Magyarországi Szent Erzsébet mint romantikus operahősnő

Újkori Erkel-bemutató Pesthidegkúton

Lokálpatrióta budaiak, a Polgárok Pesthidegkútért Egyesület tagjai 1999-ben fesztivált álmodtak azzal a célkitűzéssel, hogy megmentik - az egykori Klebelsberg-uradalomhoz tartozó - Forgách-Walla-kúriát és a közelében álló öreg iskolaépületet. Nyaranta néhány napra benépesült a kert, ahol egyszerű körülmények között színházi előadásokat, szabadtéri koncerteket tartottak, a felújításra váró épületben pedig kiállítások nyíltak. Az önkormányzat támogatásával aztán 2005-ben átadták a Klebelsberg Kuno Művelődési, Kulturális és Művészeti Központot. A kúriában háromszáz férőhelyes színház- és konferenciaterem, helytörténeti gyűjtemény, kiállító- és rendezvénytermek sora kapott helyett, a parkosított kertben pedig amfiteátrumra emlékeztető szabadtéri színpad létesült. A Pesthidegkúti Nyári Művészeti Fesztivál gyorsan "kinőtte magát", minden korosztálynak változatos, gazdag programot kínálnak. Idén, augusztus 22. és 26. között bemutatják Goldoni klaszszikus komédiáját, a Két úr szolgáját, Csurkától a Döglött aknákat, a Mesekert gyermekeket vár, a Ghymes együttes pedig Messzerepülő címmel tart lemezbemutató koncertet...

A jubileumi Szent Erzsébet-évhez kapcsolódva augusztus 26-át "Magyarország virágának" szentelik. E nap a reggeli Szent Erzsébet-emléksétával kezdődik: a "zarándokút" a kúriától az Árpád-kori Gercse kápolnájához vezet, ahol Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Máltai Szeretetszolgálat elnöke mutat be szentmisét. A templom melletti réten a Remete Kulturális és Sport Egyesület amatőr színjátszócsoportja idézi fel Erzsébet asszony alakját. (Rossz idő esetén a programot a máriaremetei kisbazilikában tartják meg.)

Este hét órától a kultúrkúria színháztermében egy zenetörténeti kuriózum előadására kerül sor. Paróczay Balázs rendező a Széchényi Könyvtár archívumából és a feledés homályából emelte ki Erkel Ferenc és a Dopplerfivérek - Czanyuga József librettójára komponált - Erzsébet című ünnepi dalművét, amelyet 1857. május 6-án a pesti Nemzeti Színházban mutattak be az idelátogató császári pár, Ferenc József és Erzsébet tiszteletére.

Az újkori bemutató zenei vezetője, Dargay Marcell szerint a mű "alkalmisága" azonnal kiderült a zenei szövet egyenetlenségeiből, a "kora romantikus" cselekmény naiv logikai kuszaságából. Míg a két szélső felvonásért felelős Doppler Ferenc és Károly egy könnyedebb hangvételű daljátékban gondolkodtak, és Donizettit tekintették példaképnek, addig a második felvonásban Erkel drámaibb formában, Verdi stílusában "szólalt meg", miközben hagyományos magyaros-verbunkos elemeket is felhasznált. Dargay szerint Doppler "része" hatásosabb, Erkelé komorabb, összetettebb - nemesebb. Érdekes, hogy Erkel az általa megzenésített Himnuszt egy az egyben belefoglalta a művébe, amely így prozódiailag megőrizte az utókornak nemzeti imádságunk első változatának eredeti ritmizálását.

Paróczay Balázs tudatosan csak az opera igazán érdekes első, illetve második felvonását állítja színpadra, méghozzá a történet időtlenségét hangsúlyozó puritán rendezésben. Elmondása szerint az Erzsébet ősváltozatának utolsó része valójában egy cselekménytelen, táncokkal, karjelenetekkel fűszerezett lovagi torna és népünnepély volt, amely - a második felvonásvég pogányok lemészárlására buzdító kórusát "ismétlő" - harsány fináléval zárult. A rendező az eredeti, archaikus jellegű szöveg megtartásával a dramaturgiailag "széttartó" műnek akart keretet, a címszereplőnek pedig valódi karaktert adni a húzásokkal. A félreértésekkel tűzdelt meglehetősen történelmietlen cselekmény két álruhába bújt - egymást tudtukon kívül próbára tevő - pár, Erzsébet és Türingiai Lajos, valamint szolgálóik, Gunda és Kuno egymásra találásáról szól. II. Endre magyar király, a keresztesek vezetőjeként, a lánya nászára áldást adó atyaként jelenik meg a színen. Az operaritkaság nem illeszkedik a "szokványos" Szent Erzsébet-ábrázolások közé, de a királylány ismert erényei - hűsége, kitartása, a koldusokhoz, nélkülözőkhöz való figyelmes odafordulása - itt is hangsúlyos szerepet kapnak. Paróczay szerint az opera Erzsébet "kifosztását" sejteti, hiszen ő az, aki mindig, minden körülmények között ad, aki mindig szeret, akit szinte felfal az őt körülvevő "kozmikus éhség". Erzsébet lelki érése során rájön, hogyan kell "helyesen táplálnia" az embereket. A fejlődéstörténetet sugalló rendezői beállítás kísérletet tesz annak bemutatására, hogy válhatott a bájos királylány, a gondtalan arisztokrata azzá a szent aszszonnyá, akit ma is tisztelünk. A "felújítás" alkotói Erzsébet imáját átemelték az első felvonásból, ezzel intimebb, emelkedettebb, az "eredeti" Erzsébet-képhez közelebb álló befejezést adva a darabnak.

Az Erzsébetet november 10-én a szent szülőhelyén, Sárospatakon is előadják majd, aztán várhatóan Pesthidegkúton lesz újra látható és hallható a dalmű a fiatal operisták (Bucsi Annamária, Kóbor Tamás, Simon Krisztina, Rezsnyák Róbert és Gogolyák György) előadásában.

Pallós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu