Házasság vagy gazdasági közösség?

Kisebb közvélemény-kutatást végeztem ismerősem körében a címben szereplő kérdésről. Válaszaik summázata: "Nem vagy, hanem is". Valamennyien jó házasságban élnek, ha nem is gondtalanban. De Istennek hála elkerülte őket korunk rákfenéje, a válás. Kitartanak egymás mellett.

Manapság talán éppen azért bomlik fel annyi házasság, mert a párkapcsolatokban is csak gazdasági közösséget látnak. Napjaink uralkodó szemlélete az embert elsősorban termelő és fogyasztó lénynek tekinti, megfűszerezve mindezt az önmegvalósítás eszméjének túlhangsúlyozásával. Ha a házasság csupán gazdasági közösség, az érdekek előbb-utóbb szétfeszítik a kapcsolatot.

A házasság elsődlegesen szeretetközösség, amely gazdasági sorsközösséget is jelent. Ha anyagi értelemben a házasság nem közös "vállalkozás", másban sem lesz az. Vannak, akik képtelenek az önátadás olyan szintjére, hogy e tekintetben is vállalják a másikat. Ott tulajdonképpen nem is jön létre az igazi közösség. Beszélgetőpartnereim abban is egyetértettek, hogy nem az anyagi gondok a házasság fő buktatói, de az anyagaikra is vonatkozó bizalom nélkülözhetetlen.

A család, a házasság tartós emberi kötelékek. Az emberi társadalom alapegysége nem az egyén, hanem a család. Csak társas kapcsolatainkban létezhetünk emberhez méltóan, és a társas kapcsolatok kiindulópontja, az élet továbbadásának "intézménye" a család. A nők ezzel inkább tisztában vannak, mint a férfiak.

A család tehát az alap, és az alap alapja a házasság. A házasság "szerződéses" viszony, de több annál. Szövetség. Szerződést köthetnek nem egyenrangú felek is, szabadságuknak nem egyenlő mértékben birtokában lévő partnerek. Szövetséget azonban nem. Igazi szövetségre csak szabadon és ítélőképességünk teljességének birtokában léphetünk. Hiszen ez megmásíthatatlan, végső elhatározás. Ilyen szövetségnek kell lennie a házasságnak.

A házasság a lehető legteljesebb emberi közösség. S mint ilyen, természetesen gazdasági közösség is. Úgy tűnik azonban, hogy a házasságnak ez a vetülete egyre halványabb. Ennek civilizációs okai vannak. A hagyományos paraszti és a kisiparra épülő társadalmakat, amelyeknek a család volt az alapvető gazdasági egységük, felváltotta az ipari civilizáció, és - legalábbis törekvés szintjén - fokozatosan megvalósult a nőkre is kiterjedő "teljes foglalkoztatottság". Ennek révén közelebb kerültek egymáshoz a női és férfi szerepek, a két nem képviselői elvben egyenrangú felekké váltak az élet minden területén, így a munkaerőpiacon is. A házasságok ugyanakkor sokkal törékenyebbé váltak. S közben megnőtt a kísértés a párkapcsolatok fogyasztására is, vagyis a "használd, és dobd el, cseréld le újra" szemlélet elfogadására. Ha a házastársak nem egy családi "tűzhely" melegéhez hordják a "tűzrevalót", akkor az a házasság előbb utóbb maga válik tűzre valóvá.

Mindenki igyekszik jólétet teremteni családjának. S a jólét, az anyagi biztonság megteremtése, fenntartása közös feladata a házastársaknak, amelynek során a felek között a szeretetkötelék megedződhet. Mindez munkamegosztásban valósul meg. A terhek közös vállalása nem azt jelenti, hogy patikamérlegen kell méricskélni, ki mit hozott, és mit tett hozzá a közöshöz. Egy jó házasságban ennek kialakul a mechanizmusa. Különös tekintettel a házasság önmagán túlmutató voltára, vagyis az élet továbbadásának kötelezettségére.

A házasság sohasem befejezett mű. Mindennap megújításra váró eleven szervezet: két ember teljes, vagyis gazdasági közössége is. A lényeg, hogy kettőn áll a vásár. Kettőn, akik a szeretetben eggyé lesznek.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu