Egyházpolitika tegnap és ma

Semjén Zsolt szerint lehetséges, hogy mindenkinek a szempontjai érvényesülhetnek

A Szent István Társulat előadás-sorozatot rendez jeles közéleti személyiségek, tudósok és művészek közreműködésével a katolikus egyetem Szentkirály utcai székházában. Legutóbb, március 31-én Semjén Zsolt országgyűlési képviselő, a KDNP alelnöke számolt be a magyar egyházpolitika alakulásáról. Az alábbiakban ismertetjük az előadás gondolatmenetét.

A polgári kormány egyházpolitikája három alapvető tételen nyugodott. Az első: az egyház nincs alárendelve az államnak, és léte sem függhet attól. Sajátos céljait és eszközeit sem az államtól vette, hanem végeredményben isteni alapítójától. Ezért állam és egyház kapcsolatában nem fogadható el semmiféle alárendeltség, csak a mellérendeltség, vagyis az állam nem avatkozhat be az egyház autonómiájába. A másik tétel: az állam és az egyház elválasztása nem jelentheti az egyház és a társadalom szétválasztását, hiszen egyszerre vagyunk tagjai egyházunknak és polgárai a hazának. Nem a kettő szembeállítása, hanem a kettő harmonikus együttműködése szolgál a társadalom javára. A harmadik: az államnak a maga teljességében kell elismernie az egyház szolgálatát.

Az Orbán-kormány egyházpolitikájának három pillére volt.

Finanszírozás

Az első az állampolgári egyenlőséget szem előtt tartó egyházfinanszírozás. A polgári kormány nem kényszerítette kettős adófizetésre azokat, akik egyházi oktatási vagy szociális intézményt vesznek igénybe. Ennek biztosítása szerepel abban a szerződésrendszerben, amelyet a történelmi egyházakkal kötött a kormány. 1994 és 98 között például az egyházi egyetemek kénytelenek voltak tandíjat szedni, mert a hallgatók után csak az állami egyetemek normájának a töredékét kapták. Így sérült a szabad intézményválasztáshoz való jog. Éppen ezért a kormány hasonló feladatot betöltő állami intézmények színvonalára emelte az egyházi intézmények normatív és kiegészítő támogatását.

Az egyedi finanszírozás körébe tartozik a hitoktatás is. Ezt sajnálatos módon 1997-ben egy időre megszüntették. Az Orbán-kormány természetesen visszaállította az iskolai hitoktatás 1997-ben megszűnt finanszírozását, mert elfogadhatatlan, hogy bármely fakultatív tárgy oktatása állami finanszírozásra kerülhet, kivéve a hittan. Ma Magyarországon több mint félmillió gyerek jár államilag finanszírozott hittanra az iskolai oktatás keretében. Nem arról van szó, hogy az állam tanítja a hittant, vagy az állam megbízná az egyházat a hitoktatással. A szabad tantárgyválasztás és a vallásszabadság alapján az egyház szabadon tanítja a hittant, és ezt az állam köteles ugyanúgy finanszírozni, mint bármely fakultatív tárgyat. A finanszírozás tehát az állam feladata, a tartalmi és személyi kérdések azonban az egyház autonómiájának részét képezik.

Szerződések

A másik fontos pillér az a szerződéssorozat volt, amelyet a kormány a történelmi egyházakkal kötött. 1997-ben a Horn-kormány megkötötte a vatikáni megállapodást, de egyrészt nem tartotta be, másrészt nem kötött hasonló szerződést a többi történelmi egyházzal. Az Orbán-kormányra hárultak ezek a feladatok. Létrejött a vatikáni magyar vegyes bizottság, amelynek keretében a vatikáni szerződés betűjének és szellemének megfelelően átalakították a belső törvényeket, továbbá a református és az evangélikus egyházakkal, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Országos Szövetségével és a szerb ortodox egyházzal, valamint a baptista egyházzal is megállapodást kötöttek.

Ezeknek a szerződéseknek fontos eleme az örökjáradék kérdése. Ez azt jelenti, hogy mindaz a vagyontömeg, amelyet a kommunista rendszer elrabolt az egyházaktól, és amely az 1991-es törvény alapján visszajár - ha az egyház nem kérte vissza természetben - átalakul járadékalappá, és ennek a vagyontömegnek az öt százalékát kapja az adott egyház évről évre valorizálva az idők végezetéig. Ezekben a szerződésekben is garantálták a személyi jövedelemadó egy százalékához való jogot.

A protestáns egyházak részére igen nagy összegű járadékkiegészítést is biztosított a kormány, és ilyen kiegészítéssel a mindenkori kormány adósa még a katolikus egyháznak. Hiszen a katolikus egyház nagyon nagy tömegű feladatot vállalt át, ezért kérte vissza ezeket az intézményeket, és ennek a feladatátvállalásnak megfelelő kiegészítést nem kapott. Tehát a protestáns egyházak felé ez rendezve van, a katolikus egyház felé ez még hátravan.

Ingatlanrendezés

A harmadik nagy pillér az ingatlanrendezés kérdése. A törvényt az Antall-kormány fogadta el, de a Horn-kormány idején lényegében leállt az ingatlanrendezés. Az Orbán-kormányra hárult tehát, hogy behozza a lemaradást, ezért évről évre milliárdos összeggel emelte az ingatlankeretet, amely végül fölment egészen 6,2 milliárd forintig, és az összes egyház összes ingatlanügyét jogi értelemben lezárták. Ez megteremtette a kiszámíthatóságnak és a jogbiztonságnak a feltételét, tehát ettől kezdve nincs más feladata a kormányoknak, mint az inflációval fölszorozni ezt az összeget, és évről évre az egyház által megjelölt sorrendben az ingatlanokat visszaadni.

Műemlékek és kistelepülések

A műemlék-rekonstrukcióra soha nem látott összeget fordított az Orbán-kormány, évi négymilliárd forintot. Fontos, hogy külön keret legyen az egyházi műemlékek, épületek felújítására.

Ide tartozik még egy fontos dolog, ami eredetileg nem szerepelt a kormány programjában: a kis településen élő lelkészeknek, egyházi szolgálattevőknek jövedelemkiegészítést vezettek be, ami azért is fontos, mert az életminőséget javító tényező ezeken a településeken a papi jelenlét.

Ami nem sikerült

Az Orbán-kormány - bár megkísérelte, nem tudta módosítani az 1990. évi 4. törvény egyházalapításra vonatkozó részét, pedig fontos lett volna, hiszen ma Magyarországon egyszerűbb egyházat alapítani, mint bélyeggyűjtő egyesületet. Ugyanis a vallásszabadságot egyetlenegy dolog fenyegeti hazánkban: a vallásszabadsággal való visszaélés korlátlan lehetősége.

Az új kormány egyházpolitikája

A most nyugdíjazott Szalay István államtitkár egy éve ígérte, hogy elkészíti a kormány egyházpolitikai programját, de csak a címe született meg ez idő alatt: Kenyeret és békét. Vagyis a mostani kormánynak nincs egyházpolitikája, ötletszerű intézkedései azonban vannak - szögezte le Semjén Zsolt.

Ebből az következik, hogy bizonyos képviselők a saját ötleteiket és elfogultságaikat úgy tudják beállítani, mint hogyha az valamilyen értelemben kormányálláspont lenne. Azokon a területeken, amelyeken a jelenlegi kormány betartotta és végrehajtotta az előző kabinet szerződéseit és az általa hozott törvényeket, ott nőttek az összegek, másutt csökkentek a támogatások. A mostani kormány idején az egyházi felsőoktatási beruházási keret a felére csökkent. A szociális és egészségügyi beruházási keret megszűnt.

Két olyan terület van, ahol komoly konfliktusra került sor az "egy százalék" kérdésében és a szociális törvény módosítása következtében.

Az "egy százalék"-ot érintő törvénymódosítás sérti a katolikus és a református egyház közjogi várományát. Ez azt jelenti, hogy volt egy elfogadott törvény, amely a népszámláláshoz kötötte volna a személyi jövedelemadóból származó megajánlások kiegészítését 2003-tól, melyre az egyházak felkészültek és joggal számíthattak. A törvénymódosítás nemzetközi szerződésbe is ütközik, mert sérti a magyar-vatikáni megállapodást.

A szociális törvény esetében az a probléma, hogy a módosítás kimondja: csak akkor kaphatnak állami finanszírozást az egyház alapellátást végző szociális intézményei, ha a területileg illetékes önkormányzattal megállapodnak, vagyis a törvény az önkormányzatok pillanatnyi politikai hangulatának szolgáltatja ki az egyházi alapellátást.

Van kiút

Meg lehet találni a megoldást ezekre a problémákra, és szerencsés lenne minél hamarabb megtalálni. Az egy százalékkal kapcsolatban van egy nagyon egyszerű megoldás. Az egyesületek esetében a kormány úgy tervezi, hogy a teljes egy százalékot odaadja az egyesületeknek, nemcsak azt, amiről az adózók rendelkeznek. Nyilvánvalóan diszkriminatív, ha az egyházak esetében ugyanez nem történnék meg. Tehát az egyház esetében is, mindegyik egyház mondja meg, hogy a népszámlálási adatok alapján, vagy az szja-rendelkezők alapján kéri a kiegészítés elosztását. Így mindenkinek a kívánsága teljesülhetne.

A szociális törvény esetében pedig az lehetne a megoldás, hogy ne az önkormányzatok kegyének szolgáltassák ki az egyházi intézményrendszert, hanem a minisztérium feladata legyen megállapodást kötni az egyházzal. Ebben a tekintetben mindenkinek a szempontjai érvényesülhetnének.

(szerdahelyi)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu