Európa kulturális fővárosában

- Nagyszebeni körkép -

Minden út Szebenbe vezet, mondhatnánk, kissé parafrazálva a régi mondást. Gyulafehérvár felől közelítve mindenesetre feltűnően sok autó halad a Barcaság és az erdélyi Szászföld irányába, visszafelé mintha jóval kisebb lenne a forgalom. De lehet, hogy mindez csak optikai csalódás. Az viszont bizonyos, hogy egyik rendezvény a másikat éri az idén az erdélyi Nagyszebenben: a szász hagyományaira büszke város 2007-ben - Luxemburggal együtt - az Európa kulturális fővárosa megtisztelő címet viseli.

És itt aztán tényleg mindent erre a státusra építettek. A város bejáratánál még a szalámigyár is "Jó étvágyat a kultúrához" biztatással kínálja portékáját, az egyik kereskedelmi bank pedig legalább akkora betűkkel hozza a világ tudomására hivatalos támogatói mivoltukat, mint amekkorákkal a bank nevét feltüntették. Parkolóhelyet viszonylag könnyen lehet találni, parkolójegyet viszont nem ad az automata. Holott a kulturális fővároshoz tartozó, vadonatúj szerkezetek ezek, tavaly még csak hírét hallották az ilyesminek a szebeniek. "Ne aggódjon, a parkolóőr is tudja, hogy nem működnek" - magyarázza kedvesen az egyik arra járó, és az ember önkéntelenül is arra gondol, vajon hány turistának magyarázta már el ugyanezt, és vajon tényleg megbocsát-e a parkolóőr.

Szebent viszont valóban pontratették. Vadonatúj vakolat a történelmi épületeken, eligazító táblák a macskaköves sétálóutcákon, frissítő szökőkút a főtéren, színes virágok az ablakokban és a járdák mellett kialakított piciny szigeteken. Valahonnan gitárszólót hoz a szél. Turistákból egyelőre kevesebbet látni, igaz, a déli forróság még a legmegátalkodottabb kultúrarajongókat is a sörözőkbe, kerthelyiségekbe űzi. Pedig nem olcsó manapság Szebenben a sör, jóval drágább, mint például Kolozsváron egy vendéglőben, amely azért mégiscsak Erdély fővárosa. Igaz, Szeben viszont a kultúra fővárosa. A turistáknak szóló információs központot a polgármesteri hivatal tágas halljában rendezték be, és késő estig biztosítanak ügyeletet. Térkép, tájékoztatás a programokról, szálláshelyekről, környékbeli látványosságokról. A mosolygós lányok a románul feltett kérdésre is angolul válaszolnak -talán én kérdeztem túl halkan, talán ők szólnak reflexből angolul minden betérőhöz.

A főtéren hangos dobolással gyakorol az esti fellépésre készülő zenekar. "Miféle zene ez?" - kérdi egy hajlott hátú, háborús veterán kinézetű bácsi két bakfistól. "Rap"- szól a szakszerűnek látszani akaró tömör magyarázat, hogy majd a bácsi megállapíthassa: "Életemben nem hallottam ilyen zenét." Mert hát egy fővárosban mindennek lennie kell: parádés vásárosnak, úri menüettnek, klasszikus festészetnek, alternatív szobrászatnak, szénceruzás grafikának, színháznak és bábosoknak, bohócoknak és rappereknek. Vannak aztán alkalmi szobrok is a városban imitt-amott, festett életnagyságú figurák, jól mutatnak az emlékbe készített fényképeken a kedves mellett. Hermann, diák - írja cirkalmas gótikus betűkkel az egyiken, majd a mellé fűzött szövegből kiderül: az első iskolát 1380-ban hozta létre az egyház Szebenben. Hermann, mészáros - írja a másikon, ott a céhek történetéről tudunk meg néhány apró részletet. Hogy valóban Hermannak hívták-e az első szebeni diákot és a mészárost, nem tudjuk, az viszont bizonyos, hogy a város német neve Hermannstadt - a kulturális főváros image-ét alakító csapat vélhetően innen vette az ötletet a lépten-nyomon felbukkanó szobrok nevéhez.

Szeben valaha az erdélyi szászok központja volt, akárcsak Brassó vagy Segesvár. Ma már alig élnek németek a városban, Szeben lakosságának több mint kilencven százaléka román. Ehhez képest különösnek tűnhet, hogy a várost a Német Demokrata Szövetség elnöke, Klaus Johannis vezeti, akit elsöprő többséggel választottak meg polgármesternek. Nem is bánták meg: Johannis volt az, aki kilobbizta a város számára a kulturális főváros címet, és szinte nincs olyan lakosa Nagyszebennek, aki valamilyen formában ne húzna hasznot ebből. Német - vagy legalábbis németesen hangzó nevet viselő - emberek szép számmal ülnek a helyi és megyei önkormányzat padjaiban is, holott Szeben megyében még az egy százalékot sem érik el a német ajkúak aránya. Valamiért jobban megbíznak a románok a németekben, mint saját magukban. Ki tudja, miért.

A változó helyzetben így lett aztán Szebenből kettős püspöki székhely: a szász evangélikusok és a román ortodoxok számára is Nagyszeben a központ, igaz, az ortodoxok nemrég Kolozsvár székhellyel új egyháztartományt is létrehoztak. De az evangélikus székesegyház impozáns tornyai alatt hallgatva az orgonaszót az időtlenség érzése lesz úrrá az emberen: mintha száz éve is így szólt volna az orgona a székesegyházban, és száz év múlva is így fog. A XIV. század elejétől 1520-ig épített gótikus templomba egyébként három lejért (240 forint) lehet belépőjegyet váltani, a kasszásnéni kedvesen mutat a székesegyház bejáratához elhelyezett háromnyelvű táblára: köszönjük, hogy támogatja a templom olyannyira fontos restaurálását. Szívesen.

Közben esteledik, egyre népesebb lesz a főtér, mindenki az esti koncertre készül. Fényképezőgépes, színes zászlócskákat lobogtató csoportok érkeznek minden utcából. Most látszik csak igazán, mennyire tele van turistákkal a város. Románul, magyarul, svédül, arabul, olaszul beszélő emberek kavalkádja. Mint egy igazi fővárosban.

Lukács János, Nagyszeben

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu