Ó, alkotó Lélek jövel!

Egy alkalommal megkérdezték a híres francia szobrászt, August Rodint, hogy mi a titka a művészetének. Mi sem egyszerűbb ennél - válaszolta. Az ember kiválaszt egy jókora márványtömböt, és a mű már benne is van, csupán le kell hántani róla mindazt, ami fölösleges.

Hasonlót olvastam a minap, egy sarkvidéki expedíció beszámolójában. Az eszkimókról írják, hogy mielőtt hozzáfognának egy mű megalkotásához, napokig körüljárják és méregetik a kiválasztott jégtömböt anélkül, hogy akár egy ujjal is hozzáérnének. Csak akkor kezdenek hozzá az alkotáshoz, miután már teljesen ráhangolódtak az anyagban rejlő szoborra.

Mindannyiunk élete mestermunka. Egyének, nemzetek és az egész világ, a Jóisten nagyszerű alkotásai vagyunk. Valamennyien az Alkotó kezének nyomát hordozzuk, és nem pusztán passzív befogadói vagyunk a Mester terveinek, hanem tevékeny, szabad résztvevői az ő munkájának. Törekszünk meglátni, hogy mi rejtőzik a dolgok legmélyén, honnan indulunk és milyen cél felé tartunk. Csakis az képes önfeledt erőfeszítésre, felhőtlen örömre és határtalan áldozatra, aki belelát az Alkotó terveibe.

Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében megjegyzi: az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Pünkösdkor még nagyobb bizalommal kérjük az Alkotó Lelket, hogy formálja át életünket, vágyainkat, gondolkodásmódunkat, hiszen nagy szükségünk van erre.

A test cselekedetei ma is nyilvánvalóak. Nincs szükségünk a Galata levélre, hogy felsoroljuk az elárult szabadság pillanatait: paráznaság, bálványimádás, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás. Ha Szent Pál ma élne, itt Magyarországon, bizonyára nem esne nehezére akár a világ, a nemzet vagy az egyén vonatkozásában tovább bővíteni a listát. Hiszen a népek fölötti testvériség nagyszerű igénye, az önzés következtében sokszor úgy tűnik, képtelen felszámolni a nyomort, az elmaradottságot, a járványokat, a háborút. A nemzeti történelem és kultúra értékeit is gyakran kijátsszák egymás ellen, mintha csak az európai építkezés bábeli tornyának akadályai volnának azok. Az egyén keresi a másságot, az öncélú önállóságot, és közben magányos tömegemberré válik, aki igazában fél megvallani önmagát, meggyőződéseit, hitét.

Megkérdeztek egyszer egy bűnözőt, hogy mivel magyarázza tettének elkövetését. Azt felelte, mindeddig soha nem szeretett senki. Csak azt adhatjuk tovább, amit mi magunk is birtoklunk. Ki tud megszabadítani ettől a rettenetes állapottól, ha nem a Szeretet Lelke, a pünkösdi megvilágosodás, mely megnyitja egész lényünket, hogy a teremtő és megváltó szeretet távlatából tekintsünk önmagunkba és a világba. Utolérhetetlen ajándék, mely már a kiáradásakor annyifelé oszlik, ahányan csak megnyílnak előtte. Gyümölcseit felsorolja az apostol: szeretet, öröm, béke, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szerénység, tisztaság. Úgy is mondhatnánk: új tekintet a világra, melyben sokszor csalódunk, a nemzetekre, melyeket gyakran megalázunk és alantas célok elérésére egymás ellen kijátszunk, új tekintet a felebarátra, aki testvérem, keresztem és boldogságom, üdvösségem eszköze.

Pünkösdkor ezért állunk meg szívesen egy pillanatra, és az Alkotó szemével tekintünk a világba. Minden sötét erő ellenére csodálkozni fogunk, hogy milyen találékony az Isten Lelke, a szeretet és a bizalom látásmódja, mely figyelmetlenségünk és bűneink közepette is feltartóztathatatlanul építi bennünk és körülöttünk a megváltás művét. Még inkább igaz ez akkor, amikor akarunk is tudatosan együttműködni az Alkotó Lélekkel. Erre a felfedezésre jutott el az egyház liturgiája is, amikor ezen a napon felkiált: Áraszd ránk Szentlelkedet Urunk, és újítsd meg az egész világot!

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu