Szecsődi Tamás Leó

Történések

A taps után világunk szertehullik,

a színpad elkopárul, kiürül.

A deszkákról a port a hold lemossa,

álványzattá csonkulnak díszletek.

Esténként itt a játszók elvonulnak,

ki túl sokat vár, kettesben marad.

Szövegkönyvek hevernek összecsukva,

és jelmez nélkül lép elő a szó.

2001

Készülődés

A Föld megállt. Fáradt és mozdulatlan.

Az égbolt mégis új arcát mutatja,

mert én fordultam tengelyem körül.

Talán csak egy üres maszk hull a porba,

talán aláírt meghívólevél:

vagy oldodó, vagy éledő szorongás.

A párbeszéd előre meg van írva.

Ki útra kel, hiába nem konok,

csiszolt érvek tekintetét megedzik.

Jóságomat lábnyomként itt hagyom.

Történetem majd tanmesévé dermed

a kételyirtó emberajkakon.

Ki utánam néz, arra visszanézek.

Ki napját kelti, tán meg nem tagad.

S van útitárs, kit átölelhetek.

2000

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu