Püspök és szerzetes, apostol és vértanú

Adalbert, a közép-európai népek közös szentje

Április 23-án tartja az egyház a cseh születésű Szent Adalbert (csehül Vojtech, lengyelül Wojciech) Lengyelország, Csehország és Magyarország védőszentje ünnepét, akit - Szent Benedek, Cirill és Metód, Assisi Szent Ferenc és Szent Klára mellett - mind általánosabban az egyesülő Európa patrónusának is tekintenek.

Szent Adalbert gnieznói sírja

Adalbert a nagy egyházszakadás előtt élt és vált szentté, nem meglepő, hogy az ortodox egyház, sőt, a protestánsok is tisztelik, személye mintegy összeköti az ökumenizmus sodrában egymást kereső keresztény felekezeteket.

A kelet-csehországi Libicében született 956 körül, cseh főnemesi családból, de anyja révén a szász dinasztiával is rokonságban állt. Egyházi pályára készült, ezért utazott 972-ben magdeburgi tanulmányokra. Szent Willigis müncheni érsek 983. június 29-én szentelte Prága püspökévé.

Hamarosan a legelesettebbek istápolójaként vált ismertté. Kerülte a pompát, aszketikus szerzetesi fegyelemben, szegénységben élt, és mindinkább szembekerült a többnejűségben, pogányságban tobzódó, rabszolgákkal kereskedő, gyakran vérboszszúra vetemedő cseh főurakkal. Missziós körutakat tett Csehországban, de már ekkor kapcsolatba került a magyar Géza fejedelemmel is. Konfliktusai annyira elmérgesedtek, hogy 988-ban Rómába ment, és arra kérte a pápát: mentse fel hivatalából, aki ezt meg is tette, bár a prágai püspöki széket nem töltötte be mással.

Belépett az aventinusi kolostorba, ahol 990. április 17-én tette le szerzetesi fogadalmait.

992-ben, amikor meghalt az őt Prágában helyettesítő Falkold püspök, cseh küldöttség érkezett Rómába, arra kérve Adalbertet, hogy foglalja el ismét püspöki székét. Engedve a kérlelésnek visszatért Prágába - néhány szerzetes társaságában, akik megalapították ott az első bencés kolostort. Nagy hévvel fogott a távollétében meggyöngült vallási élet újjáélesztéséhez, de egy tragikus esemény arra késztette, hogy végleg elhagyja szülőhazáját. 994-ben a Szent György bencés kolostor kapujában mészárolták le menedéket kérő, házasságtöréssel vádolt egyik nőrokonát. Később - már távollétében - bosszúból szinte egész családját kiirtották.

Hosszabb ideig Magyarországon időzött, a hagyomány szerint Szent István nevelőjeként. Első királyunkat állítólag ő keresztelte, mások szerint inkább bérmálta. Az ő cseh bencés tanítványai érkeztek 996-ban Magyarországra a pannonhalmi monostort megalapítandó, melynek első apátja vélhetőleg a Szent István által szeretett és csodált, ugyancsak cseh származású Radla Sebestyén, a második esztergomi érsek (1002-1007), Szent Adalbert barátja volt.

Római tartózkodás és több nyugat-európai zarándokút után ment lengyel földre 996 őszén. Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem szívélyesen fogadta, udvari püspökévé akarta tenni. Adalbert szívében azonban már érlelődött a vértanúság vágya, ezért indult egyetlen életben maradt öccsével 997 tavaszán a pogány poroszok közé téríteni. Azok vélhetőleg kémnek nézték, és két társával együtt 997. április 23-án a mai Elblag közelében megölték.

Vitéz Boleszláv megváltotta testét - a legendák szerint annyi aranyat fizetett érte, amennyi a súlya volt -, majd ünnepélyesen eltemettette a gnieznói székesegyházban. Értesítette erről III. Ottó német-római császárt, Adalbert régi hívét, aki arra kérte II. Szilveszter pápát, hogy avassa szentté a vértanú püspököt. A pápa ezt még 999-ben meg is tette. Ottó 1000 márciusában a szent sírjához zarándokolt; ekkor állították fel az első lengyel érseki tartományt, három alárendelt püspökséggel, a krakkóival, a wroclawival és a kolobrzegivel (gnieznói szinódus).

Ez az esemény a lengyel egyházalapítás mellett a lengyel állam kezdeteit is jelzi: Ottó ugyanis Boleszláv fejére helyezte saját császári diadémját, jeléül annak, hogy magával egyenrangúnak tekinti, befogadja a királyok családjába (noha Boleszlávot magát csak huszonöt év múlva koronázták királlyá).

Brzetyslav cseh fejedelem 1038-ban a lengyel fejedelemségre támadt, lerombolta a gnieznói bazilikát, és Adalbert ereklyéit Prágába hurcolta. 1127-ben, a gnieznói székesegyház újjáépítésekor találták meg a szent koponyaereklyéjét.

Adalbert sírja az évszázadok során a lengyel uralkodók, hercegek zarándokhelyévé vált. Gniezno kitüntetett szerepét később ugyan Jasna Góra (Czestochowa) vette át, de a város máig a lengyel egyház jelképes központja, a "lengyel Esztergom" maradt. Adalbert az esztergomi egyházmegyének is védőszentje, az ottani főszékesegyházban is őrzik ereklyéit.

Nagy jelentőségű esemény volt Gnieznóban II. János Pál pápa 1979-es és 1997-es két zarándoklata, és ugyancsak ott ünnepelték meg fényes külsőségek között 2000. március 12-én - a négy visegrádi ország és Németország akkori államfőinek jelenlétében - a lengyel állam és egyház millenniumát.

A gnieznói székesegyházban látható Szent Adalbert pompás síremléke, és ott őrzik néhány ereklyéjét is, melyek közül azonban csak kézereklyéje tekinthető teljesen hitelesnek.

T. Kovács Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu