Uj Ember

2000. december
24-31.
LVI. évf. 52-53. (2735-36.)

A Születés temploma Betlehemben

Főoldal
Ünnep
A magyarság hite – szobrokban
Találkozás Varga Imre szobrászművésszel
Találkoztam az angyallal
Ünnep
Római karácsony
Ahol a karácsonyfa megszületett
Karácsony Tajvanban
Fórum
„Töltekezni – kiröpülni”
Képek Pálosszentkútról
Kárpátalja: nyomorúságban, de hitben (1.)
Egyre nagyobb hittel…
Beszélgetés Orbán Viktorral ünnepről, magyarságról, kereszténységről
Mozaik
„Karácson y van, száll az angyal”
A mókus karácsonya
Mákos beigli
Hálaadás
Lelkiség
Karácsonyi megkísértésünk
Nekem van testem
Karácsonyi hálaadás
Advent ideje, Szűzanya!
Lelkiség
Boldog emberek
Nyárfák
A Szent Család ünnepe
Tíz mondat a harangszóról
A hét liturgiája C-év
Katolikus szemmel
Karácsony: kihívás és küldetés
Gyermekszívvel ünnepelni
Karácsonyi ének
Tájba írt történelem
Katolikus szemmel
Millenniumi gondolatok
Ó, édes Jézus, hozzám szállj!
Jegyzetlap
Lelki ismeret
Ezredvégi karácsony
Betlehemi álmok
Család
Miért nehéz ma serdülőnek lenni?
A bársonyruha
Pár-beszéd
Lehet segíteni a családokon
Beszélgetés Lábady Tamással
Egy (erős) asszony dicsérete
Pápák, bíborosok, konklávék
Választások
Választók
Választottak
Világegyház
Jelek a XXI. század küszöbén
Ifjúság
A legszegényebbekhez jöttek
Teréz anya nővérei hazánkban
Gondola
Karácsonyi tanulság
Rejtvény
Fórum
Karácsony a mennyben
Az Olvasó írja
Fórum

Jubileumi évkönyv
Holland törvény az „aktív eutanáziáról“
Rejtvény
Kormánytámogatás árvízkárt szenvedett templomoknak
Karácsony a szigeten

 

Gondola

A párkapcsolatok kialakulásának indító oka legtöbbször a szerelem. Ez az izgalmas, érdekes, letaglózó, furcsa és érthetetlen érzés rengeteg bonyodalmat okoz az életben. Kevesebb problémát idézne elő, ha a fiatalok (és idősebbek) tisztában lennének azzal, milyen jellegű dolog is a szerelem. Mindjárt könnyebb lenne megfelelően hozzáállni ehhez az időnként ránk törő érzéshez.

Az érzékenyebb, romantikus lelkektől elnézést kérek, de kénytelenek vagyunk legalább egyszer szembenézni a ténnyel:

A SZERELEM ALAPVETŐEN EGY VÍRUSOS JELLEGŰ BETEGSÉG!

Betegség? Nyilvánvalóan az. Ha voltál már igazán szerelmes, vagy láttál fülig szerelmes egyént, tapasztalhattad, láthattad, hogy a szerelmes embernek látáskárosodása, halláskárosodása, emésztési zavarai vannak. Az alvászavarok is mindennaposak. Értelmi teljesítőképessége csökken. Pszichésen regrediál, ami azt jelenti, hogy egyéniségfejlődésének korábbi szakaszára kerül vissza időlegesen.

Komoly, felnőtt emberrel beszélgetek. Elmondja, mit tervez a hét végére. Szombaton ezt, vasárnap azt fogja művelni. Egyszer csak csöng a telefon. Felveszi, és mint egy kisgyerek, elkezd gügyögni. Szia, Te vaaaagy? Mit csinálok a hétvégén? Jaj, nem is tudom… Pedig öt perccel azelőtt még egészen pontosan tudta. Valahogy összezavarodott, mert a Kedves hívta őt fel. Gurgulázik, turbékol, azt sem nagyon tudja, mit beszél. Nem mondom, jópofa meg aranyos, ahogy így gügyörészik, de azért látszik, hogy nem teljesen van rendben agyilag.

Félre ne értsétek, nincs alapvetően semmi baj azzal, hogy a szerelem betegség-jellegű dolog, nagyon jó fajta kis kór, borzalmasan szürke, unalmas lenne a világunk nélküle. De világosan kell látnunk, hogy betegség. Ha ezt belátjuk, azt is könnyű lesz megérteni, hogy a szerelemnek semmiféle „joga“ nincsen. Hallottál már olyat, hogy „a betegség jogán“? A kórt kezelni kell természetének megfelelően, de hogy jogai lennének?! Hallani időnként mégis olyant, hogy „a szerelem jogán“. Nincs ilyen! A szerelem semmire sem „jogosít“ fel. Joga nincsen, ereje azonban annál inkább van, sokszor pusztító, romboló is.

Azt írtam az elején, hogy a szerelem vírusos jellegű betegség. A vírusos jellegével arra akartam utalni, hogy nincs ellene védekezés, nincs szérum, amelyet beadva, immunissá lehetne tenni bárkit a szerelem-vírus ellen. Akárki, akármikor, akárkibe lehet szerelmes! Miért? Senki sem tudja. Előfordul, hogy még maga a szerelmes fél számára is felfoghatatlan, önmagát sem érti, legalábbis utólag. „Hogy én miként tudtam ebbe az emberbe úgy belezúgni? Mit ettem rajta?“

Évekkel ezelőtt játszották a Házibuli című filmet. A főszereplő, egy aranyos lány, az egész filmen keresztül azért törte kezét-lábát, hogy sikerüljön felhívnia magára annak a fiúnak a figyelmét, akibe halálosan szerelmes volt. A film vége felé végre megvan a fiú! Folyik a házibuli egy alagsori helyiségben, lassúzik a fiúval, közben megjelenik egy világítós kék szemű fiú (szerintem hal szemű) a lejárati lépcső tetején. A kislány ránéz a lassúzás közben a másik fiú válla fölött, és puff - belezúg a hal szeműbe. Na, mondom magamban, ezért küzdöttünk másfél órán keresztül, hogy most aztán kezdődhet elölről az egész! Bizony ilyen dolgok is előfordulnak! Egyáltalán nem valami racionális, ésszel irányítható dolog ez a szerelem-balhé.

Mindezek alapján, ha szerelmes leszel, a legfontosabb dolog, hogy tisztában légy vele: megbetegedtél. Úgy kell viselkedni ilyenkor, ahogy az egy beteg emberhez illik. Mit csinál a beteg ember? Nyög. Hát Te is nyögjél: „Jaj, de szerelmes vagyok! Húúú, de szerelmes vagyok! A kutyafáját, ez jól megcsíptem! Sokan elkövetik azt a súlyos hibát, hogy nem vallják be, amikor szerelembe esnek. „Á, legfeljebb tetszik, szimpatikus egy kicsit, de nem vagyok én belezúgva!“ Mit tetszikelsz itt nekem, belezúgtál, mint az ágyú!

Miért nem vallják be, és miért igen veszélyes ez a hozzáállás? Erről majd legközelebb.

Addig is áldott Karácsonyt és kegyelemteljes új évet kívánva, szeretettel:

Varga Péter

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu