 |
 |
 |
 |
2007.08.19
|
Megjelent
az Adoremus szeptemberi száma! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
Mitterrand reménye A volt francia elnök és Lisieux-i Szent Teréz Többen e címet olvasva felvetik a kérdést: "Mi köze az agnosztikus politikusnak, volt francia elnöknek az 1897-ben tüdőbajban fiatalon elhunyt kármelita apácához?" A választ hamarosan megadom.
Most, hogy olvasom: "a budapesti városmisszióhoz kapcsolódva augusztus 30. és szeptember 22. között több egyházmegyébe elviszik Lisieux-i Szent Teréz ereklyéjét", eszembe jutott egy meglepő, különös epizód az 1996-ban áttételes rákban elhunyt Francois Mitterrand életéből. (Christoph Barbier fiatal francia újságíró vaskos könyvet írt Mitterrand utolsó napjairól: Les derniers jours de Francois Mitterrand, Grasset, Paris, 1997. Ebben olvassuk a következő beszámolót: 325-326. oldal.) A halálát közeledni érző elnök 1995 decemberében intenzíven foglalkozott az élet és a halál, Isten léte, az örökkévalóság kérdéseivel. Meghallotta, hogy Lisieux-i Szent Teréz 1997-es centenáriumára készülődve körbeviszik Franciaországban a szent ereklyéit. Szent Teréz életét már ifjúkorában olvasta; később a hiteles önéletrajzi írásokat és J.-F. Six szentekről szóló könyvét is nagy lelki haszonnal forgatta (Szent Ágoston és Pascal írásai mellett). Az ereklyét vivő menet 1995. december 3-án Mitterrand lakása előtt (Avenue Frederic Le Play) haladt el. Mitterand kérte, hogy álljon meg a menet. Lement a harmadik emeletről. Kinyitották a kocsi ajtaját, és az elnök a miniatűr aranyozott ereklyetartóra helyezte kezét, és hosszan ott tartotta elmélkedve. Íme, a haldokló agnosztikus, aki "misztikus" is. Ki tudja, miféle szellemi kisugárzást remélt - hideg kezét az ereklyetartón tartva - attól a szenttől, akiről ezt olvasta: "Nem halok meg, hanem belépek az életbe." Itt idézem a tárgyilagosságra törekvő, de néha ironikus önéletrajzírót (326. oldal): "Ezzel a gesztussal, meg anynyi más jellel egészen a halál küszöbén kért utolsó kenettel Francois Mitterrand nagy buzgalommal a katolikus liturgiának áldozott olyan pascali fogadással (pari), amely azokhoz a radikális ateistákhoz társítja, akiket a haldokló Herriot testesít meg: külsőségre ateizmus, melynek laikus máza lemállik a halál karmai alatt, lemeztelenítve a kőkemény hitet, amely gyakran annyira tiszta a végső órában, amenynyire szégyenlős volt a világ előtt, olyan hit, amelyet védelmezett még tagadásainak kérge is." "Istenhez hanyatló árnyék?" Lehet. Mindenki értelmezze az epizódot úgy, ahogy neki tetszik. Szabó Ferenc
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
