Az igazság erejében szeretni

A háború áldozataiért imádkozott csöndes esti fénynél a templom-közösség. S míg lobogtak a gyertyák, a gondolat "lakott függönyök" mögé vezetett: titok-helyekre, ahol a miért? a jó és a rossz, az igazságosság jegyében megválaszolatlan marad. Mintha eddig nem tapasztalt szürkeség telepednék a világra, az egyes emberekre, akik félnek, biztonságot akarnak. Át kellene újra meg újra értékelni önmagunkat, s választásunkban túllépni az átlagos megoldásokon, amelyek fontos döntésekben sohasem vezetnek jóra: csak még inkább elszürkítenek; durvábbá tesznek. Egy holland író (Rudy Kousboek) tanulmányában az átlagosról mondja: az emberiség mintha ebbe az irányba törekednék, s ellenszenvet érez minden iránt, ami ellene szól.

A szerző az antik arany középút-féle bölcs egyensúlyra utal, és kijelenti: mániákus kényszerről van szó, "amely el akar pusztítani mindent, ami a bevett normán kívül esik", elutasítja a szellemi kalandozásokat, eleve tagadja azok érdemeit, akik ki akarnak törni, ki szeretnének válni a tömegből. De nem így volt-e korábban is, mióta a kultúra, a civilizáció polarizálódott, s már eltűntek azok, akik névtelen jegyzőként, öreg mesterként tüntették fel magukat. Akiknek a szellem volt az első, annak a tudata, hogy mi végből küldte őket az emberek közé a Teremtő: összekötni a valóság látható és láthatatlan határait, békességre tanítani az emberiséget. Az európai társadalmak mai megfigyelésében helyet kapott ez a fogalom: "másodlagos reagálás." Mit jelent? A lélektan ezt feleli: megfontoltságot, kitartást a kitűzött cél magvalósításáért, megbízhatóságot, gondolati önállóságot, a szándékok melletti nyílt kiállást, család- és otthonközpontúságot, részvétet, segítőkészséget, önkritikát, igazságszeretetet. Erről mondja a keresztény etika: szolidaritás, szubszidiaritás. Ne a pilátusi szkeptikus közbeszólással folytassuk - "Mi az igazság?" -, hanem a Szentírás másik helyének fölidézésével, a jánosi bölcsesség mélységével, amely az igazságban "az erkölcsi élet benső elvét" vallja. Igazságban járni ezt jelenti: teljesíteni a szeretet parancsát. Ha a lélektani véleményt mérlegre tesszük, mellé bibliai levélrészletet idézhetünk, amely világosan kimondja: embertársainkat igazságban szeretni annyi, mint a bennük lakó igazság erejében szeretni (2Jn 1kk).

Az igazság általános fogalma különbözik a keresztény igazság-fogalomtól; utóbbi nem a lét mérhetetlen világa, melyet "gondolati erőfeszítésekkel" kellene birtokba venni, hanem az Evangélium igazsága, amely Krisztusban ragyog fel minden nép, minden nemzet számára.

Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a napjainkban elterjedt bizonytalansági érzés az egyik oka, hogy meginog a stabil értékbe vetett hit, "alászáll a minőség". Német újságíró vetette papírra: "Ha ez neked nem elég jó, vedd a kalapod és távozz!" Ólomteher, agyakban lerakódott hordalék, önként választott átlagosság az ilyenfajta megnyilatkozás, amely a tapasztalatok szerint a társadalomban szinte járványként terjed, mivel a materiális eltöltöttség a lélek szomját igyekszik kioltani. II. János Pál Centesimus annus kezdetű enciklikája így tanít: "Az nem baj, hogy az ember jobban akar élni, de az már igen, hogy a jobb életet olyan életstílusnak tulajdonítja, amely a birtoklásra, s nem a létezésre irányul; amikor többet akar birtokolni, nem azért teszi, hogy önmaga legyen, hanem hogy az élvezet töltse be az életét." A lét több, mint az élet. Az utóbbi lehet szeszélyes "pillanatnyiság", míg az előbbi az ajándékba kapott örökkévalóság, amelyre a hit teszi fel a koronát.

Nélkülözhetetlen az igényesség, amely a nevelésben, a társadalmi kapcsolatokban az egyetlen erő lehet. Tovább kell lépnünk, ne nyugodjunk bele, hogy nyárspolgári szűklátással csupán anyagi gyarapodásra tanítsuk az új nemzedéket, amelynek végül is új gondolkodást kell(ene) elsajátítania, nehogy az individuális önzés lelki topronggyá aljasítsa. Bárhonnan nézze a keresztény ember a társadalmat, egyetlen üzenet marad számára: a krisztusi. Vagyis ami a szeretet, a megértés, a türelem, a cselekvés fogalmában ugyanazt tartalmazza: a lét szépségének fölfedezését, a minőség kívánalmát.

Magyarország új prímás érseke a jezsuita Távlatok múlt évi második számában adta közzé a római Gregoriana Egyetemen elhangzott előadását, benne a következő sorokat: Ki lehetne érzékenyebb a világ kegyetlenkedésének jelei iránt, és a jelenlegi környezet ellenállása iránt a hittel szemben, mint az értelmiségiek, a tudomány emberei, a nevelésben dolgozó vezetők és felelősök, különösen pedig a fiatal diákok, akiknek éles szemük van a személyes és emberi értékekre és fogyatékosságokra egyaránt. Így teljesen érthető, ha valamennyien félelmet érzünk az evangelizáció hatalmas feladata láttán, mely a társadalom és a világ léptékével mérhető.

Fiatalságunk nem a "semmi nemzedéke", még értheti a "másodlagos reagálás" fogalmát; megmenthető az átlagosba merüléstől anélkül, hogy gazdasági jobblétre ne gondolnának azok, akiknek gondolniuk kell, de az erkölcsöt, a szellem többletét ne vonják ki a vágyak tisztességéből a békesség, a nemzetek közeledésének reményében.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu