|
Az Olvasó írja A krónikás szerepén túl…Hosszú évtizedek óta olvasója vagyok az Új Embernek. Mindig azokat az írásokat keresem, amelyek előbbre visznek, utat és célt jelölnek ki, amelyekből épülni lehet. Most, a december 3-i számot végigolvasva szeretném megköszönni Vasadi Péter Jegyzetlap című írását, amely arra késztet, hogy átgondoljam eddigi életvezetésemet a küldetés teljesítésének oldaláról. Vasadi Péter kiválóan és figyelemre méltó tömörséggel hívja fel a figyelmet a legalapvetőbb hibákra, melyek minden nemes törekvést meggátolnak, útjába állnak az objektivitásnak. Igaz, magányra ítéli magát azt, aki igyekszik ily módon élni és dolgozni, de ez csak látszólagos magány. Szellemi síkon kiváló társaságba kerül az ember a teljesítésével. Ha már tollat ragadtam, szeretném megkérdezni, miért nem reagál a lapjuk egy-egy, az egyházat vagy a papságot érő támadásokra frissiben vagy akár utólag. Számomra az Új Ember - és biztosan sokan vagyunk így - a leghitelesebb forrás egy-egy jelenség, probléma megítélésében, helyre tevésében. Sokszor keresem a következő számban, van-e reakció egyik másik hírre, mely napilapban, vagy tévében kerül elő. Az ezeket körülvevő csend sok esetben többet árt, mint a probléma felvállalása, vagy esetleg vita kezdeményezése az adott jelenségről. Szeretném, ha a krónikás szerepén túl kritikai szellemet, illetve útmutató szerepet is betöltene az egyetlen magyar katolikus hetilap. Ezzel sokat segítenének azoknak, akik naponta szembekerülnek az „ellentábor" cinikus mosolyával és megjegyzésével. B.né P. J. Budapest *** Örök kérdés a lapszerkesztő számára, hogy érdemes-e reagálni a nyilvánvalóan rossz szándékú támadásokra, sértésekre: amire reagálunk, azt akaratlanul fel is értékeljük, ráirányítjuk a figyelmet. Aminek nem mindig látjuk értelmét. (A szerk.)
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|