Könyvespolcra

Olasz Ferenc: Mindörökkön örökké

A Magyar Helikon gondozásában, 1978-ban jelent meg Olasz Ferenc "elmélkedős" fényképalbuma Mindörökké címen, melyben a szerző a hazai népi művészet Krisztus-ábrázolásait, naiv korpuszokat, fa- és kőszobrokat örökített meg az utókor számára. A Nagy László emlékének szentelt kötet fekete-fehér képei már mindazokkal a jellegzetességekkel bírnak, melyek Olasz Ferenc fotóit összetéveszthetetlenné teszik. Németh Lajos a könyv utószavában többek között azt írta róla: A plasztikai gazdagságot fedezte fel Olasz Ferenc a művekben, és örökítette meg felvételein. Nem hagyományos néprajzi tájfotókat vagy leíró jellegű szoborfelvételeket készített, hanem részleteket emelt ki, fénnyel-árnyékkal komponált, érezteti az anyagot - és mindezt nem a fotó szépsége kedvéért, hanem azért, hogy a felvétel segítségével a szobrok sajátos szépségére felhívja a figyelmet... Az Olasz Ferenc által felkutatott és megörökített művek minősége is bizonyítja, hogy nagy mulasztást követne el a művészettörténet-írás és műemlékvédelem, ha elfelejtkezne a falu monumentális szobrászatáról...

Közel negyed évszázad elteltével Mindörökkön örökké címmel - a szerző kiadásában, két kötetben - látott napvilágot a fotóművész eddigi életművének hihetetlenül gazdag összefoglalása. Műfaji meghatározása: meditációs könyv, de elsősorban mint elmélkedésre sarkalló kalendáriumot jellemezhetnénk. Az év minden napjához egy-egy fotó kapcsolódik, melyhez vers, ima, énekszöveg, evangéliumrészlet vagy lelkiségi szerzőktől, szentektől vett idézet társul.

Forog a világ, de áll a Kereszt! E Szent Ágostontól származó gondolatot választotta a művész könyve mottójának. A kötetet lapozva teljesen érthető ez, hiszen a templomokat, műalkotásokat, tájakat, természeti szépségeket, arcokat sorakoztató színes, reprezentatív albumban Krisztus kínszenvedése és kereszthalála - vagyis történelmünk legfontosabb eseménye, a nagy fordulópont - a vezérfonál. A fényképek sokasága felmutat valamit abból a harmóniából, szépségből és nyugalomból, amit a megváltott világ szeretne üzenni mindenkinek, de legalább azoknak, akik - ha egy röpke pillanatra is - de hajlandók odafigyelni rá.

(Kapható az Új Ember Könyvesboltban.)

Pallós

A hit posztosai

A rendszerváltás után - félelmeiket nagyrészt lerázva - az emberek is egyre intenzívebben keresték az Istenhez vezető utat. Az elmúlt tíz-tizenegy év alatt készített interjúit, portréit kötetbe rendező Lőrincz Sándor megszólaltatott világiakat és egyházi személyiségeket egyaránt: katedrán, a műtőasztal mellett állókat vagy éppen az oltár előtt Isten igéjét hirdetőket.

Kezdetben eléggé tétovák lehettek a lépéspróbák, hiszen az egyházban is élt a gyanakvás - nem ok nélkül - és az emberek is nehezen nyíltak meg. Lőrincz Sándornak sikerült intellektusának és személyiségének köszönhetően őszintén megnyilatkoztatni riportalanyait: múltjukról, jelenükről, gondjaikról, aggályaikról.

Az elmúlt évtizedek - amit nem illik manapság már emlegetni - nagyon mélyen beleivódtak a társadalomba, lerakódtak a lelkek mélyére, nehezen szabadulunk emlékeiktől. Ma az enyhülés éveiben is keressük a kapaszkodókat világiak, egyháziak egyaránt.

Lőrincz sokfelé járt, az okümené jegyében szerkesztette kötetét: katolikus, református, evangélikus főpap egyaránt vallanak hivatásuk szépségéről, de a kaposvári zsidó hitközség elnöke is beszél a holokauszt borzalmairól, aki Radnóti Miklóssal egy munkatáborban élte át a rettenetet.

A kötetben föltárul a múlt, de építkezik a jelenből is a jövő felé vezető úton. Hiszen mindannyiunknak az a feladata, hogy ezeket a lépéspróbákat felgyorsítsuk, ha kell, az újságíró tollával, ha kell, akkor múzeumigazgatóként, zenészként vagy fogorvosként együtt hirdetve, hogy a Mindenható közöttünk van. A megfogható istenhitet kell felépíteni, ez adhat nekünk erőt, békét és nyugalmat zaklatott világunkban. Erre a lelki békére nagyon sokan vágyunk. Sokan nem találják még az utat. Úgy érezzük, hogy Lőrincz Sándor egyfajta evangelizációs céllal is szerkesztette kötetbe interjúit. A könyv hitében erősítheti meg azokat, akik nem "vasárnapi keresztényként" térnek be a templomba, hanem azért, mert őszintén hiszik és gondolják azt, amit a Biblia és Krisztus élete üzen nekik.

(Lőrincz Sándor: Léleképítők. Kaposvár, 2002)

Matyikó Sebestyén József

Házak, kertek, emberek

A helytörténeti kiadvány a Budai Polgári Könyvek II. füzeteként jelent meg a Nyék-Kurucles Egyesület gondozásában azzal a céllal, hogy megismertesse a Budakeszi út és Hűvösvölgy által határolt dimbes-dombos táj épített környezetét, gazdag történelmi múltját. (Kurucles Rákóczi kurucaira emlékeztet, akik a Miksa-árok hajdan sűrű erdővel fedett zugában vertek tanyát.) Itt találhatók a budaszentlőrinci pálos kolostor romjai, Mátyás király nyéki vadaskertjének épületmaradványai, a lipótmezei elmegyógyintézet és kápolna (Róth Miksa üvegablakaival), a ferenchalmi Szűz Mária-kápolna, a Kochmeister-villa (ahol Erzsébet királyné nyaralt gyermekeivel), a Rajnai-villa (itt lakott Fekete István író), a Magyar Szentföld-épületegyüttes megmentődött részei. Neves művészek, tudósok - a teljesség igénye nélkül - Dohnányi Ernő zeneszerző, Fülep Lajos filozófus, Kovács Ferenc tüdőgyógyász, Manninger Vilmos orvosprofesszor, Márkus Emília színésznő, Szerb Antal író stb. A könyvecske továbbá ismerteti Ferenchalom környékének kövületeit és védett flóráját is. Az elegáns kivitelezésű kiadvány a szerkesztő, Baranyi Judit és a tervező, ifj. Sós Attila ügyszeretetét, igényességét dicséri.

Boros Erika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu