III. Béla vagy Könyves Kálmán?

Épségben maradt királysírunk titka

Magyarországon egyedüli példány ez a XI. századi keresztábrázolás, melynek a tetején helyezték el az INRI-táblát (Fotó: Cser)

A magyar történelem hányattatásainak szomorú szimbóluma, hogy az évszázadokon át tartó rablás és gondatlanság eredményeként csaknem valamennyi királysírunk elpusztult. Pusztán töredékek, sokszorosan megrabolt részletek emlékeztetnek uralkodóink hajdani nyughelyére. Az egyetlen kivételt annak az Árpád-házi királyi párnak a maradványai jelentik, akiknek márványkoporsóit az 1848-as szabadságharc idején tárták fel a székesfehérvári püspöki palota udvara melletti artézi kút javítása során. A hajdani Boldogasszony-bazilika romjai alól előkerült lelet 1898-ban kapott végleges helyet a Mátyás-templomban. III. Béla és felesége, Antiochiai (Chatillon) Anna csontjairól van szó. Legalábbis mindeddig így tudtuk. A legújabb kutatások ugyanis arra utalnak, hogy egy másik királyunk, Könyves Kálmán nyugszik a budavári templomban.

Tóth Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze Szent István fehérvári szarkofágjával kapcsolatos vizsgálódásai közben kezdett foglalkozni az egyedül épségben maradt királyi maradványokkal, amelyeket 1849-ben megjelent tanulmányában az ásatásoknál jelen lévő fiatal kanonok, Pauler János azonosított - logikai érvelése eredményeként. A tudós pap azért zárta ki Kálmán személyét, mert egy XII. századi krónikában ezt olvassuk róla: "Külsejére nézve visszataszító volt: borzas, szőrös, kancsal, púpos, sánta..." E jellemzést sehogy sem lehetett összeegyeztetni a csaknem két méteres férfi csontvázzal, amelyen súlyos elváltozást nem tapasztaltak a kutatók. Csakhogy - mutat rá Tóth Endre - az idézett leírás II. Béla idejéből való, akit nagybátyja, Kálmán vakíttatott meg. Nem meglepő hát, hogy történetírói igyekeztek minél negatívabb színben feltüntetni a rossz emlékű elődöt. A korabeli külföldi krónikák azonban nem jegyzik fel, hogy torz alakja lett volna a hadakat is vezető uralkodónak.

Pauler János feltételezését azóta sem bolygatta senki, s a királyi sírban talált tárgyakat, jelvényeket sem vizsgálták archeológiai szempontból. Kovács Éva művészettörténeti tanulmányt írt róluk, s ebben fölvetette: különös, hogy a III. Béla uralkodása során bevezetett kettős kereszt hiányzik a sírból. A lelet közelmúltbeli régészeti elemzésekor Tóth Endre több olyan tárgy jellemzőire mutatott rá, amelyek megkérdőjelezik, hogy csakugyan III. Béla és királyi párja fekszik a sírban.

Az egyik legjelentősebb bizonyíték a koporsóban talált körmeneti kereszt. Rendszerint főpapokkal temettek el ilyen egyházi jelvényt, királyokkal azonban nem. Így hát nem érthető, miért került volna III. Béla holtteste mellé. Könyves Kálmán esetében más a helyzet: mielőtt ugyanis elfoglalta volna a trónt, felszentelt püspök volt (állandó jelzője is arra utalhat, hogy uralkodóként sem hagyta el a napi zsolozsmázást).

A körmeneti kereszt jellegzetes eleme a csúcsán elhelyezett INRI-tábla. Magyarországon ez az egyedüli ilyen példány, nyugaton viszont több is előkerült a X-XI. századból, későbbről már nemigen. Ha a feszület - és a sírban fellelhető többi keltezhető tárgy - XI. századi, akkor milyen alapon állítjuk, hogy a temetkezés jóval későbbi? - teszi fel a kérdést tanulmányában a régész.

A sírban talált zománcozott melldísz (enkolpion) jellegzetes rajzolatai dél-itáliai eredetre utalnak. Kálmán (ismeretlen nevű) első felesége Szicíliából származott, így valószínűsíthető, hogy az ékszer általa került Magyarországra. Ugyanez feltételezhető az egyik királyi gyűrűről, amelynek arab felirata szintén Kálmán király feleségének szülőhazájára utal, akkoriban ugyanis ott az arab volt a hivatalos nyelv. A koporsóban fellelt másik gyűrűn szintén nyugati eredetre utaló formájú szirénábrázolás tűnik fel. Mindezek ellentmondanak a korábbi azonosításnak, hiszen III. Béla felesége az antiochiai fejedelemség területéről érkezett hazánkba.

Tóth Endre megalapozott feltételezését további régészeti, antropológiai vagy esetleg mitokondriális DNS-vizsgálatok tehetnék bizonyossá. Ez utóbbiakra a királyné csontjaiból vett mintáknak az ismert sírokban nyugvó rokonai maradványaival való összevetése nyújtana lehetőséget. Határozottabb körvonalakat nyerve így némileg átrajzolódna néhány részlet az Árpád-ház korának igencsak homályba vesző történetéből. Illusztrálva egy neves magyar művész mondását: "Sose tudhatod, mit hoz a tegnap..."

Szigeti L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu