspök vezetésével száz magyar imádkozott Fatimában. A májusi papi zarándoklaton Rómában 200 honfitársunk volt jelen. Természetesen csoportos zarándokutakat más irodák is szerveznek, és magánszervezésben, lelkiségi mozgalmak, plébániák is indítanak utakat. A nyár még számos nagy eseményt tartogat. Legkiemelkedőbbek a június végén Rómában megrendezésre kerülő nemzetközi eucharisztikus kongresszus és az augusztusi ifjúsági világtalálkozó. Az igazán nagy magyar esemény azonban az októberi római nemzeti zarándoklat lesz. Mindent összevetve valószínűleg húsz- huszonötezernél nem lesz több római és szentföldi magyar zarándoka a szentévnek. Ez is rekord, hiszen a legutóbbi rendes szentévben, 1975-ben még nem utazhattunk szabadon, 1950-es szentévben pedig ki sem mozdulhattunk Magyarországról. Az 1925-ös szentév magyar „sikere” azonban nem ismétlődik meg. Akkor ugyanis a körülbelül 12 ezer magyar zarándokot regisztráltak Rómában, s az országok népességéhez viszonyított arányokat figyelembe véve az olaszok után a magyarok voltak a legtöbben. Ma más időket élünk. Sokan itthon ünneplik meg a szent esztendőt. Számukra is van kínálat bőven. Minden egyházmegye kijelölte a teljes búcsú elnyerésére templomait. Madari Gyula tapasztalata szerint nagy a forgalmuk a búcsújáróhelyeknek, különösen Máriapócsnak. Azt is hozzátette, hogy utóbbi években jelentősen megnőtt a látogatottsága a Mátrában megbúvó kis zarándokhelynek, Fallóskútnak is. A Makrovilág a külföldi utak mellett egyre nagyobb súlyt helyez a belföldi zarándoklatokra. Madari Gyula arra büszke, hogy ma már nem csak a híres kegyhelyekre induló útjaik népszerűek. Sikeres kezdeményezésük például az idei évben Szentháromság kilencedük. Márciustól novemberig minden hónap egy csütörtökén az ország egy-egy szentháromság-templomába zarándokolnak — 300-500 fő részvételével. Ugyanígy minden elsőszombaton egy-egy teljes búcsú nyerésre kijelölt templomba indítanak zarándoklatot. Az érdeklődés ebben az esetben is jelentős. Leglátványosabb kezdeményezésük azonban a dunai eucharisztikus virrasztás lesz, amelyet a római eucharisztikus kongresszussal egy időben, június 23-án és 24-én tartanak. Egy Franciaországból a közelmúltban visszatért pap ismerősömtől hallottam, hogy a franciák nem sokan zarándokolnak Rómába a szentév során, de helyben az egyházmegyék, a plébániák, a zarándokhelyek, a katolikus sajtó és a könyvkiadás rendkívül gazdag kínálatot nyújtanak a hívek számára. A nagy jubileum szellemisége áthatja az egész francia egyházat. Ha nálunk nem is ilyen nyilvánvaló és szembeszökő a szentév megünneplésének kínálata, azt hiszem, aki méltó módon akarja megélni a kettős jubileumi esztendőt, megvan rá a lehetősége. Szerdahelyi Csongor
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|