Pápák, bíborosok, konklávék és konzisztóriumok

Választottak

A bíborosok maguk közül választják meg az új pápát. A XX. században hét bíborosból lett pápa. Közülük hárman velencei pátriárkai széket (X. Piusz, XXIII. János, I. János Pál), ketten a milánói érseki széket váltották fel Róma püspökének székével (XI. Piusz és VI. Pál).

XIII. Leó kilenc évtizedét az előző században élte le, a szociális igazságosság pápájaként vonult be a történelembe. A keresztény szellemiségű szakszervezetek és pártok ma is XIII. Leó Rerum novarum kezdetű enciklikáját tekintik tevékenységük kiindulópontjának. Tizennyolc szentet avatott és háromszáz egyházmegyét alapított, Skóciában a reformáció óta először püspököket nevezett ki, Kínában fejlesztette a katolikus missziót. Ő nyitotta meg a kutatók számára a vatikáni levéltárat, és alapította a vatikáni csillagvizsgálót.

A század szentté avatott pápája X. Piusz. Fő törekvése a krisztusi tanítás igazságának és teljességének megőrzése és hirdetése a modern kor eszmei zűrzavarában. Négy szentet avatott, tizenhat enciklikát jelentetett meg. Ő kezdeményezte az egyházjog kodifikálását; engedélyezte, hogy az olasz katolikusok részt vegyenek a parlamenti választásokon. Megnyilatkozásaiban állandóan arra biztatta a híveket, hogy gyakrabban, akár naponta járuljanak szentáldozáshoz.

XV. Benedek a béke pápája (1914-1922) volt. Fő törekvése a béke ügyének előmozdítása, és a háború okozta szenvedések enyhítése. Három szentet avatott, köztük Jeanne d’Arcot. Ő alapította meg a Keleti Egyházak Kongregációját és a Pápai Keleti Intézetet. Előkészítője volt a pápaság és az olasz állam későbbi megegyezésének.

XI. Piusz (1922-1939) nevéhez fűződik a Vatikán Városállam megalapítása. Az olasz fasizmus, a német nemzeti szocializmus, az antiszemitizmus és a szovjet kommunista előretörés ellen egyaránt küzdött. Harmincnégy szentet avatott, fellendítette az ázsiai missziós tevékenységet, szorgalmazta a bennszülött papság képzését, és igyekezett helybelieket kinevezni püspöknek.

XII. Piusz (1939-1958) pápasága az egyház és az emberiség értékeinek védelmében telt, a diktatúrák ellenében. A második világháború idején a nunciusokat, a püspököket és a klérust bátorította, hogy minden lehetséges módon védelmezzék az üldözötteket. A leghatározottabb formában elítélte a szovjet típusú kommunista rendszer térhódítását. Huszonnégy szentet kanonizált, katolikus püspöki kart állított fel Kínában és több afrikai országban.

Boldog XXIII. János (1958-1963) alatt a II. vatikáni zsinat összehívásával elkezdődött a katolikus egyház felkészülése az új évezredre. Tíz szentet és boldogot avatott. A keresztény egyházak közötti közeledés érdekében új vatikáni hivatalt hívott életre. Enciklikái közül a legnagyobb hatásúak a kereszténység és a társadalmi haladás, valamint a béke kérdésével foglalkoznak. Több ázsiai országban helyi püspöki kart állított fel.

VI. Pál (1963-1978) legnagyobb feladatának a zsinat folytatását és befejezését, valamint tanításának az egyház életébe való átültetését tartotta. A püspökök közötti kollegialitás erősítése érdekében támogatta a püspöki konferenciák felállítását, és létrehozta a püspöki szinódus intézményét. Tárgyalásokat kezdeményezett a kommunista országokkal a helyi egyházak mozgásszabadságának növelése érdekében. Enciklikáiban felszólította a gazdag nemzeteket a szegényebbek támogatására, megerősítette az egyház hagyományos előírásait a papi nőtlenség és a fogamzásgátlás kérdésében. Nyolcvannégy szentet kanonizált. Intézményes formát adott a nem keresztény vallásokkal folytatott dialógusnak. Több külföldi utazást tett, megreformálta és egyre „nemzetközibbé” tette a Római Kúria intézményeit.

I. János Pálnak rövid pápasága alatt nem volt ideje bíborosok kinevezésére és szentté avatásokra. Mindössze harminchárom napig állt az egyház élén. Szíve hamar felmondta a szolgálatot a pápára nehezedő hatalmas terhek alatt. Mindig mosolygott.

II. János Pál 1978 óta áll az egyház élén. Korszakos jelentőségű tevékenysége révén a pápaság ma jelenvalóbb a világban, mint a történelem folyamán bármikor. Immár több mint egymilliárd katolikus él a világon, s a pápa apostoli útjai során találkozott a Föld szinte valamennyi országában élő hívekkel. II. János Pál pápának sikerült globális jelenséggé, ugyanakkor valóban személyhez szólóvá tennie a katolikus egyház üzenetét az egész világon. Nemcsak utazásaival, de az általa szentté és boldoggá avatottak számával is megelőzte elődeit. Az emberi méltóság, az emberi jogok, a szociális elkötelezettség szószólójaként a Megváltó születésének kétezredik évfordulóján az egyetemes katolikus egyháznak olyan vezetője van, aki századunk valamennyi pápájának legértékesebb vonásait, törekvéseit ötvözi magában.

Wyszynski bíboros mondta honfitársa megválasztásakor, hogy ő fogja átvezetni Péter bárkáját, az egyházat a harmadik évezredbe. Ebben is igaza volt.

A krakkói érsek megválasztásával a pápaság – Achille Silvestrini bíboros szavaival – átlépte az Alpokat. Azóta egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a következő pápa afrikai vagy latin-amerikai legyen.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu