Cserkészünnep a szigetországban

Élmények, reflexiók az angliai dzsemboriról

A közelmúltban zárult huszonegyedik cserkész-világtalálkozó - amelyre többek közt az Új Ember támogatásával ötszázhatvanöt magyar cserkész is kijutott - számos tudást, tapasztalatot, élményt adott a résztvevőknek, erről szólnak az internetről szabadon választott személyes, illetve csapatbeszámolók.

Utolsó napjainkat töltjük a dzsemborin. A világfalu egyik részét néztük meg, a Terra Villét. Rengeteg sátorban vártak bennünk a nemzetek játékra, erőpróbára vagy például ékszerkészítésre. (Dorka)

Tegnap este a rajunk ki-ki saját vallása szerint részt vehetett szentmisén vagy istentiszteleten. Az istentisztelet magyarul zajlott, míg a szentmise főleg angolul és olaszul történt, de egy könyörgés magyarul hangzott el.

Ma hűvös reggelre ébredtünk, ami nem jelentett sok jót, de szerencsére dél felé újra kisütött a nap. A mai napon a Splash programon vehettünk részt, ami izgalmas víziprogram volt. Több helyre lehetett menni, lehetett kajakozni, kenuzni, vitorlázni, tutajt építeni. A kajakozás nagyon jól sikerült, egyszemélyes kajakokban eveztünk, és különböző érdekes feladatokat csináltunk, mint például kacsával focizni, átmenni más kajakjába a vízen, és hasonló érdekes dolgok. Szerencsére senki nem esett bele a vízbe, de így is tettek arról, hogy mindenki csuromvizes legyen. A kenusok ketten evezhettek. A vitorlások pedig segítséggel vitorlázhattak a tavon. Miután a vízre raktuk a tutajt mindenki kapott a nyakába egy vödör vizet, hogy senki se maradjon száraz, aztán elkezdődött a nagy harc más nemzetekkel a kislabdákért a tó közepén. Mindenki beleborult párszor a vízbe, ami azért nem volt jó, mert nem volt váltóruhánk, és így haza egy törülközőben és pulóverben tudtunk menni, sajnos a víz hideg volt és az idő is csak délutánra javult meg, de ez senkit nem zavart, és jól éreztük magunkat. (Gabesz, Klári)

A Trash programon mindenki kiélhette azon gyermekkori vágyát, hogy bebújjon a szemétbe, és turkáljon benne (lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de nekem ez egy régi, és mélyen elfojtott vágyam volt... egyesek szerint az ügy pszichológusért kiált...). Tehát négy állomáson keresztül foglalkozhattunk azzal, amit kitermelünk. Az elsőn hidat és katapultot építettünk, és versenyeztünk. A Music forgón hulladékokkal (bádogszemetesekkel, marmonkannákkal, olajoshordókkal) hoztunk össze hangos, ám annál tetszetősebb ritmusokat. Az Arton szemétből varázsoltunk emberi arcot ábrázoló képet, míg a Knowledge-en a hulladék újrafelhasználásával kapcsolatban játszottunk kvízt érdeklődő japánokkal. (Puskás Öcsi raj)

Az élmények után pedig egy kis vállveregetés a magyaroknak. A Magyar Csárda és a Csapat vezetőségének vendégeként Bill Cockroft, a világdzsembori főszervezője kifejtette, hogy igen pozitívan értékeli a magyar jelenlétet. Elmondása szerint a magyarok egyre markánsabban vannak jelen a világcserkészet színpadán, egyre magasabb színvonalon képviseljük kultúránkat, Magyarországot, a magyar cserkészetet. Kiemelte a magyar dzsembori csapat szervezettségét, összefogottságát, megjelenését. A somlói galuska és a lángos is igencsak ízlett neki - ezt már nem ő mondta, de egyértelműen leolvasható volt arcáról a siker.

sy

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu