Szentírás-magyarázat

"Kevesen vannak, akik üdvözülnek?"

Évközi 21. vasárnap - Lk 13,22-30

Az evangéliumban szereplő kérdéstöredékeket Lukács gyűjtötte össze Jézus környezetében élő tanítványok emlékezetéből. Ezek a kérdések és ezek a válaszok nem az eredeti helyszínen és időben hangzanak el, hiszen jelentőségük az evangélium megírásakor túlnő az egyszeri esemény különlegességén. Jézus válaszainak emléke új jelentőséget nyer az emlékező tanítványok elméjében és Lukács írásaiban is. A 23. versben az aggódó ember kérdésével találkozunk az üdvösségről. "Kevesen vannak?" kérdése mögött sokkal személyesebb aggodalom húzódik meg. Az igazi kérdés inkább ez: "Én üdvözülök-e?" Jézus válasza erre a felvetésre adott válasz. Kiderül, hogy az üdvösség nem végeredmény, hanem út. Az úti jó tanács pedig így hangzik: "Törekedjetek bemenni a szűk kapun!" De ez a jó tanács csak bevezet egy másik példázatot, amelynek központjában a házba való bejutás áll. Ennek a kulcsa, hogy megismer-e a ház ura. Vagyis ránk ismer-e az Isten? Ehhez az ismerethez nem elegendő a felületes találkozás, hanem szükséges az Istennel való találkozás nyomán született nagy döntés. Akkora és olyan jelentőségű, mint amelyet Ábrahám, Izsák és Jákob tett. Jézus azok elé, akik a pátriárkáktól való vérségi leszármazással kérkedtek, a pátriárkák istenélményét és üdvösséget előkészítő döntéseit állította. Ábrahám nem kérdezte, kevesen vannak-e, akik elhiszik Isten ígéreteit, hanem rátette az életét. Olyan ez, mintha Jézus a mai társadalmat analizálná, amelyben az emberek döntéseik előtt azok társadalmi hatását, elfogadottságát vizsgálják, és nem döntéseik igazságát és Isten akaratával való egyezését.

Az üdvösség elvesztésének veszélyére építő középkori bűnbánati prédikációk hatására az evangéliumban fölvetett kép némileg módosult. Amire Jézus nem válaszolt, arra válaszoltak a prédikátorok. A válaszuk: kevesen üdvözülnek, csak a kiválasztottak. A veszély illusztrálására élénk képekben írták le a kárhozottak pusztulását, akik "úgy hullanak a pokolba, mint ősszel a legyek". Ezek a prédikátorok megfeledkeztek arról, hogy Jézus azért jött, hogy meghalljon a bűnösökért. Sőt, arról is megfeledkeztek, hogy az evangélium nem az ítélet tényéről akar részleteket közölni, hanem a téma kapcsán úti jó tanácsokat akart adni. Tanácsokat az életre vezető emberi magatartásról. Az emberek többsége a gyengébb ellenállás irányában sodródik, ezt jelenti az, hogy a széles utat, vagyis a törvényektől nem korlátozott életet választja. A történet párhuzama Mt 7,13-ban is megtalálható, ott kifejezetten jó tanácsként és nem fenyegetésként hangzik el ugyanez a mondat.

A Jézus-ismeretnek is szimbolikus jelentése van a történetben. Ez az üzenet nem elméleti tanítás csupán, hanem a gyakorlati életet formáló szemlélet és tevékenység. Isten a tettekről ismeri fel az övéit. Nevezhetünk valakit fizikai, vérségi alapon valakinek a gyermekének. De egy jeles költő vagy művész kapcsán mindig azt kérdezi a közvélemény, vajon a fia méltó-e az apjához. Ez alatt azt értik, vajon ő is ugyanolyan teljesítményekre volt képes, mint az apja, vagy csak a nevét hordozta.

Lukács evangéliuma pogány keresztényeknek íródott, és ezt a beszédet inkább tekinthetjük pasztorációs indíttatású beszédnek, és nem fenyegető kijelentésnek. A pogány közösségek nagy megértést mutattak környezetük erkölcsi visszásságaival szemben. Néha olyan nagyot, hogy maguk is elfogadták azok helytelen etikai szemléletmódját. Pálnak sokat kellett küzdeni azért, hogy ez megváltozzon. Talán Lukács emlékeit ezek a konfliktusok is segítettek felidézni, és ez a hagyomány ebben az összefüggésben új jelentőséget nyert.

Azóta is megmarad az egyház nyitottsága és az egyház tagjainak értékkövetését szabályzó jó tanácsnak, amelyet nekünk is napról napra újra át kell gondolni, hogy megtaláljuk a helyes döntések szűk ösvényét.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu