Lehet segíteni a családokon

Beszélgetés Lábady Tamással

Amikor azt állítja, hogy „lehet” segíteni a családokon, egyúttal azt is mondja: segíteni „kell” rajtuk.

- Kétségtelen: a családok tömegei válságos állapotban vannak. Válságuk kihat a társadalomra és az egyházra is. Mert a család alapsejtje a társadalomnak - és az egyház „kicsiben“. Földi életünk során a családban tükröződhet a legteljesebben és legtökéletesebben a Szentháromság szeretetközössége. Itt „termelődhet újra” a legbiztonságosabb körülmények között az emberi élet. Ijesztő a magyarországi demográfiai helyzet. Az előrejelzések szerint – ha nem változik meg a mai irány – a produktív lakosság egy-két évtizeden belül nem fogja tudni eltartani az inproduktív részt. A nemzethalál víziója nem üres szólam, hanem fenyegető veszély. Aki tehát a családért tesz, az szolgálja az egész társadalom és az egyház jövőjét.

Ön miben látja a bajok gyökerét?

- A szekularizációban, a világ rendjének félreismerésében, félremagyarázásában. Abban, hogy az életmódot az élet elé és fölé helyezik.

A család az életadás színtere. Alapja pedig a házasság, amelynek az a rendeltetése, hogy megvalósuljon általa a teremtés misztériuma: Isten férfinak és nőnek teremtette az embert – a saját képmására. A nőt a férfiért, a férfit a nőért alkotta: így, együtt alkotják Isten képmását.

Amikor a teremtés továbbviteléről beszél, de nyilván nemcsak a szó biológiai értemében. Nemcsak az életet, hanem az élet értelmét, az emberhez méltó élet mintáit is a család adja tovább.

- Nagy felelősség terheli e tekintetben a keresztény házaspárokat: a „világ” vonzásától csak úgy tudjuk megóvni gyermekeinket, csak úgy tudjuk őket a jövő értékteremtőivé nevelni, ha vonzóbbat élünk elébük annál, amit a világ mutat nekik. Ha a keresztény házastársak meg tudják mutatni, hogy a szerelem nem múlik el a házasságban, hanem folyamatosan megújulhat, hogy egymás felfedezése naponta újabb és újabb csoda, hogy a hűség nem ránk erőltetett követelmény, hanem örömmel megélt, visszavonhatatlan odaadás. A házasság nem kölcsönszerződés, nem lízing és nem kereskedelmi jellegű adásvétel…

– …hanem két személy önajándékozása. És ettől kezdve az ember nem egyedül rendelkezik önmaga fölött. Ha ezt képesek vagyunk belátni és átérezni, ha a keresztény házaspárok gyermekeik és környezetük előtt ezt vonzón fel tudják mutatni, akkor – hitem szerint – valamiféle kopernikuszi fordulat is bekövetkezhet a családok, a nemzet életében. Ehhez persze az állam segítsége is szükséges. A jelenlegi kormány szerencsére belátta, hogy család nélkül nincs ország, és az első lépéseket meg is tette a megfelelő irányba.

- Ez természetesen egy folyamat. Az elmúlt hetekben a Szociális és Családügyi Minisztérium vezetői is érdeklődtek, hogy az egyházban működő különböző civil szervezetek hogyan tudnának bekapcsolódni az állam családsegítő programjába. Mi a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom képviseletében beszéltünk erről, amelynek feleségemmel és Beöthy Tamás jezsuita atyával jelenleg mi hárman vagyunk a hazai vezetői.

- Lássuk be, az állam által működtetett családsegítő szervezetek és intézmények döntő többségükben válságkezelő jellegűek: az abortusz előtti tanácsadástól az önkormányzatok mellett működő gyámhatósági szolgálatokig. A Házas Hétvége lényege, hogy olyan utat mutat a házaspár számára, amely életre szóló kapcsolatukat növekedésre és mélyülésre alkalmassá teszi. Meggyőződésem – és ezt több évtizedes bírói tapasztalatom is igazolja –, hogy a házasságok megromlása alapvetően a kommunikáció elégtelenségére, a rossz párbeszédre vezethető vissza. A hűtlenség, az alkohol és a többi baj mind „csak” következmény.

- A szerelem azért múlik el a legtöbb házasságban, mert az együttélés során kezdenek kiderülni a másságok, különbözőségek, és ezt nem tudják a házastársak kezelni. Elkezdődnek a „te”-üzenetek: „te mindig ezt csinálod”, „te folyton azt mondod”, ahelyett, hogy „én”-üzeneteket küldenénk: „én arra vágyom”, „én ettől szomorú vagyok”. Azzal a kijelentésemmel lehet vitatkozni, szinte csak vitatkozni lehet, hogy „te mindig ezt csinálod”, mert ez biztosan nem igaz. De azzal, hogy „én erre vágyódom”, azzal már aligha.

A Házas Hétvége lelkiség megtanítja beszélgetni a házastársakat: megosztani a másikkal önmagukat, érzéseiket, gondolataikat. Egyetlen hétvége alatt megtanulhatnak alapvető kommunikációs technikákat, és katartikus élményként élhetik meg ennek felszabadító erejét. Az az intimitás, szeretetközösség, amely testi egyesülésükben megvalósul, a beszélgetésben is benne lehet. Örömet találnak a másikban: annak gondolatai, érzései, egész személyisége ajándékká lesz. A házasságokat gyakran rontja meg a mindig másra vágyás. Ha figyelmesek vagyunk, napról napra megújuló ajándék lehetünk egymás számára évtizedek után is, hiszen folyamatosan változunk.

Mindenki erre vágyna. Akkor miért nem így működik a házasságok többsége?

- A „világnak“ jó üzlet a válás. Ha elválnak a házastársak, akkor két lakás, két televízió, két autó kell… A fogyasztói társadalom számára gyorsító erőként, energiaként működik a családok feleződése. A „világ” hatását a házasságok azért sem képesek kivédeni,mert elmagányosodnak. Hiányzik életükből a közösség, amelyben a házaspárok „hordozzák egymást“. Ha szabad a saját példámat említenem: húsz éve voltunk már házasok, amikor minket megérintett ez a lelkiség és közössége. Utóbb láttuk be, hogy húsz évig egymás mellett éltünk. Ezt akkor ismertük fel, azóta viszontmióta egymással, egymásban élünk, anélkül, hogy bármelyikünk feladta volna önmagát.

Ha ez ilyen hatékony módszer és szemlélet, akkor ezt az egyházban, sőt az egész társadalomban minden lehetséges módon propagálni kellene.

- Ezt tettük a püspöki kar tagjaival, majd a családügyi miniszterrel és munkatársaival beszélgetve is. A Házas Hétvége eredetileg katolikus lelkiségi mozgalom, de igyekszünk kiterjeszteni a programot a tartós kapcsolatban élni akarók számára is. Tehát a jövőben nemcsak egyházi házasságban élőknek szeretnénk felkínálni egy hasonló lehetőséget. Hogy hogyan, azon még dolgozunk. Ugyanakkor nem lehet elválasztani a „filozófiát” és a „technikát”. Ha puszta kommunikációs tréninggé alakítanánk a programot, elhagyva a keresztény emberkép tudatosítását, akkor bizonyosan sokkal kevésbé volna hatékony.

Azzal a szándékkal kerestem meg Önt, hogy a családról fogunk beszélni. Mostanáig döntően a házasságról volt szó…

- Úgy gondolom, nem kerültük meg a témát, hanem inkább az alapkérdést jártuk körül. Rossz házasságra nem lehet jó családot alapozni. A házastársak szeretete a család érzelmi légkörének meghatározója, a férj és a feleség ölelésében és kommunikációjában gyökerezik a család belső kapcsolatrendszere. Ebben fogalmazódik meg az értékrendje, amelyet a házasság boldogsága hitelesíthet.

- Ők egy alapvető tévedés áldozatai. Nem veszik tudomásul, hogy a gyermek vendég. A házastársak szeretete „hívja meg” őt a már nélküle is megvalósult életközösségbe, és ugyanez a szeretet tudja őt saját útjára bocsátani, ha eljön az ideje, hogy immár ő válasszon életéhez társat, akivel együtt ők is várnak, szeretettel vesznek körül és bocsátanak útjára újabb „vendégeket”.

Kipke Tamás