|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A hitoktató emmauszi útja Húsvétvasárnap estéjének gazdag tartalmú evangéliumi szakasza az emmauszi tanítványok története. Az ünnepek elteltével a kiábrándult tanítványok reményvesztetten térnek haza városukba, miközben egy idegen csatlakozik hozzájuk és magyarázza az írásokat. Bizonyára minden hitoktató közel érzi magához ezt az evangéliumi szakaszt. Tóth Anna hitoktató nővér, az angolkisasszonyok rendjének tagja a rendszerváltás óta újra működő hitoktatóképző egyik tanára. Azt kérdeztük tőle, mit mond számára az evangéliumi részlet? - Az emmauszi tanítványoknak nagyon-nagyon sok tanulsága, üzenete van. Már nagyon hosszú ideje hitoktatók, és annyi év után is minden órámra így indulok el: "Maradj velem, Uram, te állj mellettem!" Mert megtapasztaltam, hogy róla beszélni csak általa és vele lehet. És erre tanítom a leendő hitoktatókat is. Mert ő az, aki megérinti a ránk bízottak lelkét. A hitoktatóknak őt kell mintázni: szelíd útitársként, érdeklődéssel, teljes odafordulással. Mi a baj? Miért búsultok? Öntsétek ki a szíveteket! - És egy idő után, mint az emmauszi tanítványok esetében is történt, már csak Jézus beszél. Oktatja őket, akik iszszák minden szavát, mert árad belőle a végtelen szeretet, a türelem, a tapintat. Segíteni, vigasztalni akar, bizonyosságot és biztonságot adni, mert ő tudja, a bizalom csodákra képes. A tanítványok már nem is akarják elengedni: "Maradj velünk, Uram, mert esteledik!" Jó nekik az Úr mellett... Jézus betér a tanítványokkal a fogadóba. Talán ez is egy kép: hogy hívnunk kell Jézust, aki szinte láthatatlanul kíséri az egyházát, és érezteti, hogy velünk van mindig. - Igen, Jézus hitoktatott. Magyarázta nekik az írásokat, de az emmauszi tanítványok asztalhoz is ültek vele, és felismerték őt a kenyértörésben. Ezt az üzenetet különösen tudatosítania kell a hitoktatónak: aki Jézusról akar beszélni, annak ismernie kell őt, meghitt együttlétben asztalhoz kell ülnie vele. Nagy Szent Gergely úgy fogalmaz, hogy a megvilágosodást nem akkor kapták a tanítványok, amikor elfogadták Isten tanítását, hanem amikor megvalósították azt. - Ahitoktatónak elsősorban hiteles kereszténynek kell lennie. Élnie kell mindazt, amiről beszél. Ez ma különösen aktuális, mert olyan sok a reményvesztett ember, ifjú, sőt gyermek is. Melléjük kell szegődnünk, velük együtt kell mennünk egy darabig, beszélgetve, de mindig Jézust adni és beszélgetve felnyitni a szemüket, szívüket, és menni velük még egy darabon. Jézus addig maradt az emmauszi tanítványokkal, amíg azoknak szükségük volt rá. Mint hitoktatónak, az ebből a tanulság, hogy tudnom kell alázattal háttérben maradni, visszavonulni, ha felnyitottam a szemüket. A hitoktatónak ez legyen a vezérfonala, hogy minden embernek megmutassa, mi vár rá, ha hűséges Istenhez. Azt kell a ránk bízottaknak mondanunk: Figyeld az életedet, minden pillanatodat, mert jelen van benne Jézus. Ha felé fordulsz, mindig napsugárban jársz. Amikor az a találkozás történik a csüggedt emmauszi tanítványokkal, még csak egy nap telt el, hogy Jézus feltámadt. Alig egy nap, és már bebizonyította, amit megígért: "Bízzatok, én legyőztem a világot! Veletek vagyok minden nap!" És ez a mi erőnk, ilyen a mi hitoktatónk, Jézus Krisztus, és nekünk ezt kell követni. p. t.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|