Gyermeki reménnyel a "nagy ínségben"

Levél Szent István királyhoz

Apostoli Királyi Fenség!

Szent István királyunk, "országunk istápja"!

Ezer év távlatából hozzád fordulok, mint mindig tettük, amikor "nagy ínségben" volt hazánk. Bocsáss meg, hogy ebben a levélben tegezlek, de imáinkban a Jóistent, a Boldogságos Szűzanyát és a mindenszenteket is tegezzük, mert így fejezzük ki gyermeki bizalmunkat.

Apostoli királynak szólítottalak, mert valóban az voltál. Életszentséged és apostoli működésed hatalmaz fel erre. A keleti egyházban a népét megkeresztelő első uralkodó megkapja az iszaposztolosz, apostollal egyenlő címet (Nagy Szent Konstantin római császár, Szent Vladimír kijevi nagyfejedelem). Te ezt a címet a pápától kaptad meg. Az általad alapított tíz püspökségnek ma már huszonkilenc utóda van a Kárpát-medencében. Kérünk, oltalmazd továbbra is katolikus magyar egyházunkat, hogy mindig rendíthetetlenül álljon azon az alapon, amelyre te helyezted ezer évvel ezelőtt.

Nagyvonalú és bőkezű voltál az idegenekhez. Szent fiadnak szánt intelmeidben ezt írod: "Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak." Bocsáss meg nekem, hogy egyszer azt mertem mondani: ezzel az intelemmel akaratlanul is előkészítetted Trianont, országod újkori felszabdalását. Igaztalan voltam veled szemben, mert a te idődben még nem volt nacionalizmus, s magatartásod a "vendégekkel és jövevényekkel" szemben teljesen evangéliumi volt. A politikai hatása is meglett ennek: "nemzeti nagylétünk temetőjéig", a mohácsi vészig minden népet befogadott országod, és a vendégszeretet jegyében be is olvadtak a nemzet testébe. Mohács után már képtelen volt erre az elvérzett nemzet.

Napjainkban válságban van a család. Te mutattál nekünk utat életpéldáddal, amikor megalapítottad az első magyar szent családot. Tudtad szent nevelődtől, hogy a társadalom alapja a család, a keresztény társadalomnak pedig a szent család az alapja. Ne haragudj, hogy őseink hálátlanul bántak az első magyar királynéval. Népünk mindig Boldog Gizellának mondta, de szentté avatásával nem törődtek. Vállaltad Isten áldását, a gyermeket. Nem tehettél róla, hogy csak Szent Imre érte meg a férfikort. De őt, a tiszta férfiúság eszményképét is még halálod előtt magához vette az Úr. Kérünk, Szent István királyunk, járj közben népedért, hogy a keresztény szent családok megújítsák sorvadó társadalmunkat!

Halálod előtt már tornyosultak a felhők, előre jelezték az utolsó pogány magyar felkelést, amely halálod után hat évvel következett be. Megfosztva támaszodtól, Szent Imre herceg trónörököstől, csak a Szűzanyában, a Magyarok Nagyasszonyában láttad biztosítva a keresztény jövőt. Halálod előtt felajánlottad országodat, népedet, szent koronádat a Boldogságos Szűzanyának. Akkor lettünk Regnum Marianum, Mária országa. Köszönjük, Szent István, ezt az országmentő, gyermeki áhítatból fakadó tettedet. Mária-tiszteletünk a tőled kapott örökségünk. Te voltál az első keresztény király, aki országát a Szűzanyának ajánlotta. Uralkodók hosszú sora követte példádat. Igaz, a Habsburgok a soknemzetiségű birodalomban egységesítő politikai célokra is kihasználták a Mária-tiszteletet. Nyolcszázötven éves idén a mariazelli szentély, amelyet Nagy Lajos királyunk is támogatott. A mai napig három címen is tisztelik itt a Szűzanyát. Eredetileg a soknemzetiségű Habsburg Birodalom minden népét igyekeztek így is egybefogni: Magna Mater Austriae, Magna Domina Hungarorum és Mater Populorum Slavorum (Ausztria Nagyságos Anyja, Magyarok Nagyasszonya, Szláv Népek Anyja). Megvallom, ez a politikai színezetű fogás nem zavarja őszinte Mária-tiszteletünket, amelyet tőled örököltünk.

Merész, anakronisztikus állítás volna azt mondani, hogy az ökumenizmus előfutára is vagy. A keresztény egységtörekvés igazán a XX. században lett időszerű. A Szentlélek műve. De sokat mond az is, hogy már halálod után ötven esztendővel a pápa szentté avatott téged, Szent Gellérttel és Szent Imrével együtt. Abban az időben ez is már "en gros" szentté avatásnak számított. Sajnálom, hogy őseink akkor még nem fogadták be Szent Gellért vértanútársait, köztük az első egri vagy erdélyi püspököt, Buldust, aki szintén a Kelen-hegyen (ma Gellért-hegy) szenvedett vértanúhalált. Ma, az ökumenizmus korszakában érhettük meg, hogy a konstantinápolyi egyház is szentté avatott téged azon a címen, hogy Kelet és Nyugat egyházszakadás előtti szentjeit kölcsönösen elismerjük és tiszteljük. Veled együtt avatta szentté I. Bertalan konstantinápolyi pátriárka a magyarok (a görög krónika szerint: a turkok) első néven ismert térítő püspökét, Szent Hierotheuszt, aki 950 körül az erdélyi Gyula udvarában székelt Gyulafehérváron. A Konstantinápolyban 2000. április 11-én kelt szenttéavatási bullát (práxisz) a Duna-parton olvasták fel a pátriárka, a magyar bíboros prímás és a püspöki kar jelenlétében, a Szent Jobb-körmenet alkalmával, 2000. augusztus 20-án. Érthető, hogy te elsősorban a római rítushoz ragaszkodtál, mert így kapcsoltad be országodat a római katolikus Nyugat-Európába, és biztosítottad országod függetlenségét két keresztény birodalom között, mint Szent Péter székének vazallusa. Akik Konstantinápolyban keresztelkedtek meg, azok mind bizánci patríciusok, vagyis alattvalók lettek. Kérünk, Szent István királyunk, segíts, hogy keresztény néped visszataláljon arra az egységre, amelyen munkálkodtál. Add, hogy a budapesti városmisszió jelszava: "Reményt és jövőt adok nektek!" (Jer 29,11) életre váljon.

A jozefinizmus tönkretette országunkban a népi vallásosság klasszikus megnyilvánulását, a zarándoklatokat. A II. vatikáni zsinat utáni megújulás is kétkedve szemlélte a "népegyházakban" virágzó zarándoklatot. II. János Pál pápánk példájával, lengyel öntudatával népszerűsítette újra a zarándoklatot, kiemelte igazi értékét. Büszkék lehetünk, hogy te ebben is remekeltél. Zarándokházakat emeltél a magyarok részére Rómában, Ravennában, Konstantinápolyban és Jeruzsálemben. Sőt, Szent Péter sírjánál védőszented, Szent István diakónus, az első keresztény vértanú tiszteletére templomot is emeltél. Mivel ezeknek helyet kellett adniuk a bővülő, újjáépülő Szent Péter-bazilikának, abban a kiváltságban részesülhettünk - a te örökséged alapján -, hogy Szent Péter sírja körül - ahol alig néhány népnek van saját zarándokkápolnája - a legszebb és legnagyobb a Magyarok Nagyaszszonya-kápolna. A Nagyaszszony előtt térdelő ércszobrod hirdeti a világ minden zarándokának őszinte Mária-tiszteleted.

Tiszteleted mindig létezett, s mindig őszinte volt. László királyunk szentté avatásáig te voltál a "Szentkirály". Ezért olyan ritka a Szent István nevezetű helységnév. De éppen ez mutatja, milyen ősiek a székelyföldi települések: Csíkszentkirály, Székelyszentkirály, Marosszentkirály. Abból az időből valók, amikor még csak te voltál a "Szentkirály" per excellentiam. Bevallom, kissé zavar az a kijelentés, hogy magyar népünk csak "magyarkodásból" emlegeti a magyar szenteket, de ha bajban van, akkor idegen szentekhez fordul, például a portugál Páduai Szent Antalhoz, a legnépszerűbb katolikus szenthez. A két világháború között Erdélyben a román propaganda egyenesen revizionizmusnak és irredentizmusnak nevezte a magyar szentek tiszteletét. Moldvában a magyar csángók magyar szent búcsúit elsősorban Lisieux-i Szent Teréz, a missziók védőszentje tiszteletére alakították át, mert 1930-ig az ókirályság missziós terület volt. Csak Pusztina tudta megtartani a mai napig a te búcsúdat. Mégis azt mondom, bár mind Mária, mind a magyar szentek tiszteletét ki lehet használni politikai célokra is, a visszaélés nem érvényteleníti az alapigazságot: népünk ezer éve őszinte tisztelettel néz fel rád, és kéri segítséged. Ezért levelemet régi fohászunkkal zárom, amelyet most, főünnepeden is gyermeki lélekkel éneklünk: Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben teelőtted sírván.

Reménységünk vagyon benned s Máriában, mint magyar hazánknak hű királynéjában, még életedben minket néki ajánlottál, és szent koronáddal együtt feláldoztál.

Közbenjárásodat kérve alázatos gyermeki hódolattal:

Jakubinyi György

alapításod szerint Erdély püspöke,

jelenleg gyulafehérvári érsek

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu