Quo usque tandem abutere, tu maligne, patientia nostra? / Meddig fogsz még viszszaélni a türelmünkkel, te gonosz? Quam diu etiam furor iste tuus nos eludet? / Meddig fog még a te dühöd kigúnyolni minket? Vagy tán annak örülsz, hogy a római pápa az alázatosság tengerének mélyére szállva, az Isten bocsánatáért könyörgött? Honnan veszed, gonosz, az arcátlanságot, hogy Jézus Krisztusunk kereszthalálát bikaviadalhoz hasonlítod? Halálát egy bikáéhoz hasonlítod? Nagyböjtben szemérmetlen és perverz filmjeiddel, ocsmány, trágár szavak közé, jelenetek közé Jézus nevét sűrűn belekevered? Csatornáid bűze megölte benned az ítélőképességet? Agyadban nagy az inopia sententiarum, a gondolatszegénység, mely csak akkor éled, ha gúnyol és meggyaláz mindent, ami másoknak szent. Ízléstelen műsoraid színfalaként templomtorony áll, „szellemes” plakátjaidon gyóntatópap hallgatja a Sátán gépzenéjét. Meddig merészel menni a te gyűlöleted irántunk? Hát nem szóltunk már eleget? Nem tiltakoztunk eleget? Legnagyobb ellenfeled, az Ecclesia Catholica mégsem hátrál, hanem él, és „… a pokol kapui nem vesznek rajta diadalmat” (Máté 16,18.)

Szálka Irma
Budapest