Homíliavázlat

Isten egymaga elég

Mindenkinek helye van Isten országában! A mai olvasmányoknak ez az egybehangzó üzenete. Nem is könnyű ezt elfogadnunk. Mindenkinek vannak nehéz emberei, akik "olyan utálatosak", akiket nagyon nehéz szeretnünk, elfogadnunk.

Vele is együtt kell lennem Isten országában? Krisztus Urunk azt válaszolná nekünk, hogy "én azért az utálatosért is meghaltam, ismerd fel olyannak, amilyennek én látom őt".

Minden emberben és saját magunkban is meg kell látnunk Isten munkálkodását, ahogy ő ma is folytatja bennünk teremtő, alkotó munkáját. Az üdvösségemet neki köszönhetem, de vajon teljes szívemből, minden erőmből szeretem-e őt, és teljesítem-e akaratát? Fél gőzzel, fél szívvel csak odáig juthatunk, hogy mi, mai emberek azt mondanánk neki: "De hát nem nálad voltam minden vasárnap a templomban, de hát nem befizettem az egyházi hozzájárulást?" A ma emberének adott válasza ez lehetne: "Igen, de kispóroltad belőle a szívedet. Hányszor mondtad, hogy szeretsz engem? Hisz mindig csak érdekkel álltál színem elé."

A szentlecke hasonló gondolatokat indíthat el bennünk. Isten igényes hozzánk.

Szeretete nem majomszeretet, hanem engem ismerő, javamat szolgáló. Ahogy mélyül a vele való szeretetkapcsolatom, olyan mértékben kapok tőle kihívásokat, melyet a zsidóknak írt levél szerzője fenyítésnek hív. Mindez fontos és szükséges további fejlődésemhez, a radikálisabb evangéliumi élet érdekében. Ahogy nem maradhatok gyerek a fejlődésemben, úgy a hitemben sem maradhatok meg infantilis szinten. Amennyire elmélyülök e világ tudományában, olyan mértékben kellene Istenben is növekednem, nehogy egy tudathasadásos állapothoz közelítsek.

Ha nem érzem Istennel a meghittséget, akkor úgy érezhetem, hogy kihívásai túl nehezek, zúgolódom, és úgy gondolom, hogy Isten kényszerít valamire engem.

Tehát csak vonakodva, lázadozva próbálok engedelmeskedni neki, ez pedig nem segíti kapcsolatunk elmélyülését. Az is megtörténhet, hogy elidegenedek tőle.

Az országunkba látogató Lisieux-i Szent Teréztanít minket (ereklyéje a budapesti városmisszió napjaiban lesz vendégünk), hogy simuljunk bele Isten igényes, növekedésre biztató szeretetébe. Teréz négyéves korában elveszíti édesanyját, majd nővére később belép a Kármelbe, aki édesanyja helyett anyaként szerette őt. Teréz később megérti, hogy Isten nem valakitől akarja megfosztani, hanem önmagát szeretné nekiajándékozni.

A megtapasztalt veszteségek kimondatják vele Avilai Szent Teréz imáját: "Isten egymaga elég." Tehát lehet így is boldog, a hiányosságok ellenére, mert élete legfőbb örömét senki és semmi nem veheti el tőle. Aki életében sosem tapasztalta meg, hogy Isten egymaga elég, az sosem fogja megérteni a papi cölibátus intézményét. Életében sosem lesz teljesen boldog és szabad, mert veszteségeivel lesz elfoglalva, és nem fogja észrevenni Isten bátorító, növekedésre hívó, igényes szeretetét, mely nem "kitolni" akar vele, hanem arra tanítja, hogy ő legyen az egyetlen kincse és boldogságának forrása.

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu