|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Kezdődik a költés Az ártéri erdő kicsit mindig nedves talaján egy apró, kék cinege hosszú mohaszállal birkózott. Rángatta, húzkodta, lábait szétvetve igyekezett leszakítani az áhított darabot, de az szívósan ellenállt. Végül mégis engedett, a sárga mellényes madár pedig boldogan a csőrébe igazította, és már repült is egy öreg, görcsös törzsű fűzfa felé, ahol egy odú sötétlett. Évekkel ezelőtt harkály ácsolta, költött benne, aztán elhagyta, és valahol a közelben új odút készített. A lakás szabaddá vált, és a kék cinege pár nyomban el is foglalta. Most szorgalmasan építették a fészket. Helyesebben csak a tojó gyűjtötte és hordta az anyagot, néha akkora mohacsomókat, hogy alig bírta cipelni. Párja mindenhová követte, és időnként énekelt egy sort. Előfordul, hogy a hímek is visznek anyagot a készülő fészekhez, de azt is a tojó építi be, a munka oroszlánrésze mindenképpen rá hárul. Figyeltem őket egy darabig. Talán tíz méternyire álltam az odútól, de a két madár szinte tudomást sem vett rólam, jelenlétem egy csöppet sem zavarta őket. A tojó szorgalmasan dolgozott, három-négy percenként fordult. Mielőtt bebújt volna az üregbe, csak úgy megszokásból óvatosan mindig körülpillantott. Néha percekig bent maradt, elképzeltem, ahogy forgolódik, rendezgeti, igazgatja az éppen hozott építőanyagot. A kék cinege fészke főleg mohából áll, a csészét a madár szőrszálakkal béleli. Más években áprilisban már tojásai vannak, idén a hosszúra nyúlt tél és a sokára beköszöntő tavasz miatt megkéstek egy kicsit. A kék cinege gyakori madár Magyarországon. Egész évben nálunk van, a korosabb, dús aljnövényzetű lomberdőkben, parkokban, arborétumokban mindenütt megtaláljuk, de rendszeres látogatója a téli etetőnek is. Kertekben csak erdők, parkok közelében telepszik meg. Szívesen elfoglalja a mesterséges fészekodút, a párok évente egy vagy két alkalommal költenek, egyszerre 8-14 fiókát nevelnek. Ekkora családot felnevelni nem könnyű, a szülők pirkadattól szürkületig etetik őket, néha egyszerre több hernyó is lóg az odúhoz érkező madár csőrében. Vizsgálatok szerint naponta átlagosan 535 alkalommal hoznak eleséget, ez a mintegy húsz napig tartó fiókanevelés alatt több mint 24 ezer elpusztított hernyót és más kártevőt jelent. Ha ehhez hozzávesszük azt a mennyiséget is, amit ez idő alatt a két öreg madár maga fogyaszt el, könnyű kiszámítani, mekkora hasznot hajtanak, és mindezt egyetlen fillér ráfordítás és egyetlen csepp vegyszer használata nélkül. Sokszorosan megszolgálják tehát a napraforgót és szalonnabőrkét, amivel télen kedveskedünk nekik. Ősszel a kék cinegék egy része a nádasokba húzódik. Ügyesen tornásznak a nádszálakon, sorra vizsgálják, hegyes csőrükkel egyenként végigkopogtatják őket. Ha ezt látom, mindig az orvos jut eszembe, aki megtapogatja a beteg hátát, hogy megtudja, van-e valami elváltozás odabent. A cinege is észreveszi, ha a nádszál belsejében üreg van, és abban egy lárva rejtőzik. Nyomban kétszeres erővel kezd kopácsolni, lyukat készít, csőrével ügyesen kiemeli a zsákmányt, lenyeli, és már röppen is a szomszédos nádszálra, hogy azt is végigkopogtassa. Schmidt Egon Fotó: Bécsy László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|