 |
 |
 |
 |
2003.04.27
|
Mindszenty-zarándoklat
2003. május 3-án, 10.30 órakor |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Az első magyar dogmatika szerzője Ötven éve halt meg Schütz Antal Alszeghy Zoltán teológus valamikor a hetvenes években egy helyütt Newman bíboros több mint száz évvel korábbi, kesernyés humorú megjegyzését idézte: az egyház jól teszi, hogy alkalmazkodik a négerek gondolkozásmódjához, de jó volna, ha éppen olyan szeretettel alkalmazkodnék az angolok kulturális igényeihez is. "Semmi ok sincs arra, hogy ezt a követelményt ne terjeszszük ki a magyar egyházra is" - fűzte hozzá Alszeghy, majd hozzátette: "Szükség van magyar teológiára." A XX. század hajnalán még inkább így volt ez, és különös érdemük van azoknak, akik úttörői voltak e munkának.
Az első igazán komoly lépést ebbe az irányba Schütz Antal piarista hittudós professzor (1880-1953) tette meg a magyar teológiai szaknyelv kialakításával és 1923-ban megjelent kétkötetes magyar dogmatikájával. Halálának ötvenedik évfordulóján idézzük fel a nagy tudós és lelkipásztor emlékét. A budapesti egyetem hittudományi karának dogmatikatanára - piarista hivatásához méltóan - nemcsak szoros értelemben vett hallgatóihoz szólt, hanem meghívta az egyetemi polgárok szélesebb köreit. Így születtek olyan kiváló művei, mint a Krisztus, A házasság, Isten a történelemben és mások. Hallgatósága igényei szerint tudott népszerű, ugyanakkor mégis igényes maradni. Kétkötetes műve az első - és rendtársa, Előd István hetvenes években kiadott munkájáig az egyetlen - öszszefoglaló magyar dogmatikakönyv volt. A kor egyházi követelményei szerint "az újskolasztika egyenes leszármazottja" volt Schütz munkája. Másik alapműve, A bölcselet elemei Szent Tamás alapján ugyancsak évtizedekig kézikönyve maradt mindazoknak, akik a keresztény filozófiával kívántak ismerkedni. Hogy Schütz Antal menynyire pedagógus és lelkipásztor maradt tudós akadémikusként is, azt talán legnépszerűbb művei, a diákoknak szánt "Sík-Schütz" - vagyis az Imádságoskönyv jelzi, mely még 1945 után is keresett és "agyonimádkozott" könyv maradt sokáig. Ugyancsak népszerű műve volt a négykötetes Szentek élete, mely ugyan még a legendákkal tarkított életrajzokat tartalmazta, de épületes tanító jellege tagadhatatlan volt. A nagy munkabírású tudós rendezte sajtó alá Prohászka Ottokár műveit. Ezt is teljesebbé tette már a kutatás, mint ahogy többi művei sem jelenthették a végállomást a magyar teológiai szakirodalomban. De Schütz Antal - vagy ahogyan tanítványai emlegették: Schütz páter - ha nem is műveiben, de az örök élet igéinek szeretetében marad meg az utókor emlékezetében... Rosdy Pál A Szentírás és a szentatyák legtöbbször a fényhez hasonlítják a kegyelmet, Isten a legtisztább fényforrás, rásugározza a maga világosságát az emberre, aki ezáltal a világosság fia lesz, és a világosság cselekedeteit viszi végbe... A kegyelem Isten magja, mely Isten életét ülteti át a lélekbe. Mikor a költő azt mondja: »Kedvemnek ha magja volna, elvetném a hó felett; ha kikelne, rózsaerdő koszorúzná a telet«, csak merész óhajt fejez ki, amelyet ember meg nem valósíthat. Isten kedvének azonban van magja: elveti a bűnbe fagyott világ fölött, és a nyomán a természetfölötti élet rózsaerdeje koszorúzza a telet... Schütz Antal
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
