Uj Ember

2000. december
24-31.
LVI. évf. 52-53. (2735-36.)

A Születés temploma Betlehemben

Főoldal
Ünnep
A magyarság hite – szobrokban
Találkozás Varga Imre szobrászművésszel
Találkoztam az angyallal
Ünnep
Római karácsony
Ahol a karácsonyfa megszületett
Karácsony Tajvanban
Fórum
„Töltekezni – kiröpülni”
Képek Pálosszentkútról
Kárpátalja: nyomorúságban, de hitben (1.)
Egyre nagyobb hittel…
Beszélgetés Orbán Viktorral ünnepről, magyarságról, kereszténységről
Mozaik
„Karácson y van, száll az angyal”
A mókus karácsonya
Mákos beigli
Hálaadás
Lelkiség
Karácsonyi megkísértésünk
Nekem van testem
Karácsonyi hálaadás
Advent ideje, Szűzanya!
Lelkiség
Boldog emberek
Nyárfák
A Szent Család ünnepe
Tíz mondat a harangszóról
A hét liturgiája C-év
Katolikus szemmel
Karácsony: kihívás és küldetés
Gyermekszívvel ünnepelni
Karácsonyi ének
Tájba írt történelem
Katolikus szemmel
Millenniumi gondolatok
Ó, édes Jézus, hozzám szállj!
Jegyzetlap
Lelki ismeret
Ezredvégi karácsony
Betlehemi álmok
Család
Miért nehéz ma serdülőnek lenni?
A bársonyruha
Pár-beszéd
Lehet segíteni a családokon
Beszélgetés Lábady Tamással
Egy (erős) asszony dicsérete
Pápák, bíborosok, konklávék
Választások
Választók
Választottak
Világegyház
Jelek a XXI. század küszöbén
Ifjúság
A legszegényebbekhez jöttek
Teréz anya nővérei hazánkban
Gondola
Karácsonyi tanulság
Rejtvény
Fórum
Karácsony a mennyben
Az Olvasó írja
Fórum

Jubileumi évkönyv
Holland törvény az „aktív eutanáziáról“
Rejtvény
Kormánytámogatás árvízkárt szenvedett templomoknak
Karácsony a szigeten

 

Az Olvasó írja

A krónikás szerepén túl…

Hosszú évtizedek óta olvasója vagyok az Új Embernek. Mindig azokat az írásokat keresem, amelyek előbbre visznek, utat és célt jelölnek ki, amelyekből épülni lehet. Most, a december 3-i számot végigolvasva szeretném megköszönni Vasadi Péter Jegyzetlap című írását, amely arra késztet, hogy átgondoljam eddigi életvezetésemet a küldetés teljesítésének oldaláról. Vasadi Péter kiválóan és figyelemre méltó tömörséggel hívja fel a figyelmet a legalapvetőbb hibákra, melyek minden nemes törekvést meggátolnak, útjába állnak az objektivitásnak. Igaz, magányra ítéli magát azt, aki igyekszik ily módon élni és dolgozni, de ez csak látszólagos magány. Szellemi síkon kiváló társaságba kerül az ember a teljesítésével.

Ha már tollat ragadtam, szeretném megkérdezni, miért nem reagál a lapjuk egy-egy, az egyházat vagy a papságot érő támadásokra frissiben vagy akár utólag. Számomra az Új Ember - és biztosan sokan vagyunk így - a leghitelesebb forrás egy-egy jelenség, probléma megítélésében, helyre tevésében. Sokszor keresem a következő számban, van-e reakció egyik másik hírre, mely napilapban, vagy tévében kerül elő. Az ezeket körülvevő csend sok esetben többet árt, mint a probléma felvállalása, vagy esetleg vita kezdeményezése az adott jelenségről.

Szeretném, ha a krónikás szerepén túl kritikai szellemet, illetve útmutató szerepet is betöltene az egyetlen magyar katolikus hetilap. Ezzel sokat segítenének azoknak, akik naponta szembekerülnek az „ellentábor" cinikus mosolyával és megjegyzésével.

B.né P. J.

Budapest

***

Örök kérdés a lapszerkesztő számára, hogy érdemes-e reagálni a nyilvánvalóan rossz szándékú támadásokra, sértésekre: amire reagálunk, azt akaratlanul fel is értékeljük, ráirányítjuk a figyelmet. Aminek nem mindig látjuk értelmét. (A szerk.)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu