Adó-vevő

A középkorú férfi betért a sarki édességboltba. A feje fölül barátságos csilingelés fogadta, majd amikor becsukta maga mögött az ajtót, a csengő azt is megköszönte. A férfi köszönését azonban már csak a szűk üzlet falai visszhangozták. Más kuncsaft akkor éppen nem volt a helyiségben. Az egyik eladó hölgy - fel sem nézve nagy munkájából - a körmét lakkozta, a másik épp belekuncogott a telefonba.

A férfi várt egy darabig, hátha észreveszik. Nem vették. Mit tehet ilyenkor a jól nevelt vevő? Különféle praktikákhoz folyamodik. Topogás, nézelődés. A pult túloldaláról semmi reakció. Hangos sóhajtás. Semmi. Torokköszörülés. Semmi. Pénztárcában kotorászás, aprópénzcsörgetés, szemüvegtisztítás. Semmi, semmi, semmi. Végtére elfogyott a türelme: - Elnézést kérek, lennének szívesek kiszolgálni? A körömlakkozó grácia felemelte tekintetét, megvetően végigmérte, majd így szólt: - Ne türelmetlenkedjen, nem látja, hogy dolgunk van? Nos, emberünk ekkor elégelte meg a dolgot, és fenyegető hangon megkérdezte: - Hölgyem, van magának fogalma arról, hogy kivel beszél? Tudja, hogy ki vagyok én? Az eladó kezében megállt az ecset, emlékezetében lázasan kutatott, lepergette az összes női magazint, végigszántotta a kereskedelmi tévék műsorpalettáját, sőt, talán még egy-két sportoló arcát is felidézte. Ki is lehet az előtte álló idegen? Talán valamelyik politikus? Színész? Netán híres "sztár"? Senki sem ugrott be, így fejecskéjét félénken felemelve megkérdezte: - Kicsoda? - Én vagyok a kedves vevő! - adta meg a férfi a kegyelemdöfést, majd kiviharzott az üzletből.

Nem mondhatnám, hogy túl gyakran lakkozom a körmömet, valahonnan a szívem mélyéről mégis ismerős a pultos kisasszony. S bizonyára a tisztelt Olvasó is találkozott már azzal, Aki felteszi a kérdést: tudod te, ki vagyok én? Van Valaki, aki időről időre újra és újra elénk áll, tántoríthatatlanul. Kezdetben csak néz, tekintetünket keresi, majd kérdez, választ vár, mert egész lényének ez a központja: emeld fel a fejed, nyisd ki a szemed, és vedd végre észre, hogy az vagyok, akire vársz. Én vagyok a Messiás, a Szabadító. Itt állok előtted, te meg a körmödet lakkozod, telefonálsz, ki tudja még, mi mindennel tömöd be a füled.

Urunk mennybemenetelére emlékeztünk az elmúlt vasárnap, ezen a napon pedig pünkösdöt ünnepeljük. Azt, hogy a Szentlélek beteljesíti az Atya akaratát. Egyértelművé teszi, kivel találkoztunk, és megvilágítja, hogy számunkra mit jelent ez a találkozás. Mert amire főhősünk türelmét vesztve már nem volt képes, Ő azt is megteszi. Felnyitja a körülötte állók szemét, megismerteti magát a tanítványokkal - de nem hagyja őket a "pult mögött". Megerősíti őket, elküldi a Szentlelket, hogy megvilágosítson minden embert.

Hölgyeim, Uraim! Tegyük le az ecsetet, tegyük le a telefonkagylót, és legalább egy kis időre pillantsunk fel. Ő itt áll előttünk - hol ilyen, hol olyan alakban -, és arra vár, hogy felismerjük. Legalább annyit kérdezzünk a "kedves vevőtől": mivel szolgálhatok?

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu