Kiénekelik az Örömhírt

Cigányok között - virágvasárnap

Végre megérkezett a tavasz. Előző nap még hideg eső fenyegetett, valamivel nyugatabbra zordra is fordult az időjárás, de vasárnapra elöntötte a fény a Dráva mentét. Lankó József plébános bekanyarodik mikrobuszával a falu főutcájára, a szomszéd falvak valamelyikéből érkezik, ahol szentmisét mutatott be, egy lerobbant Ladát vontat, bizonyára útközben találkozott a bajba került falubelivel. Alsószentmárton olyan település a Dél-Dunántúlon, ahol kizárólag cigányok élnek; de már a szomszédos településeken is egyre nagyobb mértékben, közel nyolcvanszázalékos arányban részesednek a lakosság körében.

Szentmisére hív a harang

Fiatal fiú közeledik, rendezett öltözékben. - A húsvét nálunk úgy működik - mondja a fiatalok szokásos beszédfordulatával -, hogy a templomban virrasztunk, majd a feltámadás után jószerivel kajálunk: eszünk, iszunk. Húsvéthétfőn pedig mulatunk.

- Rendszeresen jársz templomba?

- El szoktam menni.

- Tudod-e, ma milyen vasárnap van?

Nem lepődik meg a kérdésen, azonnal magyarázza:

- Virágvasárnap Jézus Krisztus bevonult Jeruzsálembe, és virágokat szórtak elé.

Kosztics Sándor kosár- és fonottbútor-készítő szakmát tanul Pécsett. Az egyéves tanfolyam idején - mint mondja - fizetést is kap a Munkaügyi Központból. Néhány kilométerről, a Maty falu melletti füzesből hordják a vesszőt.

- És ma jössz templomba?

- Nem hiszem. Tibor-napot tartunk a nagybátyámnál, oda vagyok hivatalos.

- Hogyan ünnepeljük a húsvétot? - ismétli meg kérdésemet a nyolcadik osztályos Petrovics Zsolt, aki tervei szerint asztalos szakmát tanul majd Siklóson. - Tojást festünk, kalácsot sütünk. Húsvétszombaton elmegyünk az éjféli misére... Tábortüzet is szoktunk csinálni. Különben nemigen szoktam templomba járni, egyszer-kétszer voltam csak - mondja.

- Húsvét minek az ünnepe?

- Jézusnak.

- Mi történt akkor?

- Feltámasztották.

- Ki támasztotta föl?

- Hű, azt nem tudom.

- Az iskolában tanulsz hittant?

- Néha szokott lenni.

- És jársz?

- Igen.

- A templomba miért nem mész el?

Megvonja a vállát. Talán soha nem gondolkodott még el ezen.

Lankó József plébános határozott, ám nagyszeretetű ember. Milyen nyelven misézik, kérdem tőle, mert az önkormányzat épületén a magyar mellett románul van kiírva a hivatal és a helység neve.

A templom előtt kezdődik a liturgia

- Magyarul. Egy-két éneket cigányul énekelnek a híveim, de egyébként magyarul imádkoznak. A román nyelvet kellene használni, de ott is lezajlott annak idején a nyelvújítás, így az újromán nyelv teológiai kifejezéseit nem értenék az itteniek. Ők ugyanis úgy beszélnek románul, ahogyan a csángók magyarul: a román nyelvújítás előtti változatát, a bejás nyelvjárás egyik alfaját, a muncsány nyelvet.

Amit a falubeliek tábortűznek neveznek, az a húsvéti liturgia része.

- A tűzszentelés, a húsvéti gyertya meggyújtása este tizenegykor kezdődik a templom előtt, ahol valóban hatalmas, máglyás tüzet rakunk, azután bejövünk a templomba, a liturgia közben Jézus Krisztus életéről és kereszthaláláról szóló filmeket vetítünk. Kinn a tűznél szabadabb légkörben beszélgetnek, talán imádkoznak is az emberek, bent a templomi rend szerint folyik a program. Hajnal felé tartjuk a feltámadási szentmisét, utána körmenetben vonulunk végig a környező utcákon. Az oltáriszentséget nem visszük, hiszen azt megünnepeltük a misében; a körmenetben kiénekeljük az Örömhírt. Ilyenkor harsog az utca a húsvéti énekektől. A virrasztáson két-háromszázan is részt vesznek, a szentmiséken általában ötven-száz között mozog a hívők száma.

Mire visszatérnek a pirkadatban a tűzhöz, addigra az asszonyok kenyeret, teát készítenek reggelire a virrasztóknak.

- Előfordulnak-e a cigányok körében sajátos húsvéti szokások?

- A húsvéthétfő jeles nap náluk. Ilyenkorra rendbe hozzák a temetőt, a húsvéti gyertyát és a festett tojást, a húsvét jelképeit kirakják a sírokra, a gyerekek meg - ahogy elgondolni lehet tőlük - begyűjtik, megeszik a tojást, kalácsot.

Az össznépi nagy kavalkádra, mint valaki fogalmazza, visszatérnek a faluba az elszármazottak is.

- Húsvéthétfőn tartjuk a keresztelést, mert a hajnali szentmisére nyilván nem hozzák el az újszülötteket. Látványos és olykor zajos a templom a tíz-tizenöt kicsi keresztelésekor - mondja mosolyogva a plébános.

A falusi közélet terén, a kocsma előtt találkozunk Kosztics Józseffel. Éppen indul valamerre kerékpárjával.

- A húsvétot ugyanúgy ünnepeljük, mint mások. Feleségem hívő, ő jár a templomba. Én máshova járok, mondja huncutul.

- Hová?

- A kocsmába.

- Miért, olyan rossz hely a templom?

- Nem rossz, csak engem nem érdekel.

- Miért nem?

- Olvastam kétfajta Bibliát, az egyik így ír, a másik úgy...

- Kétfajtát?

- Igen. Az asszonynak van otthon kicsi is, nagy is, mindenféle.

Azután átfordítja a szót:

- Valamennyire hiszek benne, de nem igazán. Kételkedik az ember. Ennek ellenére imádkozom; délben, amikor harangoznak, keresztet vetek, de nem járok el a templomba.

- Isten létében kételkedik?

- Igen, igen. Valamennyire hiszek, de nem annyira, hogy eljárjak a templomba - mondja kipirult arccal, miközben indul a kerékpárjával.

- Húsvétkor mit ünnepelnek az emberek?

- Nehéz kérdés ez nekem. A feleségem otthon van, megkérdezheti, ő tudja. Gondolom, az Isten föltámadását, vagy valami ilyesmit.

A feleség tagja egy imaközösségnek, amely esténként összejár, s ha meghal valaki, ők imádkoznak, virrasztanak a halottért.

- Gyermekek, unokák?

- Két fiam van, egyikük huszonhét éves, a másik tizenöt.

- Akkor a nagyobb már dolgozik.

- Igen, fűtő a papnál.

- Ő jár templomba?

- Nem tudom, nemigen dicsekszik vele. De ő nem kocsmázik. A kisebbik hetedikes, mert bukott egyet. Ő jár templomba... A tízparancsolatot sem tudja, de ott van. Bár lehet, hogy tud valamit, de nem mondja meg. Az anyja azonban mindig piszkálja: így kell viselkedni, úgy kell viselkedni, ez jó, amaz meg bűn.

A nagyfiúnak három gyermeke van, ő még - apja szavaival - a putriban él, most akar építkezni.

Alsószentmártonban sokácok, tehát horvátok éltek 1975-ig - mondja Lankó József -, akkor zajlott le a lakosságcsere. Munkaalkalom híján a horvát fiatalok elvándoroltak, a faluszéli cigánytelepről az ott lakók állami kölcsönnel vették meg a falusi házakat a telepfelszámolási program keretében.

Akkoriban, főként segédmunkásként, a cigányoknak még volt kereseti lehetőségük a nagyvállalatoknál, de az 1989-es összeomlás munkanélküliséget zúdított a falura.

Isten népe a szentleckét hallgatja

A környék, amely az Ormánság széle, régen református falvakból állt. A katolikusok vagy beköltözők vagy cigányok. Lankó plébánoshoz hat falu tartozik: Matyon és Egyházasharasztiban havonta egyszer misézik magánháznál, Gordisán, Oldon és Siklósnagyfaluban, ahol a lakosságot túlnyomórészt cigányok alkotják, szintén nincs templom. Emellett besegít a villányi idős plébánosnak, akire hét falu pasztorálása jut.

Mitrovics Zoltán virágvasárnap és húsvétkor is ott van a templomban. A szerencsésebb emberek közé tartozik. Rendszeres munkája van a siklósi Márvány és Díszítőkő Kft.-ben. A faluban talán összesen még húszan mondhatják el magukról a biztos havi keresetet.

- Húsvétkor persze hogy elmegyünk a templomba. Szombat éjszaka virrasztunk, vasárnap hajnalban pedig körbejárjuk a falut, utána a családdal, a barátokkal töltjük a napot; és megesszük a sonkát, ha van.

- Futja rá?

- Muszáj.

- Vallásosak a faluban az emberek?

- Talán kilencven százalékuk, vagy még többen.

- Van-e valamilyen húsvéti hagyományuk?

- Ma már alig, de régen... A nagyhéten csütörtökre, mi úgy mondtuk, zöldcsütörtökre virradóra ferde éjszakát tartottunk. Ilyenkor csintalanságokat követtünk el: kicseréltük például az egyik kaput a másikra, félrehúztuk a harangot...

Nálunk az a szokás, hogy első nap elmegyünk a templomba imádkozni - kezdi Jovánovics Zorán -, azután virrasztunk, ugye komám - fordul a szomszéd ház előtti padon ülő férfihoz. - De legtöbbször az asszony megy el.

- És maga?

- Én is hívő vagyok, de nemigen szoktam templomba járni. Nem azért, mert nem szeretem a vallást, hanem mert nem érek rá.

- Lankó plébános nem szokta mondani: Zorán, miért nem jössz a templomba?

- Ő senkitől nem kérdi, miért nem megy. Aki megy, az ott van, és imádkozik. A plébános jó ember, segít az embereknek, az öregeknek például mindennap kaját főz.

Az ÁNTSZ orvosnője egy alkalommal fölkereste a plébániát, hogy ellenőrizze a konyhát. A plébános tudta, a hatósági szabályok szerint másnap már nem oszthatnának ételt. Megkérdezte az ellenőrt: van-e szabály arra, mennyi ebédet főzhet valaki naponta a tűzhelyén? Nincs, válaszolta az orvosnő. És arra, folytatta Lankó József, hogy hány embert vendégelhet meg valaki naponta? Arra sincs, s már mosolygott az ellenőr. Értette: az élet fontosabb a hatósági előírásnál.

A plébános az iskolai hitoktatás mellett szabadabb délutáni programokkal is próbálkozik.

- Ez kevésbé kateketikai jellegű. Általános iskolások, de Siklósnagyfaluban huszonöt éves fiatalok is eljönnek. Nem történik eget rengető dolog, egyszerűen csak beszélgetünk, a fiatalok elmondják saját gondjaikat, örömüket, azt, hogy miről mi a véleményük, én pedig mindehhez hozzáfűzhetem a keresztény meggyőződésemet, hitemet, s ehhez kapaszkodik az ő hitük... Egyfajta pasztorális kísérlet.

Az úgynevezett romakérdésről lépten-nyomon politikai szólamokat hallani. Alsószentmárton messze van a "roma-kérdéstől", mármint attól, hogy a cigányok életét és helyzetét bárki politikai eszköznek tekintse.

Térdepelve...

- Mindenféle politikai hatalom igyekszik ezt az ügyet a maga módján meglovagolni - legyint a plébános. De az itt élők nem törődnek ezzel, hiszen egyik oldal sem hoz lényegi megoldást. A mánfai kollégium anyagi biztonságát egyik kormányzat alatt sem sikerült megteremtenünk. Pedig munkanélküli, szakképzetlen, a társadalom legszegényebb tíz százalékához tartozó, többnyire cigány gyermekek juthatnak így érettségihez.

Majd a plébános, miközben indul, hogy a délben kezdődő virágvasárnapi szentmisére magára öltse a liturgikus ruhát, kissé keserűen még hozzáteszi:

- S erre nincs pénz? Más tehetséggondozó programokra van? Sajnos a magát kereszténynek mondó politikai irányvonal is teljes ellenállást tanúsított a kollégiummal szemben.

Ezt erősíti meg Heindl Péter, a mánfai kollégium igazgatója is. Az intézmény jórészt egyházi hátterű, civil alapítvány működteti.

- Mindig szép frázisokat lehet hallani a roma- vagy cigánykérdésről. De a kollégium csak akkor működhetne biztonságosan, ha végre megszületne az állammal a megállapodás. Az Oktatási Minisztérium megbízásából finanszírozási programot is kidolgoztam.

Kovács Anikó a pécsi hittudományi főiskola másodéves hallgatója. Szüleivel, vőlegényével - aki hivatásos katona, közben levelező tagozaton teológiát végez - érkezett a virágvasárnapi szentmisére Alsószentmártonba.

- Háromnapos gyakorlaton jártam itt, s annyira kötődöm a gyerekekhez, hogy megragadtam mellettük. Jövőre sikerül úgy alakítani az órarendemet, hogy kijárhatok hittant tanítani.

S ő is, a szülők is szeretettel beszélnek a Tisziről, aki közben megjelenik a templomajtóban, miseöltözetben, kezében barkaággal, s együtt vonul be az imádkozó-éneklő tömeg a templomba.

Később, amikor a szentmise után szerteszéled a sokadalom, Lankó József utánuk néz, mintha továbbra is kísérné őket:

- Nem nyomta össze őket a sok szenvedés, gond. Munkál bennük az egészséges élniakarás.

- Mintha rendezettebb lenne a falu, mint néhány esztendeje...

Színes ruhában, zengő hangon

- Közmunkaprogramok keretében eltakarították a szemetet, ma már rendszeres a szemétszállítás, új házak is épülnek. Lelkileg nem adták föl, mondván, minden mindegy. S ebben - úgy gondolom - hitüknek igen nagy szerepe van.

- A papon keresztül az egyház hatása az egész falura kiterjed?

- A kereszténység nem velem jött, hanem volt és van. Hitük élő hit, amelyre alapozni lehet.

Elmer István Fotó: cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu