A mozgássérült szemével

Életünkről és létezésünkről

"Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé." Ez a Szentírásnak a Teremtés könyvében található kijelentése számomra egyszerre valóságos és jelképes, magyarázható, érzékelhető, látható, de teljesen fel nem fogható. Az eredendő bűn által az életünkbe betört szenvedés és halál ténye sem akadályozhat meg abban, hogy köszönetet mondjak Istennek az életemért, hálatelt szívvel és gondolkodó értelemmel szemlélve ennek minden rezdülését.

Tolókocsiban ülve és mások segítségére utaltan élve mindennapjaimat, "időmilliomosként" bőven jutna és maradna időm az önsajnálkozásra, ahogyan teszik ezt sokan, és nem csak az ilyen-olyan fogyatékosságban, betegségben szenvedők. Állapotom okot adhatna a siránkozásra, de mégsem így van. Felvethető a kérdés: miért?

E rövidke írás keretében nem tudok részletekbe bocsátkozni a válasz(ok) több szempontból történő megfogalmazását illetően, ezért csak pár tömör mondattal élek. Azt hiszem, ha gondolkodunk, ha helyesen gondolkodunk, ráébredünk, hogy az élet él és élni akar. A létezésben megmaradni-akarás értelmes dolog, az életnek értelme van. Az, aki élőlénnyé lett, aki szemléli és csak egy picit is megsejti az élet nagyszerűségét - még a legrosszabb helyzetben is -, nem akar meghalni. A szeretet adása is értelmessé teszi életünket. Urunknak, Jézus Krisztusnak érettünk való szenvedése, kereszthalála sem elsősorban a nemes, isteni eszmékért való önnön odaadását jelentette, hanem, s erre feltámadása a bizonyíték, a halál fölötti győzelmet, az élet örök folytatását. Az Evangélium ezért a továbbélésünk kulcsa és örömüzenete is.

Több keresztény (katolikus és más) testvéremtől hallottam, hogy hisz Jézusban, de nem hisz az elhunytak feltámadásában. Nekik Szent Pál szavaival válaszolok: "Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk." Urunk feltámadásában is szilárdan kell hinnünk, hiszen: "Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem." És hogy a földi életünkben és az örök életben való bizodalmunk megmaradjon, szintén fogadjuk meg az apostol tanítását, "hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja."

Sárhegyi Csaba

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu