Hagyomány és megújulás

Deák Ákos és munkatársai

"Az egy négyzetkilométerre eső Árpád-kori műemlékek versenyében verhetetlenek vagyunk" - állítja Deák Ákos esperes. A Balaton-felvidék az Árpád-korban Magyarország legsűrűbben lakott része volt. Sehol nincs az országban anynyi kora középkori templom- és kolostorrom, mint itt. S e gyönyörű táj "epicentruma" az a kilenc falu - Balatonakalitól Puláig -, amelynek lelkipásztora immár hat éve Deák Ákos. Négy plébánia (Akali, Vászoly, Vöröstó, Nagyvázsony) és a hozzá tartozó filiák (Dörgicse, Pécsely, Barnag, Mencshely és Pula) pár évtizede még öt papnak adott munkát. A kilenc településen azonban együttvéve is mindössze két és fél ezer híve van. Elnéptelenedő falvak ezek, kivéve talán Akalit és Nagyvázsonyt. Munka azonban van bőven. Ha csak a tíz templomot és a négy plébániaépületet tekintjük, már az is főállású ingatlankezelőt igényelne. A kulcsokat számon tartani is emberpróbáló feladat.

Mikor Deák Ákos ide került, az első hónapokban egy falu kivételével valamennyiben misézett vasárnaponként, vagyis nyolc misét mondott, ami szabálytalan ugyan, de a hívek ezt várták tőle. Hamar rájött, hogy ezt sokáig nem lehet bírni. Próbált több ember helyett dolgozni, nem akarta, hogy vasárnapi mise nélkül maradjanak. Joggal tartott tőle, hogy elszoknak a templomba járástól... (Mencshely volt az egyetlen település, ahol már érkezése előtt sem volt minden vasárnap mise. Mikor a havi egyszeri alkalmat kéthetenkéntivé akarta változtatni, a helybeliek azt tanácsolták neki, hogy ne tegye: "elég lenne itt évente csak egyszer misézni". Akkor kapta a település tréfás elnevezését: "Istenmentshely".) Elhatározta tehát, hogy a vasárnapi istentiszteleti alkalmakat feltétlenül megtartja, ha ő nem is tud mindig mindenhol jelen lenni.

"Kánoni misszionáriusok"

Lelkipásztori kisegítőket, hitoktatókat vont be a munkába. Többségükben a veszprémi hittudományi főiskola civil teológus hallgatóit, akik már túl voltak a harmadik évfolyamon. Fiatalemberek, fiatal nők vezetik azóta e falvakban a megszokott miseidőpontokban az igeliturgiát, és szentbeszédet is mondanak. Azóta a plébános vasárnaponként "csak" három misét celebrál, váltakozva a különböző településeken. Az emberek elfogadták, megszokták az újszerű kezdeményezést. Járnak templomba, és nem kevesebben, mintha misén vennének részt. Talán ha húsz olyan híve van, aki feltétlenül ragaszkodik a miséhez. Ők vasárnaponta mindig oda mennek, ahol a plébános misézik. S a lelkipásztori kisegítés jó iskolának bizonyult: a kisegítők közül azóta többen a papi, szerzetesi hivatás mellett döntöttek.

Nagy előrelépés, hogy ez év elejétől már anyagilag is honorálni tudja a plébános az önkéntesek fáradozását. A most leköszönő kormány jóvoltából a kistelepülések lelkipásztorai és lelkipásztori kisegítői - településenként egy fő - havi harmincezer forint költségkiegészítésben részesülhetnek. Ez Deák Ákos kis birodalmában azt jelenti, hogy valamennyi településen egy-egy úgynevezett kánoni missziós immár fizetséget is kaphat rendszeres lelkipásztori munkájáért.

Akali temploma

Közülük kettővel személyesen is találkoztam.

Tál Zoltánné pedagógus, hitoktató, négygyermekes édesanya, már unokái is vannak, egyik fia pedig pap, jelenleg a pápai főplébánia káplánja. A pécselyi iskolában részt vettem hittanóráján. Vérbeli pedagógus, kiválóan ért a gyerekek nyelvén. Ötödikeseinek a teremtéstörténetet tanította, és a hetedik nap, a vasárnap jelentőségét magyarázta. Sorra kérdezte a gyerekeket, hogy ők és a családjuk mit csinál vasárnaponként. A válaszok szinte egyöntetűen így hangoztak: késő délelőttig alszanak, tévét néznek, ebédelnek, s megint tévét néznek, esetleg tanulnak. Ennyi. "Ja, és néha a mamával (ami itt a nagymamát jelenti) elmegyünk templomba" - mondták a legtöbben. A szülők csak a nagy ünnepeken. És ők a hittanosok. Mit csinálhatnak, akik nem is járnak hittanra? Missziós terület ez a javából.

A másik - immár fizetett munkatársa a plébánosnak Kandikó Rita népművelő. Pécsett végzett, a nagyvázsonyi művelődési házat vezeti, és a plébánossal együtt a most készülő új nagyvázsonyi plébániaközpont megálmodója és leendő "üzemeltetője".

Közösségi ház, kemping

A hajdani mezőváros főterén lévő menthetetlen plébániaépületet ugyanis lebontották, és a Széchenyi Terv falusi turizmus támogatására kiírt pályázatán nyert összeggel, egyházmegyei támogatással és jelentős helyi összefogással igazi közösségi házat és a hatalmas, kőfallal körülvett plébániakertben százfős kempinget terveznek, kiszolgálóhelyiségekkel, kisebb-nagyobb termekkel. Nagy szüksége van erre a településnek és a plébánosnak, mert csak új módon lehet ma már hatékonyan lelkipásztorkodni. S nem elég a templom. Hely és programok kellenek az embereknek, hogy közösséggé kovácsolódhassanak. Ugyanis ez az, ami leginkább hiányzik az életükből - még ha nem is mindig tudatosul bennük. E nagy tervek megvalósulásához azonban először szervezeti megújulásra van szükség - vallja a plébános. A plébániai képviselő-testületet már úgy újították meg, hogy először meghatározták a feladatokat, a munkacsoportokat, és azokhoz választottak vezetőket, tevékeny tagokat.

A kemping első hangzásra merész ötletnek tűnik. Itt azonban nagy szükség van rá, kihasználtsága a Balaton-felvidéken biztosra vehető. Természetesen nemcsak egyházi célokat fog szolgálni, de az ilyen jellegű programokkal is jelentősen le lesz kötve. A plébános szerint az egyházmegyei családpasztorációs munkába is be tudnak majd kapcsolódni a táborhellyel, valamint különféle táborok számára is ideális hely lesz ez a Kinizsi-vár szomszédságában.

Deák Ákosnak meggyőződése, hogy a hagyományt, amennyire lehet, őrizni és ápolni kell, mert nagy energiák szunnyadnak benne. Ezen a vidéken azonban a hagyomány nagy része már odalett, csak a nagyszülők korosztálya őriz még belőle valamit, az ifjabbaknak azonban ebből már szinte semmi nem jutott. A mai fiatalabb korosztályokat a hagyomány már nem viszi el a templolmba. A pap azonban oda tudja vonzani őket - ha sikerül megszólítania ezt a korosztályt.

Pálos romok Nagyvázsonyban

Az egyház akkor van viszonylag könnyebb helyzetben, akkor van elemében, ha a bajban lévő embernek segíthet. Pontosabban a bajának tudatában lévő embernek. Ma Magyarországnak ezen a vidékén a gazdagodó emberekkel kellene az egyháznak együtt dolgoznia. "Erre azonban nem vagyunk szocializálódva" - állítja Deák Ákos plébános.

Deák Ákos Zalából indult. Édesanyja rajongott Mindszenty Józsefért, aki több mint két évtizeden át volt zalaegerszegi plébános, és nagy hatása volt az akkori ifjúságra. A papi hivatás pedig jó esetben már az anyaméhben megfogan... Az 1948-ban született gyermek már hároméves korában eldöntötte, hogy pap lesz, s mindvégig kitartott elhatározása mellett. Gyermekkorában Zalaszentivánon egy újabb későbbi bíboros is belépett az életébe: Lékai László plébánosnak ministrált, aki korábban Mindszenty veszprémi püspök titkára volt, és bizalmasan többször is méltatta tanítványának az akkor már börtönben lévő hercegprímást. Így elmondhatom magamról - mondta Deák Ákos viccesen -, hogy két bíboros is van lelki felmenőim között. Mindszenty Józsefet tekintem lelki nagyapámnak, és Lékai Lászlót lelki édesapámnak."

Megjegyzi, hogy az iskola hatása igen kártékony volt, ezt saját bőrén tapasztalta. Ugyanis kamaszkorában nem édesanyjának hitt, hanem a kommunista propagandának, és Mindszentyt maga is valami szélsőséges személyiségnek tartotta. Csak jóval később, már a kilencvenes években, a bíboros esztergomi újratemetése után tanulta meg igazán becsülni a hős magyar egyházfőt. "S ha a papnak készülőt meg lehetett téveszteni, hogyne lehetett volna megtéveszteni az egyszerű híveket, az egész országot..."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu