A jövő útja a család

A jövővel foglalkozó szakemberek egy része a XX. századot a család századának nevezte. Ennek egymásnak ellentmondó okai vannak, a családot ugyanis még soha nem fenyegette annyi veszély, mint korunkban, de soha nem állt ennyire a figyelem középpontjában sem, mivel nyilvánvaló lett minden államformában, hogy a közerkölcs nem képzelhető el egészséges család nélkül.

A család a modern korban is a legbensőségesebb és legmélyebb közösségre nevelő erő és lehetőség, ugyanakkor a legjobb és legalkalmasabb közege az egyéniség formálódásának. Reprodukciós, gondozói, nevelői és érzelmi funkciói megmaradtak, sőt, fokozott jelentőséget kaptak. Ha meg is maradtak ezek a funkciók, sajnos az elmúlt két évszázad valóságos szellemi és lelki merényleteket indított a család ellen.

Marx a társadalom bajainak okát a keresztény családban látta, mondván, hogy az magába zárt, Freud a családi köteléket az egyén szabadságának hátráltatójaként és a különböző komplexusok gyökereként tüntette fel. A feminista D. Cooper szerint az utóbbi két évszázadban a család lerohanta az egyének életét. A Marxtól örökölt gondolatokat nálunk továbbfejlesztette a Rákosi-korszak, majd a szocializmus felpuhult formája sokkal szívesebben látta a család nélküli izolált embert, a gyermektelen nőt, mint a család védettségét élvező személyt.

Korunkban szükség volna olyan tömegkommunikációs gyakorlatra, amely nyilvánosságot mer adni a jó példának. De a média nemcsak nem vállalja ezt a szerepet, de zavaros minták, az eladhatóság kedvéért vonzónak feltüntetett, ám erőszakos, durva, családellenes magatartások gyakori bemutatásával óriási károkat okoz. A családi örömökről, a sokgyermekes családokról, a nehézségek ellenére boldogan élő közösségekről ritkán esik szó. Ha kisgyermekekkel foglalkoznak, legtöbbször, mint a prostitúció, a kábítószer áldozatairól szólnak róluk.

A családokat és ezzel az emberiséget fenyegető nagy probléma a válások magas száma, és ezzel párhuzamosan a házasságok számának csökkenése.

Magyarországon 1941-ben 107 000 házasságból fölbomlott 12 000 (11,2%); 1961-ben 83 000 volt a házasságkötés, és 17 000 házasság bomlott fel (20,5%). 1980-ban 80 000 házasságkötésből 27 000 végződött válással (33,8%). Az 1990-es években már több mint a fele bomlik fel a házasságoknak.

Az okokat keresve nem lehet kétségünk afelől, hogy a ma divatos önzés, a kötöttségek elutasítása szerepelnek az első helyen. A családok instabilitásának jellemzője az is, hogy nem látják el maradéktalanul gyermeknevelő funkciójukat. Ezt jelzik az iskolák, illetve a deviáns magatartású fiatalokkal foglalkozó intézmények adatai.

A házasságok sok esetben azért nem bomlanak fel, mert meg sem kötik őket. Terjedőben vannak a rövid ideig tartó kapcsolatok, illetve az együttélések elkötelezettség nélkül. Amíg 1949-ben 1000 lakosra 11,7 házasságkötés jutott, 1997-ben csak 4,6. A házas népesség összlakossághoz viszonyított aránya 1980-ban 52%, mely 1999-re 45%-ra esett vissza. Emiatt a házasságon kívül született gyermekek aránya néhány év alatt majdnem megduplázódott.

A fiatalok az egyéni érdekérvényesítést, örömszerzést bálványozó divat hatására úgy érzik, hogy a házasság és a család gátolja énjük kibontakozását. Alapelv a fiatalság elkötelezetlen éveinek meghosszabbítása, a felnőtté válás késleltetése.

A világra hozott gyermekek száma is lehetne jóval magasabb. A családok egyharmadában nem él gyermek, a másik harmadában egy gyermek, 26 százalékában két, 5,6 százalékában három és 1,6 százalékában több gyermek.

170 ezer megfogant életből körülbelül 100 ezer születik meg évente. Ugyanakkor körülbelül 70 ezer abortuszt végeznek úgynevezett szociális okokból.

A családok működési zavaraira utal azok megtartó erejének drámai csökkenése is. A társadalom nagyon drágán fizet meg azért, hogy a korábbi politika a családokat nem támogatta megtartó erejük növelésében.

A történelem rengeteg példát szolgáltatott arra, hogy azok a társadalmak, amelyekben az individuális szempontok, így az anyagi jólét, a fogyasztás, az élvezet háttérbe szorítják a családot és más kisebb közösségeket, nem életképesek.

Van-e kiút? Igen, a keresztény család és a keresztény erkölcs a kiút. Van jövője az egyre ingatagabb társadalmakban is az erkölcsre és hűségre épülő kapcsolatoknak. Nem várható természetesen a társadalmat gyorsan és mélyen átformáló vallási megújulás, de a keresztény családok puszta jelenléte esélyt ad arra, hogy a szekularizációval és modernizációval szemben korrigáljon és integráljon.

Mit tud tenni a civilizáción keletkezett repedésekkel a keresztény család? Legalább az eddigi kóros lelki és erkölcsi állapotok gyógyításával megakadályozza az emberiség teljes leépülését és elmagányosodó géppé válását.

A Szentatya így ír erről: "A család a szeretet civilizációjának - mely a halál civilizációjának ellenpólusa - központja és szíve."

Farkas Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu