"Könynyebben elérni Istent"

Beszélgetés Törley R. Mária szobrászművészszel

A magyar szobrászművészet szép külföldi sikerének örülhettünk az elmúlt hetekben: a Krakkói Egyházmegyei Múzeum Törley R. Mária alkotásait tárta a lengyel közönség elé. A kiállítás rangját jelzi, hogy megnyitását Franciszek Macharski krakkói érsek vállalta fel - jóllehet jelenléte sajnálatos okokból végül meghiúsult. A Dziennik Polski című kitűnő napilap terjedelmes cikkben, az elragadtatás hangján méltatja az eseményt. A művésznővel a megnyitót követően beszélgettünk.

- Munkásságom legalább negyven százaléka szakrális témájú - kezdte művészi hitvallását Törley R. Mária. Ez számomra természetes: katolikus családból származom, hívő ember vagyok. Véleményem szerint hiteles szakrális művet csakis hívő ember hozhat létre. A kétezer esztendős keresztény művészet mindamellett szorosan összekapcsolódik a liturgiával és a Bibliával. A nagy alkotók nyomában járva újra megfogalmazom, amit ők egyszer már elénk adtak: számomra ez a legnehezebb feladat. Felfogásom szerint a szakrális művészet kissé olyan, mint a Képes Biblia: segít kinyújtani az emberek kezét, hogy könnyebben elérjék Istent.

Mint minden művészeti ágban, a szobrászatban is rendkívül fontos az értelem, illetve az érzelem megfelelő aránya. Az egyházművészetben e kettőnek egyensúlyban kell lennie, annak érdekében, hogy az alkotás ne váljék se vallásosan édeskéssé, se túl rideggé, szárazzá.

A kiállításon szereplő művek hány év termését képviselik?

- E gyűjtemény legkorábbi darabja 1985-ben készült - ugyanakkor munkásságom kezdetétől, vagyis a hetvenes évek elejétől készítek szakrális műveket.

Szobrai anyaga szinte kivétel nélkül a bronz...

- Ez annak köszönhető, hogy nagyon gyorsan dolgozom: a kompozíció csak lassan alakul ki bennem, ám megvalósításakor sebesen, gördülékenyen haladok. A bronzszoborhoz szükséges agyagminta formázása ugyanis lényegesen gyorsabb, mint például a kő megmunkálása. A kőszobrászatban a művésznek vissza kell fognia az érzelmeit, márpedig én indulatgazdagon alkotok.

A kiállítás meghívóján Szent Adalbertet és Szent Istvánt ábrázoló kisplasztikája látható: a szent püspök kezét az ifjú István vállára teszi, palástját királyi palástként terítve köré, tekintetük egymásra szegeződik...

- 1997-ben ünnepeltük Szent Adalbert mártírhalálának ezredik évfordulóját. Ő nevelte bölcs, keresztény uralkodóvá Istvánt, s ezáltal tiszteljük az Esztergom-budapesti Főegyházmegye védőszentjeként is. A karddal kezében álló Istvánt azért ábrázoltam varkocsosan, hogy érzékeltessem: a kis pogány fejedelemutód lett kereszténnyé. Ezt hirdeti a sudár, hatalmas termetű püspök is - a feljegyzések szerint Adalbert csaknem két méter magas volt.

Ön kedves gesztusként a múzeumnak ajándékozta e művet...

- Amikor Józef Nowobilski atya, a múzeum igazgatója első találkozásunk, vagyis a kiállítás előkészítése során felfedezte e szobor képét a katalógusomban, azonnal kijelentette: ez kerül a plakátra és a meghívóra. Szent Adalbert (vagy ahogy a lengyelek mondják: Wojciech) és Szent István ugyanis nagyszerűen jelképezik az évezredes lengyel-magyar barátságot. Alighanem az ő párosuk jelenti e két nép legrégebbi közös emlékét.

Zsille Gábor (Krakkó)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu