Húsvéti béke

A higanyfürge kisfiú, Szekeres Jóska gyakran lepte meg szokatlan kérdésekkel a hitoktatóját. Illendő kérdések voltak, de néha nem egy negyedikes elemistától várhatók... Mi volt itt, az ő falujukban, Csíkkövesden a világ teremtése előtt?

- Ha semmi nem volt még a mai világból, akkor Csíkkövesd sem létezhetett - fogta tréfára Horváth tisztelendő.

- De a semmi előtt is kellett lennie valaminek - makacskodott Jóska.

A pap majdhogynem kozmológiai fejtegetésbe fogott, amiben persze Jóska nem tudta volna követni. Az a benyomás maradt a plébánosban, hogy nem is a kisfiú kérdez, hanem az apja, a mindenre kíváncsi, indulatos gyári székely, ingázó munkás táplálja belé a kérdéseket, ugratásképpen. Húsvét előtt a leckék Krisztus urunk keresztáldozatáról, az emberiség megváltásáról szóltak.

- Pap bácsi, Krisztus urunk minden embert megváltott ezen a földön? - állt fel Jóska.

- Vére hullásával törölte el az emberiség eredendő bűneit.

- Az ellenségeit is megváltotta, pap bácsi?

- Krisztus urunk nem tartott haragot senkivel. Még a gyilkosainak is megbocsátott, mivel azok nem tudták, hogy mit cselekszenek.

- Akkor húsvét ünnepén az embereknek mind-mind meg kellene bocsátaniuk egymásnak?

- Neked van-e ilyen haragosod, Jóska? Mert akkor békülj ki vele, ez húsvét parancsa számodra is.

"Nekem nincs, de van édesapámnak. Halálos haragot visel." Úgy érezte, hogy elárulná az apját, ha ezt hangosan kimondaná. Édesapja, akit nagyon szeretett, és nehéz munkájáért, a mindennapos ingázás robotjáért valóságos hősnek tartott, nem figyelt arra, hogy nem annyira a sógorát, mint a fiát sérti indulatos kitörésével. Asztalos Jenő, ötven körüli, gyermektelen férfi, mint saját fiához, úgy ragaszkodott nővére gyermekéhez. Régi vita lappangott a sógorok között, egyikük se magyarázta meg Jóskának, hogy mi az oka valójában. A gyermek annyit fogott fel, hogy az örökség körül támadt az ellenségeskedés. A Jóska apja azt hajtogatta, hogy a feleségét kisemmizték testvérei az apjuk néhány holdas kicsi birtokának az elosztásánál, és ebben Asztalos sógor az igazi ludas.... Mennyi harag és szitokszó gyűlhet fel az emberben, veszekedésekkor látszik igazán. Édesanyja, akit állítólag becsaptak a testvérei, a viaskodások feszültségében szeretett volt békítő szóval odaállni férje és bátyja közé, de nem volt hozzá bátorsága. Mind a két oldalról sebeket kaphatott volna, mint az iskolában, ha szünetben két csapat verekszik, és olyan valaki szeretné szétválasztani őket, akinek nincs ereje hozzá. Jóskának milyen ereje lehetne a békítéshez a két ember között, akiket őszintén szeretett?

Ez jutott eszébe mindegyre, egész nagyhéten, míg húsvét második napját várta, a locsolkodást. Falujukban a legénykék csapatostul járnak, barátságok szerint. Jóska az egyik csoport "vezére".

Déltájban a Nagy utca közepénél tartottak. Harangszóra nem siettek haza ebédelni, annyi kürtőskalácsot, pánkot ettek locsolkodás közben, egyáltalán nem voltak éhesek.

Az Asztalos-porta előtt álltak.

- Miért nem indulsz be a kapun? - kiáltott Szekeres Jóskának előre az egyik fiú.

"Törjék el a lábam, ha még egyszer beteszem hozzátok! És ez rájuk is áll" - átkozódott a Jóska apja, előbb sírdogáló feleségére, majd megszeppent fiára mutatva. "Most nekem el fog törni a lábam?" - döbbent beléje az apai átok. Mit mondhatna a barátainak, miért kerüli ki az Asztalos Jenő házát? Erősödött benne a feleselés: húsvét napján, a megváltás ünnepén nem lehet ereje az átoknak. Lassan legyőzte magában a félelmet.

Beáramlott a csapat az Asztalos-portára. Ámáli nénje vette észre előbb, mint a férje, örömmel:

- Már azt hittem, nem látlak többé soha!

Félkört alkotott a csapat, és belekezdett:

Felsütött a húsvéti fényes napsugára

Minden kereszténynek háza ablakára,

Feltámadt a Jézus, nem maradt a sírban,

A neki faragott hideg koporsóban,

Húsvét másodnapján mi jutott eszembe,

Szagos vízipuskát vettem a kezembe,

Elindultam vele piros tojást szedni,

Hogyha adnak érte, meg fogom öntözni.

Előkerült közben a gazda is. Meglepődés se látszott rajta, hogy Szekeres Jóskát az udvarán találja. Végighallgatta a rigmust, aztán kikísérte a kapuig fiatal vendégeit. Jóskához külön szava is volt:

- Mondd meg édesapádnak, hogy a kapunk előtte is nyitva áll.

- Megmondom - felelte elfogódottan Jóska, mintha titkos békeüzenetet bízna rá a nagybátyja.

Egy jó órával sötétedés előtt érkezett haza, tele tarisznyával. Apja utána jött meg, az esti vonattal, szokatlanul rosszkedvűen. Máskor a hazatérés felvidította, mintha egyszerre elfelejtené az ingázás minden keservét; az otthon melege kárpótolta. Odaült a kései ebédhez, kanalazta a levest, de fújta közben a haragot... Hétköznapokon nem érzi annyira kiszolgáltatottnak magát, olyankor az egész város lót-fut körülötte, mintha láthatatlan ostor csattogna az emberek feje fölött. De ma csak nekik volt hétköznap, a városi népek sétáltak az utcákon, a fiatalok ünneplőben locsolni jártak, a gyárban azonban úgy érezték magukat, mint a börtönben. "Már a húsvétunkat is ellopták ebben a nyomorult országban." Régi szakik mesélték, hogy a diktátor előtt a húsvéthétfő is munkaszüneti nap volt, hivatalos ünnep. Most egyetlen munkás nem merne otthon maradni. Tavaly ketten hiányoztak a csarnokból, harmadnap rendőrök vitték el őket...

- Itthon is ünnep volt, édesapám. Egész nap öntöztünk.

- És kaptatok-e elég tojást meg kalácsot? - derült fel a gyári székely; talán saját gyermekkorára gondolt. Jóska öröme űzte szívéből a keserűséget.

Jóska a tarisznyája tartalmát az asztalra borította. Gurultak a tojások ide-oda, kapkodott utánuk.

- Ezt Ámáli néném adta. Kettőt is - mutatta a hímes tojásokat.

- Hát te odamentél öntözni?!

- Náluk is húsvét van, édesapám.

Felhördült a gyári székely, mintha a fiú kést döfött volna belé.

- Nem elátkoztalak, hogy törjék el a lábad?!

- Látja, hogy nem törött el, édesapám. Húsvétkor nem fog az átok.

Döbbent csend. Anyja a kályhánál tett-vett, mintha nem hallott volna semmit. Jóska nyugodtan nézte az apját, tekintete tiszta volt. Át kellett adnia az üzenetet is:

- Jenő bácsi azt mondta, édesapám, hogy maga előtt is nyitva a kapuja.

- A kétszínű! Hallod-e, Ilus, van képe így alakoskodni!

Anyja helyett Jóska válaszolt:

- Igazat mondott, édesapám.

- Igazat? Honnan tudod ezt?

Egy pillanatig tanácstalankodott a fiú, aztán a plébános úr tanítása idéződött fel benne.

- Maga hitvány embernek tartja Jenő bácsit?

- Hitványnak éppen nem.

- Akkor tudja meg, hogy az hitvány ember, aki húsvét szent ünnepén képes hazudni!

Meghökkent a gyári székely, aztán mint hirtelen tavaszi melegedésben a hó, gyorsan olvadt arcáról a komorság. Vállánál fogva ölelte át a fiát, ahogy felnőtt férfiak között szokás.

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu