 |
 |
 |
 |
2003.04.27
|
Mindszenty-zarándoklat
2003. május 3-án, 10.30 órakor |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Megváltásunk színhelye Húsvéti "zarándoklat" Jeruzsálembe A húsvét a szentföldi zarándoklatok igazi ideje. A megváltás krisztusi művére emlékezni, annak ünnepét a történelmi színhelyen átélni különös kegyelmi pillanatokat tartogathat a hívő ember számára. A mostani húsvéton kevesen zarándokolnak el Jeruzsálembe: a Szentföld újra a békétlenség földjévé lett. Kérésünkre ezért is vállalkozott Farkas Attila - aki pap és művészettörténész, és jó néhányszor járt már a Szentföldön -, hogy az Új Ember hasábjain egy beszélgetés keretében zarándoklatra vezeti Olvasóinkat Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának színhelyére.
- Jeruzsálem - a szent város, a Templom városa, amelynek pusztulását Jézus megjövendölte és meg is siratta, a város, ahol próféták lelték halálukat és magát az Üdvözítőt is halálra adták - a kezdetektől vonzza a keresztényeket. A megfeszíttetés és a feltámadás helyszíne az első számú zarándokhely. A Szent Sír-templom a keresztény világ középpontja.
A római uralom elleni felkelés elfojtása után, Krisztus után 70-ben Titus császár seregei porig rombolták a várost, majd Hadrianus hatvan-hetven év múltán egy új, pogány várost építtet a romokon, melyet Aelia Capitolinának nevezett el, hogy még régi neve se maradjon fenn. Ennek ellenére a kereszténység hűségesen megőrizte a Jézusra vonatkozó emlékeket. Elsősorban a Szent Sírt, ahová Jézust temették, és amely feltámadásának színhelye is, vagyis az üdvözítő áldozat beteljesedésének helyszíne.
Már az apostoli időkben fölkeresték a keresztények a Golgota szikláját és a közeli sírfülkét, amelyben az Úr holttestét elhelyezték. Az egyház, az emlékezet megőrizte ezeket a helyeket. Hadrianus császár később pogány szentélyt emelt a sír fölé. Meg akarta szüntetni az ott kialakult kultuszt - de inkább megőrizte ezzel a szent helyet, és hitelesítette azt az utókor számára. Romboló igyekezete bizonyítja, hogy a keresztények száz évvel Krisztus halála után ezt a helyet vallották a feltámadás színhelyének. Zarándokoljunk tovább az időben! Keresztény szempontból Nagy Konstantin kora a következő stáció. - Szent Ilona, Nagy Konstantin édesanyja 325 táján indult a Szentföldre, hogy felkeresse az Üdvözítő lábnyomait, az apostoli idők emlékhelyeit. A hadrianusi szentély helyére ekkor öthajós keresztény templomot építtetett - amelyből sajnos nagyon kevés maradt meg napjainkra: a háborús pusztítások, majd a "keresztes építkezések" miatt. A sírkamra, ahová Jézus testét eltemették, korábban elhagyott kőbánya volt, egyes jeruzsálemiek itt alakíttatták ki temetkezési helyüket. Amikor Konstantin császár építészei ki akarták emelni környezetéből Jézus sírját, akkor lebontották a domboldal többi részét, és egy kőtömbben őrizték meg azt, ami megmaradt, és egy kör alakú, oszlopos-kupolás építménnyel vették körül, amelyet Anasztazisznak neveztek, ami annyit jelent: feltámadás. Kétezer év óta ez a hely a húsvéti emlékezés középpontja a keresztények számára. Az építménynek csak az alapjai maradtak meg, a keresztesek idejében emelték fölébe azt a hatalmas templomot, amely magában foglalja a Golgotát is. Hogy kerül a Koponyák hegye (ezt jelenti a Golgota) egy épületbe? - A mai Szent Sír-bazilika a keresztesek idejében épült. Az évszázadok alatt szinte áttekinthetetlen konglomerátum lett: a kisebb-nagyobb termek és kápolnák több emelet magasságban torlódnak egymásra és egymás mellé, szigorúan felosztva a különböző keresztény egyházak között. A Koponyák hegye ma egy alig öt méter magas sziklatömb, amelyet faragtak-alakítottak az évszázadok során, de eredetileg is legfeljebb kétszer ilyen magas lehetett. Ezt tehát bele lehetett foglalni a Szent Sír fölé emelt nagy épülettömbbe - a sír és a szikla távolsága nem több ötven méternél. A Golgota sziklája a mai bazilika emeletének számít. Az itt kialakított kéthajós kápolna rejti a keresztút utolsó előtti négy állomását. A kőpadlón jelzik a tizedik stációt: "Jézust megfosztják ruháitól", innen pár lépésnyire áll a ferencesek által gondozott "Keresztre szögezés oltára". A szomszédos díszes ortodox oltár előtt látható az a repedés, amelyben a kereszt állt: ez a tizenkettedik állomás: "Jézus meghal a kereszten." E kettő között az anyai fájdalom szent emlékhelye, a tizenharmadik stáció: a levétel a keresztről. A zarándokok keresztúti áhítatgyakorlatuk végén gyakran érkeznek a Szent Sír-bazilikába, melynek utolsó állomása a sírbatétel. - A bazilika bejáratához közel található egy vöröses színű márványlap: "a megkenés köve". A hagyomány szerint erre fektették a sírba helyezés előtt Jézus testét, hogy illatos olajokkal megkenjék a szent asszonyok. Itt vásárolt szentelt olajukkal - melyet otthoni betegeiknek visznek - nagypénteken és nagyszombaton a zarándokok is megkenik a márványlapot, fantasztikus illat árad ilyenkor a hatalmas kupola alatt. Mit lát a mai zarándok a Szent Sírból? - A bazilika nagyobbik kupolája alatt egy 1810-ben épült barokk kápolna áll, amelyet az orosz ortodoxok építettek azután, hogy az előző leégett. A zarándok hoszszas sorbanállás után juthat be ide. Előbb egy kis előcsarnokba lép, ez az Angyalok kápolnája, itt egy oszlopra helyezett kőtöredék látható, amely a hagyomány szerint a Jézus sírkamráját lezáró kőnek egy darabja. A sírkamra alig négy négyzetméter alapterületű. A márványburkolatú szentélyben a katolikusok, az ortodoxok, az örmények és a koptok - a kialakított szokásrend szerint - mutatják be a maguk szertartása szerinti legszentebb liturgiát. A díszítésben is keverednek az eltérő hagyomány- és ízlésvilág elemei. A hosszanti falnál áll az oltár, egy márvánnyal borított kőpadka: a szent hagyomány szerint erre fektették Jézus Urunk testét. Az ember leborul, megsimogatja a márványlapot, eldadog egy rövid imát, és megy is, hogy ugyanezt megtehessék a többiek is. Azzal az érzéssel lép ki innen a zarándok, hogy a világ legszentebb helyén járt. A megváltás színhelyén, amely olyan - kétezer év előtti, egyszeri - "esemény", amely az egész emberiségre kihat, amely mindanynyiunk személyes életére befolyással van, ha - János apostol szavai szerint - "befogadjuk a világosságot". Semmihez sem hasonlítható, intim pillanat ez: ott állni, térdelni a sírkápolnában. Ugyanakkor furcsa érzés, hogy míg mi ehhez a helyhez kötjük az eseményt, a protestáns testvérek másutt tartják számon az Úr sírját... - A Szent Sír-bazilikától mintegy fél kilométerre, a városfalakon kívül van egy "sírkert", amelyet egy Gordon nevű angol ezredes, amatőr régész fedezett fel 1883-ban. Ez a domboldal akkor nagyon hasonlíthatott a bibliai leírások helyszínéhez, ahol nagyjából Krisztus korabeli sírhelyeket is talált. A mai régészeti kutatások alapján azonban nem hitelesíthető, hogy itt lett volna Jézus sírja. A katolikusok és ortodoxok által tisztelt Szent Sír ezzel szemben régészetileg hitelesnek tekinthető? - A keresztény emlékeket eltüntető Hadrianus azért itt emelte a maga pogány szentélyét, hogy megszüntesse a kialakult kultuszt. Tehát a II. század első negyedében már ide zarándokoltak a keresztények. Elmondhatjuk: ez a közel kétezer éves hagyomány elég erős alapja lehet meggyőződésünknek, hogy itt volt az Úr sírja. Az elmúlt évtizedek ásatásai során kutatták a kápolna talaját. A Golgota sziklájában találtak egy olyan mélyedést, amelybe beleállíthatták a keresztet, és olyan kifaragott köveket is leltek, amelyekkel rögzíthették a keresztet. És látható az a repedés is, amelyről az evangélista ír. Hogy éppen Jézus halálakor repedt-e meg a szikla, az másodlagos kérdés, de egy gyönyörű teológiai gondolatra utal: arra, hogy Jézus kiömlő vére a szikla repedésén át jutott le a mélybe, Ádám sírjához, és mosta tisztára az első embert - erre utal a feszületeink tövében elhelyezett koponya - és annak leszármazottait, vagyis az emberiséget. A Golgota-kápolna alatt, a földszinten kialakított Ádám-kápolna a jámbor legenda szerint azon a helyen áll, ahol az első embert eltemették... A konstantini bazilikából megmaradt és ma is látogatható Szent Ilona-kápolnához hosszú lépcsősor vezet le, ennél is mélyebben pedig ott az a ciszterna, amelyben a hagyomány szerint Ilona megtalálta Krisztus keresztjét. Ez is hitelesíti számunkra, hogy valóban itt történt a megfeszítés és a feltámadás, hogy innen indult ki a kereszt kultusza. Sokan a hívő keresztények közül is idegenkedve viszonyulnak az ereklyékhez. Ismeretes a mondás, hogy Krisztus keresztjének ereklyéiből Noé bárkáját is föl lehetne építeni. Az ereklyékkel való kereskedés jövedelmező üzletág volt valaha. Vagyis biztosan rengeteg az ereklyék között a hamisítvány, vagy mondjuk inkább úgy, az olyan, amelynek hitelessége erősen kétséges... - Már ez az idegenkedést kifejező kép is - a kereszt darabkáiból fölépíthető bárka - mély tartalomra utal... Magam is őrzök egy ereklyetartóban egy kis darabot Krisztus keresztjéből - hetvenedik születésnapomra kaptam egy kedves jó barátomtól -, amelyről a XIX. század elején állítottak ki hitelesítő tanúsítványt Bécsben. Ez az igazolás, megvallom, számomra sem teszi kétségtelenné, hogy valóban Krisztus keresztjének darabját őrzöm a polcomon. Már a Szent Kereszt megtalálásának legendája is bizonytalanná teheti az embert: honnan tudhatta Ilona, hogy a sok kereszt közül - a Golgota volt a kivégzések helye, és a keresztre feszítés igen gyakori volt a halálbüntetések sorában -, vagy akár csak az evangéliumi leírásban szereplő három kereszt közül bizonyosan az Úrét találta meg? Ismeretes ugyanakkor, hogy egy haldokló meggyógyult annak a keresztnek az érintésétől: a kereszt megtalálói számára ez bizonyságot jelentett. Ezt a keresztet Konstantin édesanyja mélységesen tisztelte, küldött belőle egy darabot fiának, a császárnak, és díszes tartóban őriztette ezen a helyen - a Szent Sír fölé emelt kápolna, az Anasztazisz és a Martyrion-bazilika között álló sziklán, a Golgotán, amelybe akkor lépcsőt faragtak és díszes kerítéssel vettek körül. Vallom, hogy az ereklyék - éppúgy, mint a szobánk falán elhelyezett művészi értékű vagy naiv feszületek - utalások arra a keresztre, amelyen Krisztus értünk szenvedett. Tiszteletünk nem az emlékeztető tárgy "hitelességének", hanem a megváltás hitelességének szól. A húsvéti zarándokok is gyakran még egyszer visszatérnek a Szent Sírtól az Olajfák hegyére, hogy még egy pillantást vessenek a városra. Amit látunk, az nekünk, keresztényeknek a Mennyei Jeruzsálem, a beteljesülés jelképe is - ahová mindannyian igyekszünk. A földi Jeruzsálembe zarándoklók abban a reményben törődnek, fáradnak és imádkoznak, érintik meg Jézus sírkövét, hogy életük zarándokútjának végén bejutnak majd a Mennyei Jeruzsálembe is. (k.t.)
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
