Ami összeköt, és ami közösséget teremt

Budapesti városmisszió - Európának

A kezdeti kétségek és félelmek egy nagyvárosi misszióval szemben nem voltak indokoltak - összegezte Christoph Schönborn bíboros a városmissziók sorozatát kezdeményező vezető főpásztorok egyike, majd így folytatta: Ellenkezőleg, a látottak és átéltek alapján joggal remélhetjük, hogy városaink és országaink újraevangelizálása már megkezdődött. Imádkozzunk együtt azért, hogy Jézus Krisztus szavainak örömét és erejét átérezve meggyőzően tudjuk hirdetni az ő üzenetét.

Bécs, Párizs, Liszabon, Brüsszel után idén a magyar fővárosban zajlik a városmisszió rendezvénysorozata szeptember 16. és 22. között. Erdő Péter bíboros a budapesti városmiszszió meghívólevelében így buzdít: Nyilvánosan is fel kell mutatnunk Krisztus jó hírének jelét és mindazt a kulturális és emberi gazdagságot, amit a kereszténység Európában ma is hordoz. Ezért hát bátran, de nem agresszívan, a modern hírközlés, a látvány, a művészetek és a zene eszközeit is felhasználva fordultunk Európa nagyvárosainak lakóihoz. A város a világnak, a profán világnak a jelképe is. Olyan hely, ahol különböző nyelvű, kultúrájú, vallású, világnézetű emberek találkoznak egymással. Olyan hely, ahol nem a szépen megélt önazonosság gazdagsága, hanem az arc nélküli szürkeség, az érdektelenség, a sodródó tömegmagatartás, az elmagányosodás hordozza a legnagyobb veszélyt. Ezért olyan aktuális Jeremiás próféta szava, mely idei missziónk jelmondata: "Reményt és jövőt adok nektek."

A reményről és a jövőről "beszélnek" a budapesti városmisszió logóján megjelenő szimbólumok is, amelyek fővárosunk jellegzetességeihez kapcsolódnak.

A híd: emberlétünk szimbóluma

A budapesti városmisszió logójának egyik fontos eleme a kereszt mellett a híd, amely összeköti a város különböző részeit. Ez a híd jelenti először is a Duna által kettéosztott várost, de lelki-szellemi értelemben is igen gazdag jelentést hordoz.

Megosztott világban élünk. Nem kell mindjárt a naponta hallott lövészárkokra gondolni, amiket nemcsak átugorni nehéz, de lőnek is belőlük... Sokkal mélyebb és régebbi probléma kell hogy eszünkbe jusson, mondhatnám úgy is, hogy az emberlét alapvető problémája. Alapvető, mert a "honnan jöttünk, hová tartunk?" kérdésre az embernek nincs igazán jó válasza. Ádám és Éva óta próbálkozunk, hogy ezt a kérdést emberi erőnkre hagyatkozva megválaszoljuk. Történelmünk arról szól, hogy ez nem sikerül. Újra és újra igyekszünk megfogalmazni, a gyakorlatban alkalmazni, hogy hogyan tud az ember egymaga tökéletessé lenni, minden problémáját megoldani, legyőzni a nehézségeket, a betegséget és a halált. Amikor pedig nem sikerül, akkor "reformokat" találunk ki. És most a valóban jobbító szándékú változtatásokra gondolok, nem a problémákat hazugságokkal elhomályosító szélhámoskodásra. Megreformáltuk a rabszolgatartó társadalmat, lett belőle jobbágysors és robot, bérrabszolgaság, majd a többi, és ott tartunk, hogy a XXI. században még mindig élő és világméretű probléma a létező rabszolgaság. Fizikailag is, de lelki értelemben még inkább!

Egyre több és egyre mélyebb szakadék szabdalja részekre "globalizálódó" világunkat. Elég, ha csak a szegények és gazdagok, fehérek és színesek, írástudók és analfabéták, hívők és nem hívők világára gondolunk. Egyre égetőbb szükségünk van arra, hogy ezeket a szakadékokat áthidaljuk, és egyre nehezebb használható hidakat találni.

Hol rontottuk el? A legelején! Amikor azt mondtuk: megoldom én egyedül. Amikor azt mondtuk: majd én megmondom, mi jó és mi nem, vagyis elhittük a kígyónak, hogy ez lehetséges. Amikor elkezdtünk Isten nélkül élni. És azóta is hiába akarjuk saját magunk kitalálni a megoldást gondokra, problémákra, betegségre, halálra...

Isten szeretete számtalanszor felkínálta a megoldást, Fiának elküldésével fizikailag is. Megalkotta azt az univerzális hidat, amely minden árkot, folyót, szakadékot, óceánt képes áthidalni. Ez a híd pedig Jézus Krisztus keresztje! Az az örömhír, hogy ez a híd minden szakadékot képes áthidalni, és ingyen van. Nincs más híd, bármennyire is ezen mesterkedik az emberiség Ádám és Éva óta, és bármennyire is sikerül sokakkal elhitetni, hogy ez nekünk sikerülhet.

Már az Ószövetségben is számos példát találunk arra, hogy a zsidók maguk akarták megoldani problémáikat. Maguknak kerestek támogatókat, akik később sanyargatóik lettek, a maguk szája íze szerinti prófétákra hallgattak, akik később hamis prófétáknak bizonyultak.

Városmissziónk mottójául is egy ilyen helyről vettünk igét, Jeremiás könyvéből:

A 29. fejezet arról szól, hogy az Úr rabságban lévő népének szabadulást ígér. Arra biztatja őket, hogy annak a városnak békéjén munkálkodjanak, ahova ő vitte őket, "mert annak békességétől függ a ti békességetek is". De ha letelik Babilon "70 esztendeje, meglátogatlak benneteket, és valóra váltom rajtatok azt a jó igémet, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre".

"Mert én tudom az én gondolataimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy jövőt és reményt adjak néktek."

Azért az Úr feltételeket is szabott:

"Hívjatok engem, jöjjetek és imádkozzatok hozzám, akkor meghallgatlak titeket! Keressetek engem és megtaláltok, ha teljes szívetekkel fordultok hozzám! Engedem, hogy megtaláljatok engem - mondja az Úr - és jóra fordítom sorsotokat..." (Jer 29,11-14)

A misszió lényege, hogy hinnünk kell ennek az igének, és engedelmeskedni neki. Arról, hogy készen vannak a "jó tervek" Budapest megmentésére, hogy készen áll az új "híd": Jézus Krisztus, aki legyőzte a bűnt és a halált, aki híd az árkokon, a folyókon át, de elsősorban az emberek szíve és az őket szerető Atya között.

Marik József

(Fotó: Cser)

Áldás hordozója lehet

Gondolatok a Duna-partról

A Duna, Budapest folyója szimbóluma Európának is. Rómában a Piazza Navonán áll Bernini híres kútja, melyen a négy nagy földrészt egy-egy folyó jelképezi: Afrikát a Nílus, Ázsiát a Gangesz, Amerikát a Rio de la Plata, Európát pedig a Duna. A 2888 kilométeres folyó valóban átszeli-összeköti Európa sok országát: Németországot, Ausztriát, Szlovákiát, Magyarországot, Horvátországot, Szerbiát, Romániát, Bulgáriát és Ukrajnát. A folyó ma használatos neve kelta eredetű (a görögök Isztrosznak nevezték), de Attila hunjainak főhadiszállása is a Duna középső folyásánál volt, és a Nibelung-ének eseménysora is a folyóhoz kötődik. A Duna határ-folyó volt, limes, elválasztó; de ugyanakkor eszmék és kultúrák, sőt a kereszténység hordozója is. Szétválaszt és összeköt.

A Duna kapcsán sok gondolat, álom született a térség múltjáról-jövőjéről. Elég csak a Duna menti Köztársaság tervére, vagy nagy költőink töprengő verseire gondolni (Petőfi: A Dunán; Ady: A Duna vallomása; József Attila: A Dunánál). Adyezt kérdezi a vén Dunától: "Mindig ilyen bal volt itt a világ?... / A Duna-parton sohse éltek / Boldog, erős, kacagó népek?"

Majd keserűn válaszol: "A Duna-táj bús villámhárító, / Fél-emberek, fél nemzetecskék / Számára készült szégyen-kaloda. / Ahol a szárnyakat lenyesték / S ahol halottasak az esték."

A városmisszió emblémája azonban a hidat és a keresztet helyezi a Duna fölé, a középpontba. Ezzel megjelöli az egyetlen utat, melyen egy másfajta, egy jobb jövő építhető. Az utat, mely nem széthasít, hanem hidat épít, egygyé tesz. Hadd idézzem fel Wass Albert Nagypénteki siratójának prófétai sorait: "Golgotáról Golgotára / hurcoljuk a keresztfákat. / Mindég kettőt, soh´se hármat. / Egyet felállítunk jobbról, / egyet felállítunk balról, / s amiként a világ halad: / fölhúzzuk rá a latrokat. / Kurucokat, labancokat / közülünk a legjobbakat, mindég csak a legjobbakat... / Nincsen is keresztfánk közbül, / nem térdel ott senki, senki. / A mi magyar Nagypéntekünk / évszázadok sora óta / ezért nem tud húsvét lenni. / Így lettünk országút népe... / pásztortalan jószág-féle / Tamással hitetlenkedő / kakasszóra péterkedő / júdáscsókkal kereskedő. / Soha-soha békességgel / Krisztus-Úrban szövetkező.

A városmisszió napjaiban szeretnénk odatérdelni a középső kereszt, Krisztus keresztje alá. Szeretnénk hidat építeni, ahogyan Szent Erzsébet tette, jóvátéve édesanyjának, Gertrúd királynénak vétkeit. Az átok verte Duna-táj csak így lehet áldás hordozója. Az életet adó víz (Ez 47,1-12; Zak 14,8; Ám 5,24), az irgalom, az igazság, a szeretet élő vízforrása a Bárány trónjából fakad.

Székely János

(Fotó: Cser)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu