Kármelita és európai

Hatvanöt éve oltották ki Edith Stein életét

Európa társvédőszentje, Auschwitz vértanúja, Edith Stein, a Szent Keresztről nevezett Terézia Benedikta kármelita nővér. Breslaui (wroclawi) német ortodox zsidó család tizenegy gyermeke közül a legfiatalabb. 1891. október 12-én született. Diákként ateista lett. A breslaui, göttingeni és freiburgi egyetemen filozófiát, lélektant és történelmet tanult. 1918-ban Edmund Husserl professzor tudományos asszisztense lett. Szellemi fejlődésével párhuzamosan közeledett a keresztény gondolkodáshoz.

Fordulópontot jelentett életében Avilai Szent Teréz önéletrajzának olvasása. 1922. január 1-jén megkeresztelkedett. A speyeri domonkos iskolában tanított, évekig kapcsolatban állt a beuroni bencésekkel. 1933. október 14-én belépett a kölni kármelita kolostorba. Szellemisége, lelkisége itt gazdagon kibontakozott. 1938-ban hollandiai kolostorba ment át. Svájcba már nem sikerült átmenekíteni. A nemzetiszocialista megszállók Hollandiában a zsidó származású katolikus egyházi személyeket is elhurcolták. 1942. augusztus 9-én Auschwitz-Birkenauban gázkamrában megölték. Az üldözött zsidóságért felajánlott áldozatát elfogadta az Úr. Szellemi és lelki öröksége az egységesülő Európa értékei között van. Számos műve magyarul is tanulmányozható.

II. János Pál pápa szentté avatásakor ezt mondta: "A Keresztről nevezett Terézia Benedikta nővér mindnyájunknak mondja: Ne fogadj el semmit igazságnak, ami szeretet nélkül van! És ne fogadj el semmit szeretetnek, ami igazság nélkül van!"

(rosdy)

A próbatételről

Hogy igazában mégis oly kevesen jutnak el az Istennel való egyesülés boldog állapotára, annak okát nem Istenben kell keresnünk, mert ő mindenkit tökéletesíteni akar. Sokkal inkább abban, hogy olyan kevés alkalmas "edényt" talál, aki vállalja az előzetesen szükséges megmunkálást. A legtöbben vonakodnak még a legkisebb vigasztalanságot, önmegtagadást is vállalni, és azt kitartó türelemmel gyakorolni. Az ilyeneket az Isten nem vezeti tovább. Elég, ha fölemeli a föld porából és megtisztítja őket. Ti, akik a lelki életben a biztonságot és a vigasztalást kívánjátok, tudjátok meg, hogy milyen szenvedés szükséges ahhoz, hogy eljussatok a biztonsághoz és a vigaszhoz. Vegyétek magatokra a keresztet, és igyátok ki az epét... Aki megkapja a belső próbatétel különleges és nehéz kegyelmét, az tegyen Istennek szolgálatot, tanúsítson nagy türelmet és állhatatosságot, hogy az Úr szemében életével és munkálkodásával kedvessé váljon. (Edith Stein: A kereszt tudománya című művéből)

Szent Erzsébetről

Mintha felemás képet kapnánk a szentről és életútjáról: egyik oldalon viharos temperamentum, amely természetes lendülettel követi forró, szeretettel teli szíve sugallatait, sem saját meggondolás, sem mások tiltakozása nem akadályozza - a másikon teljes erővel beavatkozó, nekifekvő akarat, amely állandóan saját természetének megfékezésén fárad, és szilárd elvek szerint, tudatos ellentétben a szív hajlamaival, egy előtte lebegő, kívülről átvett formába kényszeríti az életet.

De van egy pont, amelyből kiindulva az ellentétek felfoghatók, és végül összhangba olvadnak. Csak ez az összhang teljesíti be igazán a természetesség utáni vágyat. A "romlatlan emberi természet" melletti hitvallásban ott él a hit, hogy van az emberben egy alakító erő, amely belülről hat, külső nyomás és vonzás nem zavarja, s így teszi harmonikus, tökéletes építménnyé az embert és életét. De a tapasztalat nem erősíti meg ezt a szép hitet. Igen, ott rejlik bensőnkben a forma, de burjánzó szövedékbe gabalyodva, ami akadályozza tiszta kisugárzását. Aki ráhagyja magát természetére, az majd ide, majd amoda sodródik, nem jut el a tiszta kialakulásig. A formátlanság pedig nem természetesség. Aki viszont fegyelem alá veszi természetét, burjánzó ösztöneit nyesegeti és olyan formát akar adni nekik, mint jónak látja, talán kívülről készen adott formát, az ugyan itt-ott teret biztosíthat a belső forma szabad érvényesülésének, de az is megeshet, hogy erőszakot követ el rajta, és a szabadon kibontakozó természet helyébe természetellenesség, emberi csinálmány lép. Megismerésünk töredékes; akaratunk és cselekvésünk, ha csak erre a megismerésre épít, nem hozhat létre tökéletes építményt, már csak azért sem, mert nem tartja teljesen hatalmában önmagát, és gyakran a cél előtt törik össze. Így hát a megkötözött belső formáló erő olyan fény felé nyújtózkodik, amely biztosabban tudja vezetni, olyan erő felé, amely szabaddá teszi és teret biztosít neki. Ez az isteni kegyelem fénye és ereje. Hatalmas volt a kegyelem vonzása a gyermek Erzsébet lelkében. Felgyújtotta, és fénylőn emelkedett fel az istenszeretet lángja, áttörve minden hüvelyen és korláton. Ekkor egész emberségével az isteni művész kezébe adta magát. Akarata az isteni akarat engedelmes szerszáma lett, s annak vezetésével hozzáláthatott saját természete szelídítéséhez, nyesegetéséhez, a belső forma útjának felszabadításához, tudott olyan külső formát is találni, amely hozzáillett a belsőhöz, amelybe úgy nőhetett bele, hogy nem veszítette el természetes irányát. Így ért föl addig a tökéletes emberségig, amely a kegyelem erejével megszabadított és megdicsőített természet tiszta érvényesülése. Ezen a magaslaton már veszélytelen a szív vonzását követni, mert saját szívünk az isteni Szívbe olvadt, az ő taktusában és ritmusában dobog. Itt már Ágoston merész szava lehet életünk alakításának vezérfonala: "Ama et fac quod vis - Szeress, és tégy, amit akarsz!"

(Forrás: Szolgálat, 1976. 32. szám)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu