|
Hálaadás Mivel is lehetne méltóbban lezárni a mostani évezredet és köszönteni az újat, mint e zenébe foglalt hálaadásokkal? Marc-Antoine Charpentier Te Deumja a francia barokk mester legismertebb műve, amelynek bevezető hangjai szinte mindenki számára ismerősek. Wolfgang Amadeus Mozart néhány perces alkotása korán megmutatkozó tehetségének bizonyítéka. Giuseppe Verdi, aki csodálatos Rekviemjében sem tagadta meg operaszerzői indíttatásait, ebben a művében viszszafogottabb eszközökkel ér el hasonlóan felemelő hatást. A lemez különlegesen szép záródarabja az idén hetvenöt éves, észt származású Arvo Pärt Te Deumja, amelyben a zeneszerző (nagyszámú egyházi mű alkotója) a gregoriánt és a szláv kóruskultúra hagyományait ragyogóan ötvözi sajátos, meditatív – az utóbbi időkben méltán mind népszerűbb –, egyéni hangzásvilágával. Háromszáz évet ível át a lemez zenei anyaga. Nagy élmény megtapasztalni, hogy változik ugyan a világ, változnak a korok, mégis mindig lesz valaki, aki figyelmeztet, hogy ne felejtsük el, és merjük újra kimondani: „Téged, Isten, dicsérünk”… (Te Deum, Deutsche Grammophon, 2000) Pallós Tamás
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|