A reménynél is több...

Miközben a közélet szereplői azon vitatkoznak, hogy ki és miből fogja újjáépíteni a romba dőlt Irakot, érdemes megfontolni azt a távol-keleti történetet, amely egy erős ember és egy gyönge szerzetes találkozásáról szól.

Nem csoda, hogy mindenki messze elkerülte az erdőt, ahol az erős ember lakott. Akivel csak találkozott, az mind búcsút mondhatott az életének. Egyszer egy szegény, fegyvertelen szerzetes vetődött a kegyetlen ember útjába. Mielőtt megölnél - mondta neki az Isten embere, kérlek, teljesítsd az utolsó kívánságomat. Törd le azt a faágat, amely a kezed ügyébe esik. "Csúfot űzöl belőlem" - kiáltott mérgesen a szörnyeteg. "Százakat megöltem már, nálad jóval keményebb kötésű embereket. Mit nekem egy faág", és azzal letörte az ágat. "Már megbocsáss" - kezdte újra a szerzetes, ha valóban te vagy a világ legerősebb embere, mint ahogyan mondod, akkor kérlek, illeszd vissza az ágat a helyére, oda, ahonnan letörted... A történet szerint a kegyetlen ember rájött: nagyobb erő kell ahhoz, hogy valamit életben tartsunk, mint ahhoz, hogy leromboljuk.

Húsvét ennél messzebb megy: a letört, virágzó ág, Jézus kap az Atyaisten szeretetéből új, örök életet és vele együtt mindazok, akik belé vetett hittel élnek.

Vajon honnan lesz elegendő erőnk mindannak az újjáépítéséhez, ami még el nem pusztult, és romokban hever Irakban, a Szentföldön, a környezetünkben közel s távol? És lehet-e jövőt építeni a pénzre, a fegyverekre, a terrorizmusra vagy a bosszúra? Az újjászületés, a húsvét egyedül Isten ajándéka, mint ahogyan a béke is az.

A katekumenek, akik húsvét éjszakáján magukra öltötték Krisztust, jól tudják, hogy benne új életet nyertek - vízből és Szentlélekből. Ellene mondtak a sötétség erőinek, hogy Krisztus világosságában járjanak. Homlokukon a szent krizma, az emberi méltóság jele, melynek forrása az emberré lett Isten, aki isteni életében részesít bennünket. Amit az újonnan megkereszteltek átéltek, azt mindnyájan megtapasztaltuk. Krisztusban új életet nyertünk. És békét! Nem úgy, ahogyan a világ adja. "Nekünk, keresztényeknek meggyőződésünk, hogy a hiteles és tartós béke nem pusztán a politikai egyezségek és szerződések eredménye, bár mindezek nagyon is szükségesek. A béke Isten ajándéka marad mindazok számára, akik hálával és alázattal készek befogadni" - mondta három nappal a háború kitörése előtt II. János Pál, majd hozzátette: van még hely a béke számára. E szavak most, húsvét után - amikor újjá kell építeni a világot - még aktuálisabbak. Törni könnyű, de megőrizni és maradandót alkotni csak úgy lehet, ha felismerjük: nem mi vagyunk az élet Ura, de ha akarjuk, a szolgái még lehetünk. Nagyböjtben a keresztények világszerte nagyszerű jelét adták a béke melletti elkötelezettségüknek. A II. világháború idején sokan még nem éltünk, a történelem sorsfordító drámáit befolyásolni nem tudtuk, de most hittel és meggyőződéssel bebizonyíthatjuk, hogy akkor sem volt, és most sincs más alternatívája a jövőnek, mint a megbocsátás, a szeretet és a béke.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu