A remény jelképei

Séta a pécsi ókeresztény temetőben

In hoc signo vinces! - E jelben győzni fogsz! - hirdeti a pécsi ókeresztény sírkamrák falán a Krisztus-monogram, amelyet a legenda szerint a keresztényeknek vallásszabadságot biztosító Nagy Konstantin császár látott az égen a Milvian hídi csata előtt. A krisztogram, amely a pécsi világörökség választott jelképe, ma egyszerre szimbolizálja a halottaikat temető sopianae-i keresztények Jézusba vetett reményét és az utókorét, hogy átadhatjuk a város gazdag örökségét a jövő nemzedékeinek.

Először a krisztogramot pillanthatjuk meg a Péter Pál-sírkamra festményeiből

Pécs vidéke körülbelül hatezer éve lakott - illírek, kelták, majd a II. században rómaiak telepedtek le a területen, akik az akkorra már nagyra nőtt Pannonia provinciában megalapították Sopianae-t. Diocletianus (284-305) császár idejében a négyfelé osztott tartomány Valeria nevű kerületének központja lett az egyre inkább benépesülő város. A fallal körülvett, nyüzsgő római közigazgatási székhely életéről ma néhány háztömb, két fürdő, egy nagy palota és egy szentély maradványai árulkodnak, illetve a temetők, amelyek a római kori város határában kaptak helyet, egyik északkeleti, másik délkeleti irányban.

Természetes fény világítja meg az utcaszint alatt lévő cella septichorát

E második, késő római ókeresztény temető ma a Dóm tér, Szent István tér, Apáca utca, Széchenyi tér, Káptalan utca által határolt területen található. A keresztény sírépítményeket az UNESCO 2000 decemberében a világörökség részévé nyilvánította, hiszen - ahogyan a diplomát kiadó bizottság megfogalmazta - e művészettörténeti és régészeti szempontból is kiemelkedő emlékek egyedülálló bizonyítékai egy különleges történelmi folytonosságnak, amely átfogja a Római Birodalom IV. századi hanyatlásától a Frank Birodalom hódításáig terjedő időszakot, és hírt adnak az utókornak a kereszténység első néhány évszázadáról.

Növényi ornamentikával körülvéve négy portré látható a Péter Pál-sírkamra boltozatán

Idén tavasszal fejeződött be az a nagyszabású építkezés, amely lehetővé tette, hogy az ókeresztény temető összes feltárt részét megnyissák a nagyközönség előtt. A Janus Pannonius utca feletti sétányról nyíló Cella Septichora Látogatóközpont - amely a hétkaréjos sírépítményről kapta a nevét - az Európa Terv Regionális Operatív Program keretében elnyert támogatásnak köszönhetően valósulhatott meg. A Bachman Zoltán által tervezett beton, fém és üveg látogatóközpont modern, mégis harmonikus keretbe foglalja az ezerhatszáz éves sírépítményeket. A sírkamrák közötti átjárhatóságot az utcaszint alatt, katakombaszerűen kialakított folyosókkal biztosították, a cella septichorát pedig a természetes fényt átengedő üvegmennyezettel borították. A munkálatok során megújult a Szent István téri mauzóleum, az alatta lévő sírkamrával, illetve az Apáca utcai ókeresztény építmények is.

A Visy Zsolt professzor által vezetett ásatások folyamán számos új leletre bukkantak a régészek: négy eddig ismeretlen sírkamrára, a középkori palota maradványaira, illetve talajradarral feltérképezték a késő román kori püspöki káptalan romjait.

A XVIII. század elején találtak rá az első ókeresztény sírkamrára a mai ciszterci Nagy Lajos Gimnázium udvarán, erről azonban már csak feljegyzésekből tudunk. A sírhelyek régészeti feltárása 1782-ben kezdődött, miután felfedezték az I., azaz Péter Pál-sírkamrát, de a jelentősebb ásatások csak a XX. század elején kezdődtek el. Ma már több mint húsz sírkamráról, számos mauzóleumról, illetve több száz sírról van tudomásunk.

Sopianae-ban Nagy Konstantin császár 313-as türelmi rendelete után, a IV. században építették az első sírkamrákat. A keresztények ekkor már nem a katakombák földalatti építkezését követték, csak a sírkamrák kerültek a felszín alá, föléjük, melléjük pedig mauzóleumokat emeltek, amelyek az emlékezés helyszínei voltak. A pécsi ókeresztény temető különlegességét éppen ez adja: ilyen kettős célú sírépítmények nem kerültek elő más európai provinciák területéről, miközben hasonlóan díszes, festett sírkamrákra legközelebb csak Rómában találhatunk.

A birodalom kelet-európai provinciáiban a népvándorlás már az V. században komoly pusztítást okozott. Pannóniában gyakorlatilag megszűnt a római közigazgatás és kultúra. Miután a VIII. század végén a frank csapatok elfoglalták a területet - amely akkor az Avar Birodalomhoz tartozott - Nagy Károly a salzburgi püspökséghez rendelte a várost. Ekkor új nevet kapott Sopianae: Quinque basilicae, azaz Öt templom, amely feltehetően éppen a temető területén fennmaradt épületekre utal.

A Szent István téren 1975-ben fedezték fel az egyik ókeresztény mauzóleumot. Az egyhajós, támpilléres épületben gyűltek össze az alatta lévő sírkamrába temetett halottak hozzátartozói, az elhunytak égi születésnapján. A IV. században, mikor az épületet emelték, az eucharisztia csak vértanúk sírjainál volt a halottra való emlékezés része, az építmény tehát nem kápolna volt, csak mauzóleum, amely egyszerű összejövetelekre szolgált. Az alatta lévő gyönyörű, bibliai jelenetekkel, illetve krisztogrammal díszített sírkamrában tizennégy csontvázból találtak maradványokat.

Egy másik épületegyütteshez, amelyet ma az Apáca utca felől közelíthetünk meg, két mauzóleum is tartozott. Az egyiket Fülep Ferenc szerint a IV. század végén kápolnává alakították, azaz oltárt emeltek benne, ez azonban más szakemberek szerint nem bizonyított. Az épületek körül 1968 és 1972 között több mint száz sírt tártak fel, amelyekből feltűnően sok üvegtárgy - korsó, pohár, illatszertartó -, kerámiaedény, és ékszer került elő.

E sírok "szomszédságában", a Megyei Könyvtár udvarán is több sírkamrát találtak, illetve egy különleges kettős sírt, amelyeknek belsejét szimbolikus motívumokkal díszítették: a katakombafestészetből ismert rácsos kerítés mögötti virágok a paradicsomra utalnak.

Az idén megnyílt látogatóközpont hét sírkamrát és a cella septihorát foglalja magában. Itt többek között nemcsak a világhírű Péter Pál-, illetve a Korsós sírkamrát csodálhatják meg a látogatók, hanem egy különleges nyolcszögletű épületet is, amelyet csak 2000-ben tártak fel. Az oktogonális alaprajzú építményt, amely eredetileg kápolna lehetett, egy átépítés során alakították sírkamrává. Itt találták meg azt az öntött bronz Krisztus-monogramot, amely az ezredfordulón a világörökség emblémája lett.

A hétkaréjos cella septichora az egész Duna-vidéken egyedülálló épület. Létezéséről már évtizedekkel ezelőtt tudtak a szakemberek, ám csak idén nyílhatott meg a látogatók előtt. S bár falai néhol két méter magasságban fennmaradtak, funkcióját ma már nehéz meghatározni - talán temetőbazilika lehetett, de előfordulhat, hogy az építését soha nem fejezték be, mert a barbárokkal hadakozó rómaiak kénytelenek voltak nyugodtabb vidékre költözni.

A temető, amelyet építőik hátrahagytak, végül nemcsak a népvándorlás pusztítását, hanem a következő korok viharait is viszonylagos épségben átvészelte, őrizve az ott nyugvók reményét: hogy "megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban".

Szöveg és kép: Szalontai Anikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu