Jékely Zoltán

Utolsó imádság

Hogy álljak majd színed elé,

Krisztus uram,

mikor meghalni az ártatlanokkal

nem volt erőm,

és alig titkolható örömmel

fogadtam felebarátaim halálhírét:

Ismét másvalaki s nem én!

De még szívtépő gyásztól is olykor

paráznaságra pezsdült a vérem!...

Most is bűnös testemnek miatta

közeleg az órám.

Fekete függönyök nyiladoznak,

s mögöttük mélység, vagy magasság,

nem tudhatom.

Jobb, ha nem látom fényes Arcodat:

belevakulnék! - s nem állok Eléd,

hogy ne kelljen próbára tennem

csillagvilági türelmed!

És egyenest a Pokolra vettetem,

fertelmes mélyiből áhítva tovább

mennyekből átsugárzó Tisztaságod.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu