"Akinek megbocsátjátok bűneit..."

"Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?" - kérdezik Jézus szaván megbotránkozva az írástudók. (Mk 2,7)

Igazuk van. Csakis az Isten. Emberfölötti teljesítményre szólít tehát minket Jézus, amikor azt mondja: bocsássatok meg! Hétszer. Nem. Hetvenszer hétszer. Végtelenszer. Teljesen.

Nagy megtiszteltetés hát számunkra, ha a megbocsátás feladatát kapjuk: részesedés Isten dolgában. Nem is lehetséges ez másképp, csak ha Jézus ránk lehel, és a Lelkét adja hozzá. Soron kívül adta, még a mennybemenetele előtt, hol volt még pünkösd! Ezt minden ajándéknál előbbre valónak tartotta. (Nem is szoktuk besorolni a Lékek hét ajándéka közé.)

Mi a megbocsátás? A feledés? Az elnézés? A megszépítés, mentségek keresése? Az elfogadás?

Az elmúlt hónapokban az országos kérdés lett történelmünk sötét mélységeibe tekintve.

Jézus fönti szavaiból kiderül, hogy a megbocsátás előfeltétele a bűn. Ha nem ismerjük el, hogy van bűn, ha nem tudjuk a bűnt bűnnek nevezni, nem tudunk megbocsátani sem. Ezért okoz a mai embernek különösen nagy nehézséget a megbocsátás, mert nem akar szembenézni a bűnnel. Kínos lenne. Inkább szeret elnézni mellette, átnézni fölötte, behunyni a szemét, észre se venni. Magyarázatokat, mentségeket keres. Ritkán lehet hallani a mindennapokban is: bocsánatot kérek! Inkább elnézést kérnek. Elnézést, tehát ne vedd észre. Fogadd el, hogy így van, ne akaszkodj bele.

Az elfogadás lépett a megbocsátás helyébe. Olyan tetszetős, behízelgő a kísértés: fogadd el olyannak, amilyen. Szeresd őt ilyennek. Más mint te, más az értékrendje. Akkor szereted, ha elfogadod ilyennek. Másságával együtt. (Vigyázz, ember! Emlékezz Babitsnak Jónás nevében tett vészkiáltására: "Vétkesek közt cinkos, aki néma!" S akkor még palota volt az Andrássy út 60.!)

Igaz, mindannyian mások vagyunk. Isten egyedi, megismételhetetlen képmásai. Ezt jó szívvel valóban el kell fogadni. De értékrend csak egy van: az Istentől jövő. Aki áthágja az Isten értékrendjét, már nem egyszerűen más, hanem bűnös. Akár tud róla, akár nem. A bűnt pedig nem szabad elfogadni, hanem el kell vetni, el kell bocsátani, el kell oldozni, ne legyen az emberhez kötve, ne béklyózza meg, ne kelljen hurcolnia magával. Legyen szabad tőle.

Mi is az Isten értékrendjének a foglalata? A szeretet.

Ha igazán szeretem magamat, akkor azt akarom, hogy tökéletes legyen, mint Menynyei Atyánk. Isten tiszta, egyedi képmásává kell válnom. Ha igazán szeretem embertársamat, teljes szívemből, alázattal szolgálnom kell őt, hogy tökéletes lehessen, mint Mennyei Atyánk. Isten tiszta, egyedi képmásává válhasson.

Az önmagunk iránti szeretet útja a bűnbánat, a bocsánatkérés könnyein át vezet. De most maradjunk az embertársunk iránti szeretet, a megbocsátás útjánál.

Ez többnyire nagy türelmet, tapintatot, hosszadalmas igyekezetet kíván, máskor hirtelen beavatkozást. A Lélek tudja csak a módját. Emberfölötti feladat.

A hirtelen beavatkozás esetleg kínos konfliktussal jár. Mint mikor egy melegszívű doktor bácsi jött fülfájástól gyötört elsőszülött pici leányunkhoz. Felszólított, hogy fogjam szorosan a fejét, mert ő most fölszúrja a fülét. Elborzasztó, kegyetlen feladatnak éreztem, azonosulva a bennünk bízó kicsi szenvedésével, akit így, bizalmával viszszaélve, megkínozni készülünk. Megkérdeztem: - Nem tetszik sajnálni a gyereket? - De igen - volt a válasz - azért szúrom föl a fülét. A szegény gyerek minden erejét összeszedve küzdött, én is. Keservesen sírt, én is. S aztán hüppögve, megkönnyebbülve rám borult, megbocsátott. Tán érezte: én is átélem az ő szenvedését. Tán a bizalom, a belém vetett hit nagyobb volt, mint a fájdalom. Ez a bizalom győzött.

Így van ez az emberi lélek szintjén is. Az igazi szeretet kell, hogy tudjon fájdalmat okozni, ha ez a gyógyulás útja. (Nem erre tanít minket nap mint nap a szerető Isten sokszor kemény, szinte könyörtelennek tűnő megpróbáltatások közepette?) Kell, hogy szükség esetén rávilágítson a bűnre, hogy meg lehessen tőle szabadulni.

Megbocsátani - kimondani is nehéz - annyit jelent, mint szeretni a bűnöst. Szeretni, mint önmagamat. Kívánni a tökéletesedését, kívánni a megtisztulását. Vele együtt átérezni azt a fájdalmat, amit bűnével okozott, s azt a fájdalmat, amit a bűnére való rádöbbenés okoz. Eggyé válni vele a megtisztító szenvedésben.

De hiszen ez maga Krisztus!

Ezt kívánja tőlem, gyarló embertől? Nem kívánja, hanem szolgálja a Lelke által.

"Békesség nektek! ... Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer." És akinek nem? Belegondolni is szörnyű. (Jn 20,22)

Add hát, Uram nekünk a megbocsátás lelkét, a te Lelkedet, hogy szenvedéseid, halálod és feltámadásod által minden bűnös, mint a szenvedő kisgyermek, rád boruljon, megszabadulván megbékéljen, s a te tökéletes képmásod lehessen. S aztán a Szentlélek litánia szavai szerint: Ékesíts fel minket, a te templomaidat, hét ajándékoddal. Jöjj el, jöjj el, jöjj Szentlélek Úristen!

Nényei Gáborné

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu