Vallási és nemzeti ünnepünk

Emlékek, tudósítások az elmúlt századokból

1848. március idusa után Magyarország a forradalmi változások lázában égett. Áprilisban létrejött az első magyar kormány, megkezdődött a nemzetőrség szervezése, a Délvidéken már harcok folytak.

1917. augusztus 20. - Szent Jobb-körmenet a budai Várban

Akkoriban a Szent Jobbot a budai királyi palota Várkápolnájában - másként: a nádori kápolnában - őrizték. Ez a mai Oroszlános Udvarból nyílt. (1945 után a várpalota újjáépítése során e kápolnát megszüntették, s beépült a Nemzeti Galéria épülettömbjébe.)

Az augusztus 20-i Szent Jobb-körmenet útvonala ezekben az évtizedekben a következő volt: az ereklyét a Várkápolnából ünnepélyes menetben vitték a Mátyás-templomba. Ott került sor a szentbeszédre, majd a szentmisére. Ezután ugyancsak ünnepélyesen visszakísérték a Szent Jobbot a Várkápolnába. Az előkelőségek élén rendszerint jelen volt az uralkodó képviseletében az ország nádora is. 1848-ban a körmeneten István főherceg-nádor képviselte V. Ferdinánd császár-királyt.

Jelentős újdonság volt 1848. augusztus 20-án, hogy ekkor először vettek részt kormánytagok a körmeneten: a Batthyány-kormány belügy-, hadügy- és pénzügyminisztere, a közlekedés, valamint vallás- és közoktatásügy minisztere, vagyis Szemere Bertalan, Mészáros Lázár, Kossuth Lajos, Széchenyi István és Eötvös József. Elgondolkodtató, hogy az evangélikus vallású Kossuth s a református Szemere is ott lépkedett a sorban.

Az is figyelemre méltó, hogy ünnepi szentbeszédében a szónok, a tudós pap professzor az egykori francia s a mostani magyar forradalom hármas jelszavának - szabadság, egyenlőség, testvériség - krisztusi gyökereit fejtegette, de beszéde végén a hagyományos etikettnek megfelelően az uralkodót és a jelen levő nádort - mindketten a Habsburg-családból - éltette.

A korabeli újság, a Katholikus Néplap 1848. augusztus 24-i száma részletesen tudósított az eseményről.

"Ország-világ tudja, hogy Magyarországban Szent István első magyar apostoli királyunk tiszteletére esztendőnkint august. 20-án ünnepet szentelnek a katolikusok; sőt hazai törvényeink szerint ezen ünnepet - mint nemcsak pusztán vallási, hanem egyúttal nemzeti ünnepet is - a más vallású keresztények szintén tartozának megülni.

Legnagyobb fénnyel szokott azonban ezen ünnep Budán, az ország egyik fővárosában megtartatni, hol a nádori ház kápolnájában említett szent királyunk jobb kezefeje mint drága ereklye őriztetik.

Gondolta talán magában egynémelly atyánkfia (miként ezt magok a budaiak közül is nem csak egy gondolta), hogyan fog ezen ünnep ezidén megtartatni, midőn az idők olya zavarosak; s a katholika egyház s kivált némely szertartásai ellen oly sok és sokféle rágalom összevissza beszéltetik és íratik?

Nyugton lehetnek atyánkfiai. Szent István napja ez idén oly ünnepélyesen tartatott meg, mint már régen nem.

Reggeli hét órakor a már említett nádori kápolnában gyűltek össze, akik beférhettek: hol - miután az ország nem régen kinevezett hercegprímása, főméltóságú Hám János úr s a többi szolgálatot tevő papság teljes egyházi díszben az ünnepélyes menet vezetésére felkészültek - megjelent főherceg István nádor és királyi helytartó; a ministerek közül Szemere Bertalan, gr. Széchényi István, Mészáros Lázár, később Kossuth Lajos, azután Eötvös József.

Emelte az ünnep fényét a jelen volt mintegy 7 megyés püspök urak és egyéb, magasabb és alsóbb rangú egyháziak, a katonai főtisztek jelenléte. A régibb hivatalnokok közül is többen jelen voltak. De azt már meg kell jegyeznünk, hogy újabb hivatalviselőt és követet (országgyűlési képviselőt) nem sokat láttunk.

Kezdetét azzal vette az ünnepély, hogy [a Várkápolnában] a papság azon oltár elibe állt, hol a szent király keze őriztetik, s miután itt zsoltároztak, magyar szent ének zengedezése közben négy pap vállára vette a Szent Mihály lova alakú eszközt, mellyre az üveges boríték alatt levő kéz helyheztetve volt, s megindult a processio a budai várbeli plébániatemplom (Mátyás-templom) felé, tömérdek nép kíséretében. Az utczákon nemzetőrök és rendes gránátos katonák tisztelkedtek s vigyáztak a rendre, melly legkisebben sem zavartatott.

Amint a menet az említett templomba ért, megzendült a "Jöjj el Szentlélek UristenŤ s kezdődött az egyházi szentbeszéd, mellyet Szabó Imre magyar egyetemi tanár és hitszónok tartott. Jól figyelmeztem a szónokra, s így meg is értettem, milly derekasan megmutatta, hogy a mi anyaszentegyházunk a szabadság, egyenlőség és testvériségnek nemcsak nem ellensége, hanem inkább pártolója, mert mindezt Krisztusnak köszönheti a világ: mert Ő szabadította meg az emberiséget; Ő tanította és gyakorolta az egyenlőséget; Ő tanította az igazi testvériséget.

S mert lelkéből beszélt a szónok, beszédje nem hibázta el jó hatását. Főleg szívre hatott, midőn a hazáért imádkozott, kérte az Istent az ellenség megrontására; éltette a királyt és helytartóját, Istvánt, és örök nyugalmat kért az Élet Urától azoknak, kik a csatában elestek.

A templomon kívül a nagy udvarban tartatott a német prédikáció. Ezek után következett a szentmise. Mise után a processio ugyanazon sorban visszatért a nádori kápolnába, hol - miután a Szent Kéz viszszatétetett helyére - a ťTéged Isten dicsérünkŤ énekeltetett.

Miután az Oltáriszentséggel áldás adatván, az ünnepélynek vége lett.

Azon érzéssel hagytuk el az ünnep helyét, Budát, hogy bárcsak megengedné Istenünk, hogy a magyar nemzet egy másik, majdnem évezredes időszak után is Buda várában ünnepelje Szent István napját."

Körmenet a német megszállás alatt: 1944. augusztus 20.

De a hírlapírónak ez az óhaja nem teljesült: utoljára 1944. augusztus 20-án tartották a budai Várban a Szent Jobb-körmenetet, mégpedig különleges körülmények között, különleges formában. A második világháború végső tombolásának zűrzavarában, német katonai megszállás alatt; a Kárpátoknál álltak már a támadó szovjet csapatok; az angol-amerikai hadirepülőgépek bombatámadásai zúdultak nap mint nap az országra.

1944-ben a fokozódó légiveszély miatt a hatóságok távol tartották az ünneplő tömegeket, s csupán szűk, hivatalos körben zajlott le a hagyományos szertartás. A korábbi szokásoktól eltérően Horthy Miklós kormányzó nem vett részt rajta; a meghívott diplomáciai kar pedig testületileg lemondta a megjelenést.

Ennek ellenére, nem kis meglepetést keltve, bejelentkezett a részvételre Edmund Veesenmayer, Hitler teljhatalmú birodalmi megbízottja, de a külügyminisztérium lebeszélte szándékáról. Ott volt viszont a Mátyás-templomi szertartáson a Magyarországot megszállás alatt tartó Wehrmacht hatvantagú tiszti küldöttsége, Hans von Greiffenbert tábornagy, Budapest német városparancsnoka vezetésével.

Esty Miklós pápai kamarás - Serédi bíboros bizalmas munkatársa - így számolt be naplójában az eseményről:

"1944. augusztus 20-án, vasárnap, Szent István ünnepén szerény keretek közti ünnep. Reggel fél 8-ra autón a Szent Jobbot átszállították a (Várkápolnából a budavári) Koronázó Főtemplomba, második kocsin négy irgalmasrendi szerzetes kíséri; előttük, mögöttük két-két lovas rendőr; harang- és orgonaszó."

A Mátyás-templomban a Szent Jobbot "elhelyezik a Jézus Szíve-oltárnál, előtte a Szent Jobb őre (Witz Béla prelátus) papi asszisztenciával és négy koronaőr, körülötte a rendfőnökök."

"Az államfőt (Horthy kormányzót) Vörös János vezérezredes, a vezérkar főnöke képviselte. A diplomáciai testületet a külügyminiszter útján meghívtuk. A miniszterelnökséget értesítették, hogy nem tartják jónak, ha manapság meghívatnának. Ennek dacára Veesenmayer német követ és helyettese jelentkeznek. Másnap a külügy eltanácsolja őket.

A (Sztójay-) kormány részéről ott volt majdnem mindenki; felsőház, képviselőház elnökei, fő hivatalvezetők stb. A németek 60 főnyi tiszti küldöttsége van jelen; von Greiffenberg tábornokukat (a Mátyás-templom szentélyében levő ülőhelyek közül) a lecke-oldal felső sorába ültetjük." Jelen van Angelo Rotta pápai nuncius, Baláskövy titkára kíséretében.

"8 órakor érkezik a prímás és először az ereklye elé vonul, hol antiphona, 14. zsoltár, oratio, majd vonulás a stallumhoz, felöltözés. Csendes szentmise. Mise végeztével a katona-imádság (a fronton harcoló magyar katonákért) és magyar himnusz." Ezután Hamvas Endre csanádi püspök mondott rövid prédikációt. A beszéd utolsó mondatainál felhangzott az előzetes légiveszélyt jelző szirénahang.

"Őeminenciája úgy határoz, hogy mégis hazamegy (budai palotájába), autóba szállunk, a lovasrendőrök miatt csak lassan hajthatunk. (A palotában) Őeminenciája átöltözik s reggeli közben éri a riasztó jel (a közvetlen légiveszélyt jelző szirénázás). Lemegyünk a pincébe (az óvóhelyre). Telefonértesítés jön, hogy az államfő fél 1-kor vagy a riadó lefúvása után kéreti magához Őeminenciáját. Csak 1 óra után szabadítják fel a légiveszélyt..."

A második világháború után Pest lett az augusztus 20-i országos Szent Jobb-körmenetek helyszíne. 1945-ben, 1946-ban a pesti belváros utcáin, 1947-ben a bazilikától a Hősök teréig vezetett a szent ereklye útja; ekkor mintegy félmillió ember kíséretében. 1948-ban már nem lehetett megtartani a körmenetet.

Ezután két évtizeden át a Szent István-bazilika plébánosának lakásában, annak egyik szekrényében "rejtőzködött" a Szent Jobb. 1971-ben a bazilika Szent Lipót-kápolnájában helyezték el, zárt tabernákulumban. Tizenhat év múlva, 1987-től ugyanitt - immár Szent Jobb-kápolnában - golyóálló üvegből készült biztonságos tárlóban látható.

Új idők jeleként négy évtized elteltével 1989. augusztus 20-án ismét megindulhatott az országos-nemzeti Szent Jobb-körmenet a Szent István-bazilika körüli pesti belvárosi utcákban.

Mészáros István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu