Következetesen... és körültekintően...

Felvidéki pillanatképek

Géppisztolyos katonák sorfala között állt a vonat 1959 nyarán a párkányi vasútállomáson, amikor szüleimmel először jártam a Felvidéken. Ezt a szót azonban itthon és a határ túloldalán egyaránt tilos volt kiejteni. Apám szülőföldjén járva idegen országban kellett éreznünk magunkat, a hatóságok minden tőlük telhetőt meg is tettek ennek érdekében. Kezdődött ez mindjárt az útlevél- és vámvizsgálatnál a vonaton, amelynek ablakából közben hazaláttunk, a tájat innen nézve ugyanúgy az esztergomi bazilika uralta.

Komárom - deportáltak emlékműve

A két "testvéri szocialista ország" között idővel átjárhatóbbá vált a határ, ma már elég, ha felmutatja az ember a személyi igazolványát - jövőre már erre sem lesz szükség. A Felvidék érzékelhetően közelebb került az anyaországhoz, de amit nyolcvanhét éve kettévágtak, az aligha gyógyulhat már össze. Ezt tudomásul kell venni, de nem szabad beletörődni.

Bény (Biňa) mintegy 1500 lakosú település, Esztergomtól húsz kilométerre, a Garam mentén. Lakosainak kilencvenöt százaléka magyar anyanyelvű és katolikus vallású. Bény megúszta a ki- és betelepítést, nemzetiségi szempontból a maga természetes módján fejlődhetett a község. Korábban túlnyomórészt a mezőgazdaságból éltek itt az emberek - a szövetkezet még működik, de már kevesebb embert foglalkoztat. A sokaknak kenyeret adó párkányi papírgyárban a privatizálást követően komoly leépítésekre került sor. Mióta áll a híd, sokan dolgoznak Magyarországon: az esztergomi Suzuki autógyárban, a kórházban. Jó, hogy az emberek munka híján nem kényszerülnek elköltözni innen, ugyanakkor az utazás több időt vesz el a családoktól. Az ingázók mégis inkább vállalják ezt, mint az elköltözést, vagy hogy a létminimumot jelentő segélyen, a megélhetés állandó bizonytalanságában tölthessenek több időt a családdal.

Nagy András plébánossal beszélgetünk mindezekről, aki tizenhárom éve dolgozik a faluban, és a fíliaként hozzá tartozó nyolcszáz lelkes Kétyen.

- Nemcsak az anyaország, de Európa is közelebb került - mindenféle pozitív és negatív hatásával. A lelkipásztor számára ebben a helyzetben az jelenti a kihívást, hogy meg tudja-e szólítani a híveit, sikerül-e személyesebbé tenni vallásosságukat. Évszázadokon át a vallásos környezet jelenítette meg az egyes ember számára az értékrendet, amelyet alaposan kikezdett a fogyasztói társadalom: ennek nem állja útját országhatár, nincs ebben sok különbség város és falu között sem.

Bényben egy átlagos vasárnap háromszáz hívő vesz részt a szentmisén.

A harmincas éveinek vége felé járó plébános igyekszik nyitott lenni: bárki fordulhat hozzá gondjával-bajával, sokat van együtt a gyerekekkel, az ifjúsággal a hitoktatás alkalmain kívül is. A fiatalabb felnőttek számára is tart katekézist, amely ugyancsak több, mint hitbéli ismeretek továbbadása.

- Egyre fontosabbnak látom a házaspárokkal való gyakori találkozásokat: ha az ő értékrendjük helyre kerül és megerősödik, akkor gyermekeikért sem kell nagyon aggódni. Az értékrendnek meghatározó eleme az Istenhez, a nemzethez, a szülőföldhöz és az anyanyelvhez való ragaszkodás.

Az első négy osztályt végezhetik a bényi gyerekek idehaza, a magyar tannyelvű iskolában, a nagyobbak a szomszédos Kéménden, a közeli Párkányban és Zselízen tanulnak. Itt korábban sem volt gyakorlat, de általában a Felvidéken is kevesebb magyar szülő taníttatja már szlovák nyelven a gyermekét - az államnyelvet a magyar iskolában is jól meg lehet tanulni -, úgy látszik, megértjük végre: tudást idegen nyelven is lehet szerezni, de igazi műveltséget csak anyanyelven.

A falu temploma jeles műemlék, 1217-ben épült, késő román stílusban a premontrei szerzetesek számára, akik a török időkben hagyták el a települést. A templomhoz közeli körkápolna még régebbi: a XI. század elejéről való.

Harminc kilométerrel északabbra, Léván, gyerekkoromban, negyven-ötven éve még szinte mindenki magyarul beszélt az utcán, a boltokban. Ma alig hallani már magyar szót, a temetőben dédapám és nagynénéim nyughelyén még magyar a felirat, de a környező sírokon a család szó már szlovákul szerepel: rodina. A nyelvhatár valamikor tíz kilométerrel feljebb húzódott, erre utal a község neve, Tolmács (Tlmače), innen már a régi időkben is a szlovákok alkották a többséget. Az elmúlt évtizedekben a felvidéki magyarság igencsak megfogyatkozott: az erőltetett és spontán asszimiláció, a természetes szaporulat visszaesése, a kitelepítések és az elvándorlás következtében. A határhoz viszonylag közeli falvak egy része még őrzi magyar jellegét, de a városokban - az egyetlen Komáromot kivéve - már a szlovákok vannak többségben.

A mátyusföldi Nádszeg (Trstice) négyezer lelkes, szinte teljesen magyarlakta település Galánta és Dunaszerdahely között. Vasárnap körülbelül nyolcszázan vesznek részt a szentmisén, ami igen jó aránynak számít, az átlagos tíz százalékkal szemben. A negyvenéves plébános, Herdics György egyben a felvidéki magyar katolikus hetilap, a Remény főszerkesztője. A lap 14 ezer példányban jelenik meg, ami nagy népszerűségre vall, hiszen - a népszámlálási adatok szerint - a Felvidéken ma 383 ezer katolikus él. Működtetnek egy magyar nyelvű honlapot is (www.spesnet.info), amelyen szlovákul is vannak fontos, magyar vonatkozású hírek, és magyarul szólnak a jelentős szlovák egyházi eseményekről is.

- Fontos, hogy tudjunk egymásról - vallja Herdics György. - Önazonosságunk megőrzésének nem az elzárkózás a helyes útja, hanem magyarságunk öntudatos vállalása.

Tervezik továbbá lelkiségi témájú, kétnyelvű könyvek kiadását is: hiszen sok magyar hívő él vegyes házasságban, így az egész család számára szólna a könyv...

A vegyes házasságok természetesen a kevert lakosságú vidékeken, elsősorban pedig a városokban gyakoriak. Az esetek többségében a szlovák identitás kerekedik felül ezekben a családokban, de vannak ellenpéldák is. Hasonló a helyzet a vallásos és közömbös felek házasságában: többnyire a vallásos "enged", de itt is akadnak kivételek. Ez utóbbira ebben a színmagyar faluban is van példa.

- A vallási és a nemzeti önazonosság valahol mélyen összefügg. A szlovákoknál éppúgy, mint a felvidéki magyarok esetében. Szinte minden közösségi ünnepünket a templomban és annak környezetében, az egyház szervezésében vagy közreműködésével tartjuk. Szlovák paptársaink, egyházi elöljáróink nem mindig nézik ezt jó szemmel, de biztos vagyok benne, hogy ez változni fog. A mai szekularizált világban, a liberalizmus ideológiája jegyében az egyházat egyre inkább igyekeznek a társadalmi élet perifériájára szorítani. Ez a szlovák nemzetiségű katolikusokat is érinti: úgy vélem, ez a hasonló helyzet enyhíteni fog az egyházon belül ma még tapasztalható szlovák-magyar feszültségeken.

Addig is és azután is - Herdics György véleménye szerint - nem várni kell a nagy változásokat, hanem szívós munkával kell megküzdeni a legkisebb eredményért is. Nagy András ennek mikéntjéről Aquinói Szent Tamást idézi: következetesen az elvekben, körültekintően a megvalósításban.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu