Illés Sándor

A nagyi

A házban minden ismerőse Gizi néninek hívta. A bottal csoszogó, ősz öregasszony a harmadik emeletről. Gizike, drága. Családjának tagjai csak nagymamának emlegették. A nagyi. Csak az alagsorban, a régi házmesterlakásban lakó Pisti nevezte nyanyának. "No, jön már a nyanya!" mondta bosszúsan, amikor meghallotta az öregasszony bátortalan csoszogását a lépcsőházban.

Gizi néni megtestesítője volt a klasszikusok által megírt asszonyfiguráknak, a régi világnak, amelyet felidézni is borzongatóan jó érzés volt. Csak rá kellett nézni, és már érezte is az ember régi nyári délutánok kávéízét. A nagymama!

Péterke, az unoka azonban nem ezt érezte, gyakran civódott a nagyival, és háta mögött ki is figurázta, elferdítve a dolgokat.

De ugyan mi rossz van abban, hogy a nagymama kel fel reggel elsőnek a családban? Papucsában csoszog az ablakokig, és határozott mozdulattal félrerántja a függönyt. Erre a sikító éles hangra felébred az egész család. Dörzsöli a szemét, Péterke, az unoka, még aludna, de várja az iskola. Álmosan keresi eltűnt fél pár zokniját, lehet, hogy a kutya vitte a sarokba. Közben a nagymama már a konyhában csötörög, főzi a kávét. Kinyitja a vízcsapokat is, folyik a víz, akár az áradat. A lánya odaugrik, elzárja, de a nagyi nem engedi magát lefegyverezni, ő ilyenkor a konyha parancsnoka. Kitárja a jégszekrény ajtaját is.

És csak áll előtte. Már elfelejtette, miért nyitotta ki. Tűnődik ezen egy ideig, aztán mérgesen becsapja. De a következő pillanatban újra kitárja, hátha közben eszébe jut, mit keres.

Sietve dolgozik, az asztal körül álló székeket helyükre tolja a lábával, azok csikorogva engedelmeskednek. Kihuzigálja sorra a fiókokat, előszedi az evőeszközt, a tej közben felforrt. Elzárja a gázt, de kétszer is lehajol, hogy lássa is. Aztán siet a szobájába, a tévé elé ül, és egy órán át figyeli a tévéjátékot, amiből nagyon keveset ért, de azért minden folytatást megnéz. Csak a reklámoknál zárja el, átszellemült mosollyal az arcán.

Minden lépését, mozdulatát, előre ki lehet számítani, így csinálja már évek óta. A tévénézés után következik a piac. Ebben a délelőtti időben látja a "nyanyát" az alagsorban lakó férfi is, amint szatyrával a karján lebotorkál az emeletről, nagyokat koppantva botjával a kövezeten.

A nagyi a beszerző is. Ismerik jól a piaci kofák, akik azt is elnézik neki, ha válogat, hogy a szebbik zöldségfélét vigye haza. Bekukkant a sarki mészároshoz, bekukucskál a patikába, s bezörög a női fodrászat ablakán: "Jövök majd, Matildkám! Jövök..." Mert hajlott kora ellenére is rendszeresen jár a fodrászhoz, kéthetenként.

A minap zsúrt rendeztek a családnál, Péterke születésnapján. Lányok is voltak a vendégek között, az unoka iskolatársai. Copfos kis fruskák! Vihogó kislányok, akik szórakoztatására a fiú a nagymamáját utánozta, felnagyítva a hibát, egy szóval sem említve szeretetét, jóságos emberi tulajdonságait.

Kiállt a szoba közepére, előregörnyedt és motyogott, ahogy néha a nagyi. Mozdulatával utánozta a reggeli függönyhúzást, a klattyogást, aztán azt a jellegzetes mozdulatot, ahogy kitárja a hűtőszekrény ajtaját.

"Mit is akartam? Ejnye, mondjátok már meg, hogy mit keresek?" - nyöszörögte, de ekkor hirtelen riadt csend támadt. A nagymama torokköszörüléssel - ami szokása volt - jelezte a jelenlétét. A nagy "bemutató" közben lépett be a konyha felől, hozva tálcán a kávét, amit főzött.

Dermedten nézte a zsúrozó társaság, mint rakja le szótlanul a csészéket, aztán szétrebbent a vendégsereg. Mindenki érezte a vihar közeledtét. Péterke túllépte a határt. Anyukája megdorgálta.

A szomszéd mesélte el nekem a történetet. Amelyet mégsem követett vihar. Gizi néni nem reagált. Azaz... Aznap éjszaka papucsával csoszogva bement, belopózott Péterke szobájába. Állt az ágya mellett. Aztán gyengéden betakargatta. Mosolygott és motyogott is valamit.

Igazi nagymama volt. A nagyi...

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu