A pünkösdirózsa — vagy bazsarózsa — neve ellenére nem tartozik a rózsafélék családjába, ám illatos, sok szirmú virágának szépsége a rózsáéval vetekszik. Általában pünkösd táján szokott virágba borulni, idén azonban a hirtelen jött meleg és a késői pünkösd miatt már csak a fás szárú pünkösdirózsa virágai fogják az ünnepi oltárt díszíteni.

A Kínából származó, és egyben az egyik legrégebbi kultúrnövényünk növénytani nevét (Paeonia) a görög mitológia isteneit gyógyító orvosnak, Paion-nak köszönheti. Más források nevét a paean szóra vezetik vissza a nevét, ez diadalmi éneket jelent. Az orvosra utaló név tetszik hihetőbbnek, mert a pünkösdirózsát évszázadokon át elsősorban gyógynövényként termesztették. Gyökeréből készült kivonatával gyógyítottak sárgaságot, vese- és hólyaghurutot, reumát és egyéb betegségeket. Ez annál is meghökkentőbb, mivel a növény egésze mérgező, kivéve a tavasszal és ősszel kiásott gyökérgumókat.

A pünkösdirózsák nemzetségében akadnak lágyszárú évelők és fás szárú, lombhullató cserjék egyaránt. A fajok száma meghaladja a harmincat, a nemesített és keresztezett fajták száma pedig — a virágnemesítőknek köszönhetően — évről évre nő. A virág változatos színekben pompázik és édes illatot áraszt. Az egyszerű virágú fajok szirmai csésze alakot öltenek és körülölelik a feltűnő színű, sárga porzókat. A félig telt virágú pünkösdirózsa szirmai két-három sorban, körkörösen helyezkednek el, míg a telt virágú fajok megszámlálhatatlan szirmok sokaságával, gömb alakban nyílnak.

A pünkösdirózsa sok örömet szerez annak, aki az ültetésen túl megfelelően gondoskodik a neveléséről. Melyek is azok a feltételek, amelyeket ez a növény igényel? Napfénykedvelő, ezért olyan helyre kell ültetni a kertben, ahol fürödhet a napsugarakban. Mélyen megmunkált, tápanyagban gazdag talajban fejlődik a legjobban. Ahol homokos a talaj, ott célszerű komposztot és kevés agyagot a földjéhez keverni, mert ez utóbbi megakadályozza a gyors kiszáradást. A gyökérzóna körül a föld legyen mindig nyirkos.

Nyár végén kell ültetni, hogy a tél beállta előtt elegendő idő maradjon az új gyökérzet kifejlődéséhez. A legtöbb faj télálló, ám ha a fagyosszentek időszakában zord az időjárás, a fiatal pünkösdirózsa hajtásait be kell takarni.

Csak türelmes ember telepítsen fás pünkösdirózsát, mert négy évbe is beletelik, míg teljes pompáját megmutatja a bokor. Nem kedveli, ha bolygatják, ezért a telepítés során olyan helyet kell számára választani, ahol kedvére terjeszkedhet.

A fás fajokat ősszel lehet szaporítani. Ehhez félig elfásodott hajtásokat kell levágni, és homokkal kevert tőzegbe tűzdelni. A gyökeresedés teljes időszaka alatt legyen a föld nyirkos, a hőmérséklet pedig 10 fok körüli. Másik szaporítási módja a gyökérre való oltás, ez azonban kertészeti szakismeretet kíván.

Az évelő, piros pünkösdi rózsa az egyik legkedveltebb falusi virág volt mindig is, és szerencsére most már a városi kertekben is egyre gyakrabban találkozhatunk vele. A föld alatt gyöktörzset fejleszt, amelyből 40-80 cm magas mutatós levelek és mélybordó, illatos virágok fejlődnek. Korai virágzású faj, idén már április közepén virított. A hosszú szárcsúcsokon súlyos virágfejek fejlődnek, ezért ajánlatos a tő mellé karót tűzni, és a szárakat hozzákötözni. Az évelő pünkösdirózsát vaskos gyöktörzsének szétosztásával, feldarabolásával lehet szaporítani. Ennek legkedvezőbb időszaka a szeptember hónap. Éles késsel vágjuk szét a gyöktörzset úgy, hogy mindegyiken legyen néhány szem és elegendő gyökérzet. Ezután fektessük vízszintesen a földbe, és csupán 5 cm vastag földréteggel fedjük. Késő ősszel takarjuk szalmával vagy lombbal, hogy az erősebb fagyoktól megvédjük.

Mind a fás szárú, mind az évelő pünkösdirózsa szaporítható magvetéssel is, de mivel magvai hajlamosak több évig is elfeküdni, eredményesebb a hajtásgyökereztetés vagy a tőosztás.

A pünkösdirózsa gyorsabb növekedéssel és dúsabb virágzással hálálja meg, ha minden tavasszal vékony rétegben érett istállótrágyát szórunk a tövéhez. Vágott virágként sokáig díszlik a vázában is.

Lovas Katalin