Vezérnek nevelték...

Sík Sándor Szent Imre hercegről

Szent István mellett, aki megteremtette a hazát, ott áll Imre is! A nagy ideál mellett, aki megmutatja, mit tesz magyarnak lenni, ott áll Szent Imre és még valamit mond, még valami nagyot, valami szükségeset. Meg kell hallgatnunk őt is, tanulmányoznunk kell őt is, hogy lássuk, merre visz az út, hogyan kell továbbépíteni a Szent István-i alapokon. Szent István igazi arcának felfedezésére keresztül kellett vergődnünk a legendák és krónikák ködén, hogy a történeti valóság fényében lássuk. Ha nehéz volt ez Szent Istvánnal szemben, még nehezebb Imrével szemben. Alig valami az a történelmi adat, amit tudunk róla, és a legenda az ő alakját még jobban eláltalánosította, mint Szent Istvánét. Ami legfeltűnőbb rajta, szüzességének csodálatos jelensége, hasonlóvá tette őt az utókor szemében azokhoz a későbbi szerzetes szentekhez, akik szintén a tisztaság hősei, és egyre jobban olyanformán képzelték el, mint ezeket a tőle ez egyen kívül egész világgal különböző fiatal szerzetes szenteket: a Kosztka Szent Szaniszlókat, Gonzaga Szent Alajosokat képzeli el a keresztény fantázia. Ebből magyarázhatók azok a félrevezető képek, amelyek a középkorból fennmaradt képeitől eltérőleg, valami nőies, elfinomult, légies alaknak rajzolják őt, szinte azt hinnők róla, hogy nem is e világból való.

Szent Imre kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt. Ha gondolatban magunk elé próbáljuk állítani, rögtön kétféle hagyomány örökségére eszmélünk benne. Kétféle vér egyesül az ereiben: apai és anyai öröksége kétféle, de édes-testvér mindkettő: mindkettő a hősiességnek, a hivatásnak, a heroizmusnak hagyománya. Az apai vér, mely erében csörgedezett, Árpád vére. Az Árpád-vér megnemesedett, megkeresztelődött ugyan Szent Istvánban, de hiszen ő maga is folytatója volt a honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban átlelkiesült, átszellemiesült ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi vadságából, fiatalos nyerseségéből alig vesztett. Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István az ő trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelte. Azok a vadászatok, azok a harcok, melyekben a feljegyzések tanúsága szerint Szent Imre herceg is részt vett, nyilván ezt mutatják. A hősi magyar hagyományban nevelkedett. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja Gizella, maga is szent életű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jön, ahol már akkor egy császári szent család él és szenteli meg az uralkodás német hagyományait. Három testvére volt: Brigitta apáca, Brúnó püspök, bátyja pedig Henrik, Szent Henrik császár, aki feleségével, Szent Kunigundával éppúgy mutatja népének a kereszténység útját, mint Szent István a miénknek.

Nevelése is ezt a kettős hősies lendületet mutatja nekünk. Azt lehet mondani, hogy születésétől hősiességre nevelték. Mint a legendából tudjuk, hétéves koráig édesanyja neveli. Hogy mire taníthatta, buzdíthatta fiát Gizella királyné, aki apostoli lelkesedéssel jött Magyarországra, könnyen elképzelhetjük: bizonyos, hogy a maga eszményeit szerettette meg vele is. Hétéves korától tizenöt éves koráig Szent Gellért mellett nevelkedik, a szent olasz, a tudós teológus és író, a rengetegekbe vonuló remete, a nagy püspök, a későbbi mártír mellett. Azt mondja a legenda, hogy Imre ,,a grammatikai mesterségnek minden tudományával betelt". Egy velencei feljegyzés szerint ,,tudós és szent´´ volt. Tizenötödik évétől aztán édesatyja veszi maga mellé. Szent István Intelmeiben tisztán látjuk, hogy a magyar király azt akart nevelni belőle, amire legnagyobb szüksége volt: méltó utódot, igazi keresztény királyt - ami ő maga akart lenni. Az Intelmek nevelése a királynak, a hősnek, az apostolnak ideálját állította a zseniális fiú lelke elé. És ez a nevelés megfogamzott. Természetes, hogy katonának is nevelte; minden valószínűség szerint ő vezette huszonhárom éves korában a győri csatát Konrád német császár ellen. De nemcsak harcosnak, hősnek és ,,minden tudománnyal ékesnek´´, hanem mindenekelőtt buzgó kereszténynek, jámbornak nevelte. Egy megható legenda tesz erről bizonyságot. Szent István egyszer éjjel gondjai közt virrasztván, fából épült palotájának egy falhasadékán világosságot vesz észre. Benéz, és látja, hogy Imre térdel ott, - ahogy a kedves legenda mondja: - két gyertya között, amint megillette a hercegi vért, és zsoltárokat énekel...

Magyar, légy keresztény! - mondja Szent István. Magyar, légy hős! - kiáltja Imre. Kell-e nekünk valami éppen ma égetőbben, mint ez a lelkület! A hősi ideálról lemondó világ a romlás felé hanyatlik, a pusztulás utálatossága mindenfelé. Jobbra is, balra is, mindenfelé új világok csíráznak, új kísérletek próbálkoznak, kikezdések indulnak - nem mind a mi eszméink, nem a mi ideáljaink szerint, de mégis, lehetetlen meg nem látnunk itt is, ott is egy új heroizmus feltörését. Államok, népek, eszmék roppant áldozatokat kívánnak híveiktől, kemény, fegyelmezett életet írnak elő, igénytelenséget, hősiességet követelnek. Férfiak, nők, ifjak százezrei és milliói talán nem is tudják, hogy miért teszik, talán vak tömegerők dolgoznak bennük, talán félre is vannak vezetve, talán nem is alkotásra, hanem rombolásra használják fel rövidlátó hősiességüket - de mégis: vállalják a nagy áldozatot. És ez a hősies vállalás óriási erő. Fel van téve a nagy kérdés hazánk számára is: ebben az omladozó, de újjászületni készülő világban lesz-e hely számunkra, lesz-e bennünk is hősies lélek, kultúrateremtő áldozatok vállalására?

Nekünk eszmékért nem kell idegenekhez fordulnunk: tisztán áll előttünk Szent István útmutatása. De lendületre, hősiességre, új vérre van szükségünk: heroikus nemzedékre. Vagy felfakad bennünk is a heroizmus forrása, vagy megértünk a pusztulásra. Ma már nem elég Szent Istvánt megérteni; az ő követéséből megszületett Magyarország - de újjászületni a Szent Imre-ideálból fog! (Sík Sándor 1936-ban elhangzott rádióbeszédéből)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu