|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Vértanúink, hídverőink Magyar sajátosságként a városmisszió hetének kiemelkedő programpontja lesz a "vértanúság napjának" esztergomi zarándoklata. A főegyházmegye kettős, hagyományos és új központja, a két Duna menti város lelkisége határozza meg ennek a különleges napnak a tartalmát. Az üldöztetésben élő ősegyház alapvető tapasztalata szerint a keresztény hit és erkölcs megvallásáért üldözést vagy halált szenvedni Istentől nyert kitüntető kegyelem. A korai keresztény közösség szenteknek kijáró tiszteletben kizárólag a vértanúkat részesítette, akik mindmáig elsődleges helyet foglalnak el a szentek rangsorában. Legfontosabb imáinkban is mindjárt az apostolok után következnek. A vértanúság az erények királynőjének, a szeretetnek a legtündöklőbb megnyilvánulása, ezért eltöröl minden vétket, és a hegyi beszéd ígérete szerint az üdvösség biztos útjának tekinthető.
Az első keresztényüldözés elmúltával a Krisztus-hívők közössége ráébredt, hogy egy hitvalló életút is lehet oly áldozatos, hogy felérjen a vértanúk példájával. A hitvallók a szeretet oltárán áldozzák fel magukat testvéreikért, ezért indokolt esetben szentként kezdték tisztelni haláluk után őket is. A kora újkor hívő embere az erények gyakorlásában a hősies mértékre helyezte a hangsúlyt. A II. vatikáni zsinat ugyanerről így tanított: "Minden keresztény meghívást nyer az életszentségre, az állapotának megfelelő tökéletesség elérésére, és ez egyben a kötelessége is. Ez az életszentség pedig a földi társadalomban is előmozdítja az emberhez méltóbb életet."
A XX. századi kommunista egyházüldözés hazánkban vértanúk sokaságát teremte. Minden egyházmegye kegyelettel őrzi emléküket, és néhányuknak elindult a szenttéavatási eljárása. Mindszenty József, aki ha nem is fizikai, de erkölcsi gyilkosság áldozata lett, és élete végéig üldözést szenvedett Krisztusért, a modern kor újfajta vértanúja, fehér vértanú. Már életében a hűség példaképe volt ő sokak számára, köztük vértanú segédpüspöke, Meszlényi Zoltán számára is, akit hozzá hasonlóan szentté avatásra "jelölt" az esztergom-budapesti főegyházmegye. Ahogy főpásztori szolgálatuk és szenvedéseik egykor kiegészítették egymást, most sírjaik is ugyanazon a helyen várják a városmissziós zarándokokat, az esztergomi prímási bazilika altemplomában.
A hitvalló bíboros 1948 karácsonyán, elhurcoltatása előtt, amikor élete feláldozására készült, így bátorította paptestvéreit: "A kegyelem birtokában felemelkedhetünk az apostolok magaslatára, akik örülni is tudtak annak, hogy Jézus nevéért gyalázatot, megvesszőzést szenvedhettek (ApCsel 5,41). Ez már a hegyi beszéd világa: »Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudván minden rosszat mondanak rátok énérettem.« (Mt 5,10)." Levelét a bíboros az első keresztény vértanú, Szent István diakónus ünnepén írta meg a hatósági zár alá vett esztergomi prímási palotában.
Egy évvel ezt megelőzően - a Szent Jobb jelenlétében - így idézte fel a hercegprímás Esztergom lelkiségét: "Itt ringott a magyar kereszténység bölcsője. Itt ragyogott fel először Magyarországon a szent kereszt. Szenteket termő drága föld! Itt született, itt alapított családi szentélyt apostolunk: Szent István, akinél nagyobb egyéniséget ezer év sem tudott teremni. Az első magyar szent családot Esztergom adta példaképnek. A szent család drágakő foglalata két vértanú püspök: Szent Adalbert és Szent Gellért. Özséb esztergomi kanonok, az egyetlen magyar szerzetesrend alapítója, a nemzetért engesztelő hősies áldozat volt a tatárjárás után, akárcsak Szent Margit a főegyházmegye másik pontján. Esztergom adott szent remetéket csakúgy, mint a hitújítás korában vértanúkat. Ez Esztergom lelke. Nincs magyar város, amely annyi szentet adott volna egyháznak, hazának, mint Esztergom. Ma a hitvallók áldozata, a vértanúk vére a szentek követését sürgeti!" És ez a sürgetés a kommunista egyházüldözés évtizedeiben meghallgatásra talált. Apor Vilmos áldozatvállalását éppen ötven esztendeje követte a Dunántúlon Brenner János vértanúsága. A Dunán innen - ugyancsak 1957-ben - a kassai szent vértanúk példája Kenyeres Lajos életáldozatában nyert méltó folytatást. A Duna tehát nem választóvonal, rajta a híd, a városmisszió jelképe lelki kötelékeket jelöl. Régebbieket is. Szent Gellért a budai oldalon lelte erőszakos halálát, Boldog Sára testvért a pesti oldalon lőtték a Dunába. A püspök és a szerzetes vértanúsága emlékeztet egy hasonló, de távoli esetre: Nepomuki Szent Jánosnak a prágai Moldva folyóban lelt vértanúhalálára. Ő ezért szerte Közép-Európában a hidak védelmezője. Esztergom és Budapest, a régi és az új főváros, a főegyházmegye két központja között hidat ver a "vértanúság missziós zarándoklata". Szent Adalbert, Szent Margit és a kassai vértanúk ereklyéi is várják a Magyar Sionra érkező és a keresztény életeszményről elmélkedő zarándokokat. Régi és új példaképek, esztergomiak, fővárosiak, közép-európaiak segítik közeli és távoli közösségeink egymásra találását. Vértanúk és hitvallók: lelki hídverők a földi és a mennyei haza, a küzdő és a győzedelmes egyház között. A mi győzelmünk, örök boldogságunk segítői és előmozdítói. Ők azok, akik példájukkal reményt és jövőt adnak nekünk Krisztusban! Kovács Gergely
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|